Rentz Mátyás

2014/1 - Szerencsés ember2012/1 - Fájdalom, Az egy kívánság, Tóvizi Dezső utolsó szavának hiteles története2011/1 - Banális történet2009/4 - Szépenszóló furugla2009/2 - Küsded barna költő kiskonttyal2008/3 - Kosztolányi & Karinthy2008/2 - Semminemigaz2008/1 - Tégla az Ismeretlen Vidéki Amatőr Költőnő szobrába, Egy költőlány2007/3 - Csuszdi, a hoax-lány2006/4 - Elefánt2006/2 - Magyarnovellák2005/3 - KJ, Guano2005/1 - Büdös Anna2004/3 - Egy királylány története, Egy kis gyufaárus lányka2003/3 - Májdzsenerésön2003/2 - A Berlini Falról I-II.2002/3 - A’ kicsinységrűl2002/1 - Tanítók2001/2 - HMNE HNDE meséje: örökké2000/4 - Megjöttek a titászok2000/2 - Szellő Bori szerencséje1999/3 - Ultraviola1999/2 - [büroszex]1999/1 - Egy utolsót játszani1998/1 - Varjak tallóznak

Ultraviola

Már négy napja nem telefonált a lány.
Az ötödik napon fölkerekedtek, hogy megnézzék, mi van vele.
- Űrbázis! - mondta az egyik szomszéd, amikor meglátta az autót. - Ufó! - tódított a másik, a harmadik már nem jutott szóhoz: az autó bekanyarodott a villa elé.
Az ezredes kikecmergett az autóból, elindult a szomszédok felé, a lánya és az unokája visszarángatták, így csak integethetett.
Senki nem gondolta már, hogy az ezredes valaha még látja a házát vagy azt, hogy egyáltalán él.
 
A kapun könnyen bejutottak. Az udvaron sárgállott a lány bogárhátúja. Az ezredes megérintette a motorházfedelet: - Hideg! A lánya és az unokája a kulcsokkal bajlódtak. Az úribejárat belülről zárva. - Majd én! - szólt az ezredes és elővette zsebkését.
- Ételszag! - szimatolt a levegőbe az ezredes unokája.
- Hullaszag - állapította meg az ezredes lánya.
Az ezredes állj-visszát vezényelt.
Az ezredes hosszú pillanatok múlva jött ki a lány szobájából. Intett a nőknek, maradjanak, a lugashoz sietett, csípőre tette a kezét, kissé előredőlt s ökrendezett. Arckendőjét széthajtogatta s megtörölte állát. - Nem ő az - jelentette ki az ezredes. A lánya lári-fárit intett s maga nézett utána a dolognak.
 
Az ezredes cigarettát kért a lánytól, majd telefonálni kezdtek. A szomszédok csak annyit láthattak, a lugas árnyékában cigarettáznak és telefonálnak. Az asszonyok türelmetlenül mozgolódtak, de addig nem érezték magukat följogosítva a belépésre, amíg hangos szót, sikolyt nem hallanak. Mások is kiálltak az utcára, intettek, mi van, a leskelődők vissza, nem tudjuk.
Az ezredes úgy döntött, sétál egyet a kertben. Szívta a cigarettát és nézte a kertet, mivé lett. Az udvar gyöpe a fákig húzódott, onnan a tarack sötétzöld hullámai.
- Adj isten ezredes úr, hát mi van? - köszöntek rá a szomszédok.
- Egy halottat találtunk a házban - felelt szenvtelenül az ezredes.
- Egy halottat? Az unokáját? - faggatta a szomszédasszony olyan hangsúllyal, ahogy az öregeket szokás kérdezni.
- A dédim, a dédunokám lenne ő, ha ő lenne. Már négy dédim van ám! - intett viszlátot az ezredes.
A szomszédok füleltek, hallanak-e végre sikoltozást, de nem hallottak semmit.
 
