Október; Ellenség
OKTÓBER
Aggasztó ez a zordság.
Ahogyan bevette magát a hátsó szobákba.
A sovány radiátorok egyre csak
bordáikat mutogatják,
hátha megsajnálom őket, és befűtök.
Noha rájöhettek volna már,
hogy nekem most spórolnom kell a gázzal –
nem rágódhatok azon, hogy elhagytál.
Maradnak tehát a versek,
a befejezetlenek; és az öntörvényűek,
amelyek nem adják meg magukat
a kényes szóválasztásnak.
Mert a megalkuvások végjátéka itt olyan,
akár a kérlelhetetlen fagy,
és bennem nincs könyörület.
Helyettem mégis a te csapataid evakuálják
az októberi tájat.
ELLENSÉG
Jobb is, hogy szerveim leálltak.
Hisz legutóbb, amikor felugrottam hozzád,
még gondterhelten kérdezősködtünk
egymás soványsága felől, mintha nem is sejtenénk,
hogy a tárgyak, a nálad felgyűlt mosatlan
és az általam elhordott evőeszközök,
mind egy színjáték díszletei csupán,
ahogyan a túlhajszolt ivás és a rosszindulatú
tüdőbaj is csak tünete a nagy betegségnek:
a köztünk álló, szinte ellenséges csendnek.
Vissza a tetejére