Rentz Mátyás

2020/4 - Kevesen voltunk2020/2 - A vidéki írók rövid történeteiből2014/1 - Szerencsés ember2012/1 - Fájdalom, Az egy kívánság, Tóvizi Dezső utolsó szavának hiteles története2011/1 - Banális történet2009/4 - Szépenszóló furugla2009/2 - Küsded barna költő kiskonttyal2008/3 - Kosztolányi & Karinthy2008/2 - Semminemigaz2008/1 - Tégla az Ismeretlen Vidéki Amatőr Költőnő szobrába, Egy költőlány2007/3 - Csuszdi, a hoax-lány2006/4 - Elefánt2006/2 - Magyarnovellák2005/3 - KJ, Guano2005/1 - Büdös Anna2004/3 - Egy királylány története, Egy kis gyufaárus lányka2003/3 - Májdzsenerésön2003/2 - A Berlini Falról I-II.2002/3 - A’ kicsinységrűl2002/1 - Tanítók2001/2 - HMNE HNDE meséje: örökké2000/4 - Megjöttek a titászok2000/2 - Szellő Bori szerencséje1999/3 - Ultraviola1999/2 - [büroszex]1999/1 - Egy utolsót játszani1998/1 - Varjak tallóznak

Csuszdi, a hoax-lány

– egy őszi verseny –

Csuszdi, a hoax-lány szinte soha nem megy ki a lakásból.

Reggel fölkel – mint bárki más. De mikor van neki reggele? – mikor másnak az ebéd.

Megfigyelése szerint ugyanis hajnalban semmi mozgás. Az utolsó témák éjjel kettőre lecsengenek. Az emberek általában hatkor kelnek, s a leginkább internetfüggők bekapcsolják a gépet: mi történt éjfél óta? – semmi sem.

Szólt-e újabb valaki? – Nem. Pár sort írnak. Csuszdi, a hoax-lány ezeket elolvassa: ráér. Előbb a kávé. Kávé nélkül semmi nincsen.

Csuszdi, a hoax-lány egyedül él. Időnként a szomszédasszony, merő szerelemből, bevásárol neki. Az is valaha volt már, amikor a szomszéd asszony – férjezett, két gyermek édesanyja, elvált, unokája is van már – szerelmes is volt belé. Ma már csak megszokásból szereti. Csuszdi sohasem szerette. Nagyon kedves asszony – nem festi a haját, ami szürke, mákos. Kis, fonnyadt arca van a nőnek. Egészen fonnyadt, a teste is.

Más kérdés az alkohol beszerzése. Ez jelentős logisztikai probléma. Csuszdi ezt mostanában – nagyjából a hoax-lány születése óta egyszerűen oldja meg. Hiszen iszik ő annyit, amennyit egy szállító valamely garázsboltban hetenként lead. Egyszerűen tehát telefonon intézte el. Általában ideges, amfetamin-elvonásos fiú, ingerlékeny sárga-bornyúnyalt-hajú: Furgonnal hozza a teli üvegeket és viszi a göngyöleget el.

Mindenkinek így kellene termelnie, tata! – mondta egyszer a fiú, éppen kétközi jókedvében.

Csuszdi megállapodott alkoholista. Nem ösztönlény. Kizárólag jó minőségű fehérbort iszik. Ízlése szerint vöröset inna, egy bizonyos, magas savtartalmú drága fajtát. Ám a gyomra ezt nem bírja. Kétfajta fehérbort rendel nagyban: furmintot s hárslevelűt. S hozzá a változatosság kedvéért néhány tájbort, badacsonyi szürkebarátot, havonta egy-egy palack tokajit. S időnként fehér oportót, amit senki nem mond portugeise-nek. Mintha húsz évvel ezelőtt: a dolgok hivatalos elnevezése csak a papírokon használatos, egyébként mindenki a való nevét mondja ki.

Lehetne filozófiai kérdés is ez, hogy ha a [hely neve]i csak az adott helyen [szőlővidéken] termett lehet, miért ne lehetne minden oportó-szőlőből finomult bor oportó. Pláne, ha „vannak az oportók” – s van külön a magyar.

Ó, Csuszdi már többször megírta reggeleit. Mindig vannak újak, kiknek a mindene is új, tehát a reggelei pláne. A pizsi természetes. Csuszdi szövegei búgóak, mézesek, mint akármely pizsibloggerinának is. Édesít keserű órákat. A pizsi rendre selyem, világoskék, arany s hússzínű csillagokkal. A szőke haja terül satöbbi. Más bloggerinák mintegy óvatlanul ejtik el, hogy éppen tök meztelenek, s hasukon a laptoppal(1) jegyzetelnek. Och, régente, bizonyos Krúdy Gyula hírlapíró élete delén a nők még papíron ejtették el, mint egy véletlenül, hogy könnyű nátha miatt ágyukban írnak, s forróság szivárog a takaró alól...