A temetés délutánján az ezredes összecsomagolt, leakasztotta háza kulcsait és így szól a lányához:
- Leköltözöm. Valakinek laknia kell ott. Ez a lány, ha mégis hazajönne egyszer...
Az ezredes lánya nem szól, de a veje, a Frohe és Társa Egészségügyi Szolgáltató Betéti Társaság kültagja fölállt a tévé elől:
- Maga tiszta hülye, Apuska! Ne legyen má’ értetlen. Üljön le!
Az ezredes lánya, úgy is, mint a fenti betéti társasági kültagja, rácsukta a férjére az ajtót.
- Aztán telefonáljon minden nap, Apuska, reggel és este is.
 
Az ezredes először temetős Ákost fogadta meg. Kitakarították a lány szobáját. A szőnyeget és a díványt, amin a hulla foltot hagyott, elégették az udvaron.
Az ezredes összeállította a kaszát, kikalapálta és megfente, nekiállt a porcsínnak az udvaron, de néhány szaggatott suhintás után föladta. Napszámost kellett fogadnia. Sok a munkanélküli a faluban, így nehéz napszámost találni, különösen kertgazolásra, favágásra, cserjeirtásra. Részint még közel a legutóbbi segély napja, túl meleg van, szeles az idő, esőre áll, a tűző napon szétfő az ember agya. Bazsa kocsmáros Napszámos Janit ajánlotta. Csakhogy Napszámos Jani olyan kapós, föl kell nála iratkozni. Az ezredest is fölírta a következő hét péntekjére. Reggel hatkor lakatolta le az udvaron a Toldi biciklit, tízre végzett az udvarral, délben evett csak, késhegyről pár katona szalonnát, inni nem kért, csak vizet, délután négyre nyolc rendet vágott a kertben, akkor szétütötte a kaszát.
- Már estét csinál, János? - kérdezte csodálkozva az ezredes.
- Hol van még az! - dünnyögte Jani, elővette a híres füzetet, kihúzta a parkertollat és lesatírozta az ezredes nevét. - Vót tíz óra, az annyi, mint kettőezer-ötszáz, de aprót tessék adni!
- Hát János, hát megbántottam én magát valamivel?
- Nem - vont vállat Jani -, csak maga olyan kek ember és én azt nem szeretem.
Kek, hajtogatta az ezredes estig, kek, kek.
 
Nem volt újság az, amit Napszámos Jani terjesztett az ezredesről, hogy odafönt baj van. Az idősebbek szerint már akkor nem volt egész az ezredes, amikor a faluba telepítették. A felesége pedig nyáron bricsesznadrágban járt. Motoros-szemüvegben kerékpározott. Az ezredesnek Zündappmotorja volt, két ütem közt öt perc szünet. Az ezredes a fiatal gróffal barátkozott, a közismert világhülyéjével, aki békát tenyésztett. Meg is ették a békát. Az egész család hülye lehetett, hiszen megengedték az ezredes dédunokájának, hogy egyedül lakjon a nagy házban. Persze nem volt egyedül, minden nap tivornya, orgia, ricsaj, kábítózás, vadkender termesztés a könyvtárszobában.
Egy este rockzene verte föl az utcát, mint akkor, amikor a lány még élt. Azt is hitték, hogy mégiscsak él a lány, ahogy az ezredes bizonygatta. Visszatért a lány és most az ezredes jókedvében eltűri a ricsajt.
Az egyik asszony azonban kerékpározás közben rosszul lett, éppen az ezredes előtt kellett megállnia egy gömbakácba kapaszkodva, látta hogy az ezredes a lány szobájában ül, lába a zsámolyon, a zsámoly az asztalon, és a hifitorony távirányítóját igen nyomkodja, a ricsaj meg olyan, reped belé az üveg. Még ezekhez egy füzetbe jegyzetelget az öreg.
Még ennyi sem elég, megvette a kántor Trabantját százötvenezerért. Az ezredest látták autót vezetni, néha furikázott a fiatal gróf 600-asával. Rendőr Lajos akkoriban még tervbe sem volt véve, így megállította, de mindent rendben talált, az ezredes jogosítványa érvényes.
- Kétezerkettőig! - körzött az unikumospohárral Rendőr Lajos. Egyesek szerint kétezerkettőben az ezredes száz éves lesz, de az ilyesmiben mértékadó Pali pap szerint csak nyolcvankilenc.
Egy jólétlélek föltelefonálta az ezredes lányát, jönnének le, az apja tán megbolondult.
Az ezredes lánya, amikor elköszönt a szomszédoktól, nevetve nyugtatta őket:
- Semmi baj! Telefonáljanak máskor is. Végülis minden öreggel így van ez amíg vannak terveik, addig élnek.
Az látni való volt, hogy az ezredes lányának már nincsenek tervei. A gyász hetei alatt egészen megőszült. Mosolyogva integetett sohaviszlátot az űrautóból.
 
