Körmendi Lajos

2005/2 - A folyó születése, Történelem, A folyó látogatása2004/3 - Zádor és Ágota földjén2004/2 - Hatvan év2003/2 - Szent Ernestusunk, avagy testben versbuborék, Oláh János, a frász, Sarusiáda 2002/3 - A rúzsos szájú barnamedve2002/2 - Akkoriban még szerették egymást a poéták2002/1 - Mongol költői tárgy2001/3-4 - Asztma, vágyakozás,Berek után, Bereki ősz, Írótábor, Bereki bök, November; 2001/2 - A stoppolt elefánt2001/1 - Mákos Balázs2000/4 - Busman2000/3 - Kipcsakisztán2000/2 - P. S. -verspusztulás2000/1 - Az Y. Diákszínház esete a Rómeóval1999/1 - Hosszú, hideg tél, Szűcs Sanyi kocsmája 1998/1 - Kun(játék)halom, Kun(szó)halom, Kun(család)halom, Kun(táj)halom, Tyúkszemáztató, múltbaázás, Móricz jegyzetel, Kolumbusz végtelen útja B-ig, már betegen, A ledér B-i Alkáli Hidrogénkarbonátos Jódos Gyógyvíz

Mákos Balázs

Túzok-laponyag

(Túzok-laponyag: karcagi kunhalom, ma Kis-Gergely-halom. Valószínűleg a túzokok gyülekezőhelye lehetett. Új nevét a Gergely nevű határrész után kapta. A kunhegyesi határhoz közel található, a Bige-fertő keleti oldalán, Karcagtól nyugat-északnyugati irányban. A halmot talajforgatással megbontották, részben szántott, rajta ősgyep is van. A közelében tölgyes erdősáv, csatorna és út található. A Kis-Gergely-halom régészetileg feltáratlan. Jelentős botanikai értékei miatt 1986-ban megyei védettséget kapott. Tájképi értéke nincs, irodalmi, néprajzi, kultúrtörténeti vonatkozásait nem ismerjük.)

 

A melegtől még a nap is kornyadozott az égen.

A férfi kis liphec(1) ember volt. Elégedetten állt a Túzok laponyag tetején, gyönyörködve nézte a gabonát, ami talán még soha nem mutatott ilyen szépen. Futtatta tovább a tekintetét: a Bige fertő mocsara olyan volt, mint a kievesedett emberi test. Valami kis szélkölyök macerálta a nádast. Megborzongott: gyerekkora óta félt a vizes világtól.

Ismét az aranyló kalászokat nézte: micsoda termés lesz most! Az életére gondolt, amivel kezdeni kéne valamit. Talán aratás után.

Őrá nem mondják többé, hogy kuzmírkodik!(2) Hogy egy küllőférező,(3) kopcihér(4) ember! Méghogy ő galuskásan beszél! Most megalapozza a jövőjét! Soha többet nem fogja hallani, hogy ő egy kerge(5) ember!

Hirtelen úgy érezte, meggebed a szomjúságtól.

Tátogott, kapkodta a levegőt.

Újra a Bige-fertő felé tévedt a tekintete, de szinte azonnal visszarántotta. Gyerekként sokszor képzelődött a nádrengetegről, s a különféle szörnyek mindig innen rontottak elő.

Elindult.

A halom lábánál békésen legelészett egy gazdagyalázó(6) ló.

Lassan haladtak a kátyogós(7)úton.

Karcagújszállására érve megtörölte a homlokát, felnézett az égre: maródinak tűnt a nap, alig vánszorgott odafent.

Bement a házba. Mohón ivott, aztán gondosan begörbölte(8) az ajtót.

 

Karcagújszállása

(Karcagújszállása: mai neve Karcag, amelynek 67 ezer holdas határában a hódoltság korában még több falu volt. Forgách Zsigmond nádor 1618-ban kiadott oltalomlevelében megnevezi a huszonkét elpusztult nagykunsági falut, közöttük van Bócsa, Magyarka, Karcagújszállása, Asszonyszállás, Orgondaszentmjklós, Ködszállás. A krimi tatárok 1697. szept. 12-én elpusztították Karcagújszállását, lakói közül egyes források szerint 650, mások szerint közel 800 embert fűztek rabszíjra. Az 1699-es összeíráskor a bizottság 78 embert talált Karcagújszállásán.)