Csuszdi költőlány is, nem csupán hoax. Valamint vannak házipraktikái. Csuszdi valaha, a múlt ködében jó kismama volt. Csuszdi emlékszik a régi lakásra – a hatalmas egyterű hodály mindig szaladt. Harminc kilóval ezelőtt Csuszdi még... – gyűlöli a nosztalgiát! Harminc kilóval ezelőtt, tizenhét éve Csuszdi harminchárom éves volt: ez a legveszélyesebb férfikor. Mintha akkor lépett volna ki a Hotel Californiából. Haja akkor anakronisztikusan hosszú, selymes, szakállával egybegubancolódó. A többi kismama élcelődött ezen – rajongták a kismamák. A főttkelkáposzta leheletű, betegesen depreszsziós kismama-beszélgetéseket Csuszdi könnyedén földobta. Minthogy a korban a magas önálló jövedelemszerző képességű nő ritka volt még, Csuszdi osztatlan fölháborodást keltett A Huszadik Századi Nő fallokratább a fallokratánál – című permanens előadásával. A kismamák különösen a Frau, marsch Bett! – betéteket szerették hallani. Minden kismamának gondja van a szexszel, mert általában nem kívánják, a ritka kívánós-pillanataikat viszont férjeik nem észlelik, mert vagy ájult álomban horkolnak, vagy ébren, de televíziót néznek, vagy újságon rágják vacsorájukat. Vagy tépnek reggelijükkel el. Csuszdi felesége viszont egyszerűen oldotta ezt meg: Három-négyhetente, a legváratlanabb pillanatokban – azért munkába menet előtt soha – pattintott szép ujjaival, rámosolygott Csuszdira, és azt mondta: „Na, mi lesz? – Gyerünk!” A kismamák már alig várták ezt a részt, hogy műfölháborodhassanak.

Csuszdi, a hoax-lány a sajátos nőierotikus elbeszélés mestere is. Külön foglalkozik az egyszerű, analóg férfierotikával és a cizellált, ornamentikus, folyamatosan körül- és mellébeszélő nőivel.

Csuszdi képzelt ön-alakjaiból csak a költőlánnyal nem elégedett. Igazából a versírás nem megy neki. Ezért fog pár Karafiáth Orsolya-verset, s azok margóin hegyezgéli ceruzáját. S így közvetve t’nképpen Tóth Krisztina fogja kezét.

Csuszdi igazából rettenetes, gonosz ember. Akármelyik vetületből nézzük is, a lakása – odúja inkább – fertelem. A mosogatóban tornyosuló edények a csótányság haváj-ja. A pormacskás zugokban valóban, nőimód „ott felejtett mindenek” lapulnak. A résekben dugdosott fehérneműk. Csak a zoknikkal bánik szigorúan. S amire kényes, a lábmosás. Csak inthetünk minden férfit arra, soha ne húzza el magányosan élő nő ágyát a faltól – nahát, ez Csuszdira, bár a való-jában férfi, ugyanúgy igaz.

Csuszdi válása után, mi a netkorszak hajnalára esett, úgy tíz évvel ezelőtt, még a hagyományos, papíralapú társkeresés frontján tört előre. Rövid, velős hirdetést adott föl: „Rettenetes természetű félértelmiségi, művelt ám kiállhatatlan, enyhén házias, kövér és kopaszodó, független férfi odaadó, kedves fiatal nőket keres. Házasságszerzők kíméljenek!” Dőltek a levelek a jeligére: Hotel California. Fiatal harmincasok voltak még a nők, akik ismerték ezt a számot az Eagles-től. A legtöbben csak kíváncsiságból mentek el az első randevúra. Mosolyogva fogadták Csuszdi fonák, nonszensz udvarlását. Mindig akadt azonban legalább fél tucat nő, aki fölesküdött, már rögtön, otthon a fürdőszobában, hogy ezt a pasit megkaparintja magának. Nagykáta felől közelítve rá Budakalászra faggatták Csuszdit a vagyona felől. Csuszdi pirulva hazudott nagyobb lakást, egy hegyi ócska faházat s vízparti nyaralót, „... persze... ö... a Balcsinál – de nem fölkapott helyen!”

... aztán Csuszdi egy februári vasárnap délben hang nélkül visszahelyezte a levesestálba a szedőkanalat, fölállt az asztaltól, egy fapapucsot se mondva a hetvenhetedik anyós-apósjelöltjének, s ha jól emlékszik, a cinikus kishúgnak és hallgatag pasijának, a nőre rá se nézve: elment.

Igen – ez azt jelenti, hogy Csuszdi azóta úgy, hogy magának is beismerje, nem volt még nővel. Már hét éve annak, hogy telefonon rendeli meg a szolgáltatást. Főleg, ha nagyobb összeghez jut. A szolgáltatótól undorodik Csuszdi – mint a szállodai törölközőktől vagy a metró kapaszkodójától. Ám a szolgáltató gyors, pontos, szakszerű munkát végez, mert Csuszdit állandónak szeretné a kundschaftjába.. Ezek a nők szinte mind amatőrök, akik néhány tucat alkalmi flört, féldélutános vagy autós kaland után úgy gondolták, hogy akár meg is élhetnének kellő óvatosság mellett. Molett barna harmincas tartós kapcsolat reményében – s telefonszám. S a 39 éves, formátlanul kövér nő nem is hazudott, hiszen tartós üzleti kapcsolatra vágyott, hiszen a hivatásosok érdekképviseletétől rettegvén leginkább nyolc-tíz elhanyagolt férjre számított, semmint alkalmi újabb s újabb ügyfelekre. Vidéki nagyvárosok lakótelepi albérleteiben akár tucatnál is több nő gyakorolja így az ősi ipart.