A lánya temetése után sem rendült meg az ezredes. A temetésre koszorút Koszorús Bözsitől vitt, „Fájó szívvel”-t íratott a szalagra. Reggel felpöfögött Pestre, de estére már itthon is volt. Kihordta a hifit a filagória alá, ott bömböltette, mert bogarászott a kertben.
Korozsváry nyugalmazott igazgató Barna doktort, A Jó Orvost zörgette föl, menne ki, mintha véletlenül, az ezredeshez látogatóba, állapítaná meg épelméjű-e valahai ultipartnerük.
- Még csak meg sem látogatott eddig! - mordult ki az ajtórésen Barna doktor. - Amit pedig hallani róla, nos, abban nincsen pszichózisra utaló.
 
A következő este a Tomboló Egér kocsmába ment el az ezredes. A falu legjobb három zenekara, a Poison Breath, a Deadly Wheelers és a Fingsuckers itt készült a monstre fesztiválra.
- Mi az a monstre? - kérdezte cinikus mosolyt rágva bajsza alatt az ezredes. Elővette füzetét, beült a falhoz és jegyzetelt. Kocsmáros Zacskó udvariasan kiment az öreghez, hogy tájékoztassa, itt nincs kiszolgálás, ha akar valamit. fáradjon a pulthoz. Az ezredes föl sem nézett, írt.
- Maga érti? - üvöltött a fülébe Zacskó.
- Yes! - nézett föl az ezredes. - I feel so good.
 
Elment az ezredes a videotékába is. Hosszú listát adott Videós Pucinak.
- De ezek mind rockosak, halálosak! - akadékoskodott Puci.
- Halálosak?
- Zombik vannak benne!
- Zombik?
- Hullaevés. - Vannak itt régijó kis filmek, az intelligencia mind ezeket nézi: Halálos tavasz, Meseautó, Állami áruház.
- Akkor én unintelligens vagyok! - jelentette ki az ezredes. - Lesszives von Stroheim bármelyik filmét megszerezni.
Videós Puci fölírta: Fon Stróhejm.
 
