Körmendi Lajos

2005/2 - A folyó születése, Történelem, A folyó látogatása2004/3 - Zádor és Ágota földjén2004/2 - Hatvan év2003/2 - Szent Ernestusunk, avagy testben versbuborék, Oláh János, a frász, Sarusiáda 2002/3 - A rúzsos szájú barnamedve2002/2 - Akkoriban még szerették egymást a poéták2002/1 - Mongol költői tárgy2001/3-4 - Asztma, vágyakozás,Berek után, Bereki ősz, Írótábor, Bereki bök, November; 2001/2 - A stoppolt elefánt2001/1 - Mákos Balázs2000/4 - Busman2000/3 - Kipcsakisztán2000/2 - P. S. -verspusztulás2000/1 - Az Y. Diákszínház esete a Rómeóval1999/1 - Hosszú, hideg tél, Szűcs Sanyi kocsmája 1998/1 - Kun(játék)halom, Kun(szó)halom, Kun(család)halom, Kun(táj)halom, Tyúkszemáztató, múltbaázás, Móricz jegyzetel, Kolumbusz végtelen útja B-ig, már betegen, A ledér B-i Alkáli Hidrogénkarbonátos Jódos Gyógyvíz

A stoppolt elefánt

1.

Felkelt a nap, széttekintett, nem ballagott, csak legyintett. Arany arcán páncélozott nyugalom, alábukott kelletlenül nyugaton.

Hangyaboly lett a rádió stúdió: „Mi ez az új természeti stúdium?” Reggel, bizonyságul, hogy este lett, játszottak száz nívódíjas szünetjelet. Szólt a szpíker idegesen, badarin: „Ez itt az Esti magazin”. Asztalodra híreket lök (le ne seperd, akkor se, ha szavai a szájáról leperd!): „A tavalyi kukorica áprilisban töretlen, ámde azért fejlődésünk tervszerűen töretlen!”

Felszisszen kilenc dióda, szikrázik tíz mogyoróda... A magas egek torkából, a jegenyék tornyából pucér seggel, hörögve, trombitálva, röhögve leszánkázik, hogy eltátjuk a szánk, nagyot dübben a stoppolt elefánt.

 

2.

A kútban lakó mérges parázs, az a kardos, kocsmahős darázs három szirti sast leszúrt, míg átszelte az azúrt. Úgy érzi izgága teste, talán túl korán lett este. Fejére húzza a kútfedőt, selyempapucsba lép délelőtt, álmosan nézi magát: „Ó, ez a kút, átalakít!” Hagyja a stoppolt elefánt-csodát, a rádiót zümmögteti tovább.

 

3.

A ma esti légvonattal jött egy utas sok csomaggal. Rálegyintett varjúnéne (itt halottkém ötszáz éve): „Ó, ez csak egy silány, szélhordta, vetési lány!”

Bőröndje harsogott: eljutott Párizsba, Bonnba, nem károgott, már csacsogott a varjú-szexbomba. Oldalán hittyesen nevetett egy kajánt vőlegénye, a stoppolt elefánt.

 

4.

Gumibottal jár a sün, utcáinkon átoson, nyakra-főre szalutál. Agya helyén hamutál, füstölög magában: „Éjjel-nappal silbakolok, ordonáncként lótok-futok. Bár kapok dupla früstököt, fejem is majd’ füstöt lök...” Lába itt döng, lépte ott döng, jaj, de félünk, hogyha ődöng! Ide látszik tüskés kedve, egész meg van öregedve. Minden fára koltot ránt, hátha ő az elefánt.

 

5.

Ez a kandúr himpellér, szűk elméje sem pallér... Az ott ő, a széptevő. A macskautcalány ma is keresett a sarkon állva egy csokor verebet, találkára elviszi, zabálja a vén strici. „Merszi bien!” - szól véres szájjal, gyermekien. De már nem sokat szájal, kipödri vikszos bajszát, ugrik, fára mász, mert most jön a, most jön a fergeteges nász!

Aztán? Aztán időt húz és halogat, szíve lök csak nagyokat. Mi az oka? Vállat ránt: „Hát a stoppolt elefánt!”

 

6.

Ne legyél te sündörködő, locsos szájú, dúsan mézelő, regulázott pofájú, himbilimbi, mint koloncos óra, gügyén vigyorgó a megharapódra! Ezt a sok intelmet löttyintette ránk az ezerarcú stoppolt elefánt.

Vissza a tetejére