Csak a szél jöszmékelt a házak között.

A férfi boldogan ballagott a porban, és egyre gyühézte az eszét: hova kéne eldugni a termést a pogány elől?

Két jármos tinó küszködött a teherrel.

A férfi úgy érezte, a karcagújszállási házak mintha máris nyájasabban pillantottak volna rá kis ablakaikkal.

Elképzelt egy asszonyt, aki esténként várja őt, ételt tesz elé, utána pedig kedvesen birbitél(9) a mellkasán.

Kihúzta magát, úgy lépegetett a házak között.

Itt egy jóféle(10)asszony lakik, mondta magában. Ebben a házban meg egy tasziszlábú(11) leány. Emerre egy olyan, aki mindig hengyókálja(12) magát. Amoda egy bűrzsák(13) él. Itt egy szép leány lakik, csak az a baj, hogy már legyeskedik körülötte valaki...

Rúgta tovább a néptelen utca porát.

Énekelni kezdett: hasította(14) a dalt.

Az egyik ház takarásából pogány fegyveresek toppantak eléje.

- Hemen sevmezmisin, köpek! (- Mindjárt nem örülsz, kutya!) - kiáltotta egy furcsán bandzsalító török.

A férfi nem értette, széttárta karját, rázta a fejét.

A pogány nem vesződött tovább a magyarázkodással.

- Bunu götürürüz . (- Ezt elvisszük) - mutatott a termésre. - Bunlar da. (Meg ezeket is) - bökött a tinók felé.

Újabb török lovasok bukkantak elő. Vitték a termést innen is, onnan is. Jajszó verte fel Karcagújszállása házait.

A férfi a porban térdelt, könnyezve verte a földet.

- Örökös ángária(15) az életünk! Egy szem búzát sem vetek ezután!

Erősen cirkalmazott volt az ég alja.

 

Gergely-halom

(Gergely-halom: Karcagtól nyugatra-északnyugatra, a Gergely-dűlő északnyugati részén található, Karcag, Kunmadaras és Kunhegyes határán álló határhalon. A környék egyik legjelentősebb kunhalma volt 1982-ig, de ekkor elhordták a keleti és a déli oldalát töltésnek, sőt a halom oldalába kincs után kutatva gödröket ástak munkagépekkel. Ősgyep és akácos is található rajta. A halom közvetlen környékén legelő és akácos, csatorna, út és magassági jegy van. A halom régészeti feltárása nem történt meg, de a megbontott falból középkori telep nyomai bukkantak elő. Tájképi értéke már nincs. Irodalmi, néprajzi, kultúrtörténeti vonatkozásai nincsenek.)

 

Kisütött a nap

Földfakadás idején elindult a férfi. Még csikarta az arcát a szél. Bevette magát a nádrengetegbe, halakon, vadakon élt.

Hol az Ürömréten tűnt fel, hol a Karga-fenék környékén látták, hol a Karajónoson bolyongott, mint valami nyugtalan lélek. Bármerre ment, a nyakába kanyarított tarisznyából elszórt egy-egy maréknyi mákot a mocsárból kiemelkedő, ember nem járta hátakon, laponyagokon.

A tavaszban ujjongva bizsergett a rét.

A sás és a nád között állandóan bozsékolt(16) a szél, a férfi néha összerezzent, megdermedt, óvatosan körülkémlelt. Mindenhol veszélyt sejtett.

Amikor a tavaly még szántott földekre élt, összeszorult a torka: a művelésnek semmi nyoma nem látszott.

- Bondoros(17) világ lesz az idén! - sóhajtotta keserűen.

Ment tovább.