- Orvosi eset! - jelentette ki a Monte Kárlóban Anternás Laci, miután fölszerelte az ezredesnek a parabolát. - Az emcsévét nézi állandóan.
Június volt, érett a cseresznye. Az ezredes mit sem gondolt a kerttel. Napszámos Jani rendjeit benőtte a tarack. A seregélyek felhőkben keringtek a rakott fák körül. A szomszédok fölszóltak a hivatalba, mert az ezredes miatt az ő gyümölcsük is kárba veszett.
Az ezredes már reggel bömböltette a hifit. Fölvette egy kazetta mindkét oldalára a U2 The Fly című számát, azt hallgatta, fordította a szövegét.
Egy délután Az Új Fiatal Doktor látogatta meg. Az Új Fiatal Doktor már tizenhét éve volt kezdő, fiatal orvos a faluban. Tekintve Barna doktor májának és hasnyálmirigyének kiváló leleteit, még további tizenhét évig lehet fiatal orvos.
- Miért ezeket tetszik hallgatni? - kérdezte az ezredest Az Új Fiatal Orvos. - Ez nem rockzene...
Az ezredes kazettát cserélt: Nirvana, Bleach.
- Ez nem a rock, ez éppen az elfedése annak, ami...
Az Új Fiatal Orvos egy videokazettát rántott elő s betessékelte az öreget a szobába. A kazettán a U2 The One című videoklipje következett. A lassútovább gombot addig nyomta az orvos, míg föl nem tűnt egy Trabant, a klasszikus kétütemű, felülnézetben. A motorházból gőz gomolygott.
- Tessék, itt van: ennyit ezeknek a valóságviszonyáról! - bömbölte diadalittasan az orvos.
- Igen? - tátotta a száját az ezredes.
- Hát papa, a Trabant léghűtéses! A klasszikus! Az ezredes vállat vont.
- Ez nem érdekel.
Az Új Fiatal Orvos kirohant az autójához és behozott néhány kazettát: Colosseum, Canned Heat, korai Pink Floyd, Graham Bond Organization, Alexis Korner.
Az ezredes félresöpörte a kazettákat:
- Ezek nem érdekelnek. Ezeket az én kis dédim nem hallgatta.
Az Új Fiatal Orvos csalódottan szedelőzködött.
Az ezredes búcsúzásra nyújtotta jéghideg ujjait.
- Ez a baja magának, fiam.
- Mi ez?
- Ez - ismételte az ezredes. Nyolcasokat írt a mutatóujjaival a levegőbe.
- Teljesen logikus válaszokat ad. Szeretnék én agyilag ilyen tiszta lenni hatvanévesen! - magarázta később Az Új Fiatal Orvos barátainak dobozossörözés közben.
- Bean! - mutatott az égre Hornyák Gyógyszerész. -
- Oem! - hagyta jóvá Pali pap.
 
Egy júliusvégi délutánon dörrenésre riadt a környék. A szomszédok látták az ezredest bóklászni a kertben. Füst terjengett körülötte, dehát mikor nem? Két szivar közt cigarettázott.
Később fegyvernek látszó tárgyat láttak villanni.
- Néhány pátrón a seregélyek ellen! - magyarázta az ezredes a szomszédoknak.
Éjszaka, ami a falura úgy kilenc tájt ereszkedik, még világoson, dörrenést halottak megint, de már az utcáról. Mindenki arra gondolt, a kölykök petárdáznak.
Csakhogy Taxis Jóska hiába nézte a szkájt, nem látott semmit. Az ezredes a legszabályosabb kartámaszból egy lövéssel lehozta a tetőről a serpenyőt. Ezután Burai Négyék parabolája következett. Harmadikra Gugyikékénak mellétrafált, a negyedikkel is csak kilyukasztotta. Taxis izzította a Mercit, de mire a haldokló motor beröffent, az ezredes eltűnt a Tatárfogóban.
 
Az ezredes házába először Fridrik Márton, a falu főeszetokja, a polgárőrség új parancsnoka hatolt be. Tárva-nyitva minden. Az ezredes már újra töltött. A könyvtárszobában ült a nagy bőrös karosszékben és tüzelt. Nem dühből, mint Elvis Aaron Presley, nem vaktában mint egy ámokfutó, nem eszelősen, mint Huber Lohn őrvezető, a Herman Göring Repülőhadosztály ruharaktárosa a halála előtti pillanatokban. Kartámaszból, ahogy a nagykönyvben meg van rajzolva, úgy célzott, először a hifire. Intette a polgárőröket: hátraarc! Amikor kilőtte a tárat, Fridrik elkérte a fegyvert.
- Hát mit csinál, Bálint bátyám, mit?
- Én? - dőlt hátra az ezredes és fölvette szivarját. - Semmit. Semmit-semmit - ezt hajtogatta még az őrszobán is.

Vissza a tetejére