Izsó Zita

2021/4 - Megvastagított körvonalak2020/4 - Önarckép a sokadik ébredés után2020/2 - Cerberus2019/1 - A feleslegesekről; Hideg2018/3 - Jég; Kőzivatar; Az utolsó rokon; Bekerített éden2017/4 - A vendégség vége; Keresésük; Fordított hiányjelek; Felmenő; Búcsú; Éjszakai földet érés2009/2 - elveszt, nem ereszt, szerelmes vers, növésben

A feleslegesekről; Hideg


A FELESLEGESEKRŐL
 
Azt mondtad, szükséged van rám,
de nem tudtál becsapni.
Kiettem a csapdádból a csalit,
és azt hazudtam, nem tudok az ínséges időkről,
hogy a zsákmányállatok máshova mentek élelmet keresni.
 
De akkor kik azok, akiket beköltöztettem
üresen álló terveinkbe?
Minél jobban hasonlítanak rád,
annál kevésbé ismered fel őket.
Semmirekellők, megalvad a szájukban a tejút.
Mit szólnál, ha tudnád,
hogy a te becsvágyadon nőttek ekkorára?
 
Ma túl nyilvánvaló a válasz,
nem illik kimondani.
Ma később megy le a nap,
olyan hívogató, mint egy tál méz,
amibe belefulladnak a bogarak,
és botrányos,
mint a kukába dobott ételmaradék,
a feleslegesek távozása után felzengő öröm.
 
 
HIDEG
 
Nem imádkozni jöttél,
de a katedrális pont útba esik.
 
Belépsz a templomkertbe.
A szentek felújításra váró szobrai
úgy fekszenek ott,
mint a föld legmagasabb pontja felé
vezető úton
a halálra fagyott hegymászók testei.
 
Végre odaérsz a kapuhoz,
és arra gondolsz,
talán nincs is, akihez jöttél,
és talán soha nem is volt.
Úgy érzed magad, mint a megszelídített állatok
az első ember halálakor.

Vissza a tetejére