A Gergely-halom lábánál áhítattal nézett fel a domb tetejére: milyen magas és hatalmas! Úgy érezte, amíg világ a világ, ez a halom állni fog. A pogánynak már a hírét sem ismerik majd ezen a tájon, amikor ez a szép domb még mindig itt trónol a vidék fölött és szemmel tartja az egymást váltó nemzedékeket. Ilyeneket gondolt.

Fölment a halom tetejére. Szétnézett: csak a szél cürhődött(18) a földeken.

A távolból vonítást vélt hallani. Végigszaladt rajta a hideg. Most vette észre, hogy fázik. Egy kis köce(19) alatt vacogott.

Felpillantott az égre: érezte, elaggodik a délután. Az ég alján bidergett a nap.

 

Pingyó-halom

(Pingyó-halom: Karcagtól délnyugatra, a Bócsai legeld peremén, a régi 4. számú főút közelében volt, de melioráció során elhordták. Nevének eredete bizonytalan.)

Cibálta a szél a nádas üstökét, repítette a nádcsörmőt.

A zápor hol az egyik, hol a másik határrészen rendezett cuhárét.(20)

Hamarosan elvonultak a felhők, kitisztult az ég, lángot vetett a nap, párás forróság öntötte el a tájat.

Verejtékben fürdött a Pingyó-halom.

A férfi a rengeteg mákgubóban gyönyörködött, megcsörgette egyiket is, másikat is, szinte becézgette és simogatta őket.

Izzadt.

Úgy érezte, csak bakaraszra(21) van a halom fölött a nap.

Egy bábaszarka röpködött a közelében, villogtatta fehér hasát.

A távolban a rónán gázolt a barom.

A férfi mosolyogva nézte, s igen szépnek találta a teremtett világot. Az élvezetet csak a szemébe csurgó verejték zavarta meg.

Megtörölte az arcát, lefeküdt a földre, simogatta a Pingyó-halom áldott földjét, amiért ilyen gyönyörű mákot termett neki.

Amikor felébredt, már délután volt.

Elindult.

Ajnározta a kondát a rét.

A Karajánosnál elszaporodott a békalencse, és mint forraláskor a tej, a víz felszíne bebőrödzött.

Gázolt, kötésig vízben.

A totyakos nap meg-megállt az égen.

Mindenfelé vízimadarak tipickéltek.(22)

Egy szárazulaton kókadt fák kornyadoztak a nagy melegben.

A férfi éhes volt, egyre jobban korgott a gyomra, hát szedni kezdte a fákról a kóduscsipát,(23) s úgy ette, mint a gyerekek.

Szeme a szárazulatot pásztázta, s arra gondolt, hogy mennyi mák elférne itt is!

A nádasban csendesen motyorékolt(24) a szél.

 

Karcagújszállása

(Város Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Szolnok és Debrecen között félúton. A legkorábbi nyelvtörténeti adat 1506-ból való: Karczaghwyzallasa [Gyárfás István: A jász-kúnok története]. A Zsigmondkori oklevéltárban szerepel egy Karchagh személynév 1400-ból, így feltehetően a Karcagszállása, Karcagújszállása név ennek az embernek a szálláshelyére utal. A ma használatos rövid alak első előfordulása 1799-ből való: Kartszag (Vályi András: Magyar Országnak leírása]. A Karcag szó kun eredetű, jelentése pusztai róka.)

Már menni készült az élemedett korú nyár.

Fodorháj(25)-felhők vonultak az égen.

Rosszkedvű szél csámborgott a házak között.

A férfi becipelte a házba a tizenkét zsák mákot, aztán kijött, s olyan gangosan lépkedett végig a falun, akár egy rátarti csikós.

- Tizenkét zsák mák! - mondta elégedetten, csak úgy, magának.

Odamosolygott egy leányra.

- Egy ilyen koszlobár(26) ember ne nízegesse az én lyányomat!- racsított(27) a lány anyja.

A férfiban lecsihadt a büszkeség, szó nélkül elkotródott, igyekezett észrevétlenül elinalni a háza felé.

Még a szél is úgy perézsmitált,(28) mint egy asszony.

Egy lovas legény vágtatott végig a házak között, kiabált.

- Jön a pogány! Jön a pogány!

Összeszaladt a falu népe, izgatottan tárgyalták a riasztó hírt s azt, mit tehetnének, hogy a török ne vigyen el mindent. Végül abban maradtak, hogy az értékeiket behordják a templomba, ott lesz legnagyobb biztonságban.

Szép lassan lekászálódott a nap az égről.

Cipekedtek a családok, vittek mindent, amit fontosnak gondoltak, s amit meg akartak menekíteni a török elől. Éppen betették dolguk végeztével a templom ajtaját, amikor a török lovascsapat megállt mellettük.

Pogány fülekbe lőtyölt(29) a szél.

- Ačiniz, köpekler! (-Nyissátok ki, kutyák!) - parancsolta az egyik lovas, akinek mulatságosan lupuj(30) feje volt.

A karcagújszállásiak nem akarták érteni.

- Ačiniz ! (Nyissátok ki!) - ordította, és a fegyver után nyúlt.

Ezt már megértették. Panaszkodtak, sápítoztak, s vonakodva ugyan, de kinyitották a templom ajtaját.

A török csapat beözönlött, s ott találtak egy férfit gyertyával a kezében, aki tizenkét zsákot igyekezett a háta mögé elrejteni.

- Ičinde ne var, göster! ( Mutasd, mi van benne!) - mutatott az egyik zsákra a handzsárral a lapos fejű török.

A férfi kibontotta a zsákot, az egyik kezével fogta a zsák száját, a másikkal odatartotta a gyertyát. A félhomályos templomban a pogány fegyveresek rámeredtek a mákra.

- Barut! (Puskapor!) - ordította a csapat vezére, és rohanni kezdett az ajtó felé.

Egymást törve, tiporva menekültek ki a templomból a törökök, lóra kaptak, s elvágtattak Szolnok felé.

A karcagújszállási nép csak leste a templom ajtajában büszkén megjelenő gyertyás férfit.

- Balázs! - mondta valaki, s hangja tele volt ámulattal. - Mákos Balázs!

Ezt a nevet magasztalta mindenki a tömegben.

Feljött a vaszka(31) hold.

 

(1) liphec: (lenéző)sovány, élhetetlen

(2) kuzmírkodik: mindenbe beleártja magát

(3) küllőférező: külön utakon jár

(4) kopcihér: tekergő, dologkerülő, naplopó

(5) kerge: juhbetegség, átvitt értelemben bolondos ember

(6) gazdagyalázó: (tréfás) kifejezetten sovány

(7) kátyogós: gödrös, rázós földút

(8) görböl: vaskampót ráhajt az ajtóra

(9) birbitél: lágy, finom mozdulatokkal babrál

(10) jóféle: (gúnyos) rosszéletű nő

(11) tasziszlábú: iksz-lábú

(12) hengyókálja: kényeskedve kelleti magát

(13) bűrzsák: kurva

(14) hasítja: éles hangon, hangosan énekel

(15) ángária: zaklatás

(16) bozsékol: folyamatosan, értelmetlenül mormog

(17) bondor: növény, ördögszekérnek is hívják

(18) cürhődik: haszon nélkül sokat fáradozik

(19) köce: kis rossz, meleg kabát

(20) cuháré: más-más tanyán rendezett muzsikás, táncos összejövetel

(21) bakarasz: kisarasz, a hüvelyk és a mutatóujj távolsága

(22) tipickél: vízben ugrál

(23) kóduscsipa: mézga

(24) motyorékol: magában dünnyögve beszélget

(25) fodorháj: disznótorkor a belekről leszedett kövérje

(26) koszlobár: (megvető) piszkos, rendetlen

(27) racsít: emelt hangon kiabál

(28) perézsmitál: egész nap zsörtölődik

(29) lőtyöl: összevissza beszél, pletykál

(30) lupuj: (csúfoló) lapos, szűk

(31) vaszka: girhes

Vissza a tetejére