Mióta Csuszdi intézmény is, gyakrabban előfordul, hogy nagyobb összeghez jut. Csuszdi titkát sokan ismerik. Elsősorban a lány, aki fotóit és hangját önzetlenül kölcsönzi neki. Aztán ismerik még Csuszdi titkát a portálok kezelői és tulajdonosai. A portálok tulajdonosai és kezelői statisztikai gép-programokat építvén be, minden azonosítószámot láthatnak, a portálok kapcsolatrendszereiről néhány kattintással ág-térképet készíthetnek, ha pedig, hiszen balesetek előfordulhatnak, még a csillagos eget is letagadhatják erről, hogy nekik aztán semmi belelátásuk abba, kicsoda kinek a nevén (s arcképével) jelentkezik be.

Bár Csuszdi több géppel s telefonvonalon meg kábelen dolgozik. Minden gép valamennyi jelentősebb műveletéhez digitális egyéni jegyét adja: ezt nevezik IP-címnek. Olyan, mint az autók rendszáma. Csuszdi egyszerűen, egy szeméthegyből jutott a gépekhez. A szakszerű hulladékmegsemmisítő cég ellenőrzés nélkül vette át a megsemmisítésre ítélt négy-hat éves muzeális vasakat a lusta rendszergazdáktól, akik ex-has kódokkal oldották meg a „leürítést”. Csuszdi pedig egy csavarhúzóval föloldotta azokat. Keveset használt főnöki gépekhez jutott: pornóképek, netpóker s kaszinózások meg a teljes levelezés, címlisták, könyvelésen kívüli titkos eredmények, levelezés.

Csuszdi szerelmes a lányba, aki önzetlenül az arcát, testét és hangját adja Csuszdi a hoax-lánynak. Nárcisz és haPszí. Természetesen Csuszdinak nem ez a neve a virtuálban. A Csuszdi itt csak egy igen homályos, csak kevesek számára értelmezhető utalás egy Howard Stern-mutatványra, amit a rádiózás Tyll Ulenspiegele még a netkorszak előtt, de már arra iránymutatóan adott elő.

Találkoztak is. A lány buta – egyetlen nyoma értelmének az, hogy ezt elismeri. Hangja búgó, mézes. Semmilyen eredeti ötlete nincs. Csuszdi ezt el is magyarázta a lánynak. Baba-szépség volt, kisleánynak is, nagyleánynak is. Soha, semmiben nem kellett versenyeznie. Ha nem akart valamit, nem kellett megtennie. Utált tornászni – nem tornászott. Nem akart tanulni – átment valahogy az iskolákon. Nem szeret dolgozni – elnézik neki. Nem akar valaki hajasbabája lenni – nem kell férjhez mennie. A lány a reménytelen hódolói ajándékain él – és csakis szegény, de nagyon csinos, szép és okos fiúkkal fekszik le. És az ember, ha csak ruhafogas is ott, ahol sok okos és szép ember megfordul, húsz év alatt csak ragad rá valami.

A lány már 33 éves – ez a nőknél a nyugalom kora. Még van húsz jó éve hátra, és ahhoz még tíz, ami elmegy. Még nem minden pasi fiatalabb, akivel lefekszik – de már egyre több. Csuszdit az apjának tekinti – és az anyjának is. Csuszdi ritka beszélgetéseikkor egyre gyakrabban utal arra, hogy a lánynak férjhez kellene mennie. Hiszen Csuszdi is virtuális létében folyamatosan nyitva hagyja a kérdést, férjhez menjen-e a titokzatos barátjához. Akiről sokan azt gondolják, hogy Az Egyik Legértelmesebb Zenekar gitárosa. Páran azt is tudják, jól hiszik.

Csuszdi az első találkozáskor, még le sem ült, nekiállt a lányt elbűvölni: „Ha azt mondod, hogy a szüzességed tizenhárom éves korodban a tornatanár vette el a lányöltözőben, megkarmolom magam!” A lány fölnézett: „Már kezdheted is!”

Csuszdi, a hoax-lány időnként kikapcs’. Csuszdi ilyenkor napokig részegen fetreng, csak annyira vesz erőt magán, hogy a bespájzolt újságokat föltegye. Fő gépe a Spájz nevű, egy minden külső kapcsolattól szűz gépezet. Minden külső kapcsolattól – ez túlzás, hiszen adathordozókat azért dugdos belé. Néha, egy bármely-kiszámíthatatlan napon éppen csak annyit iszik, hogy a pocsolyaérzésből fölkelhessen. Keveset, ritkán, kortyokat iszik, hogy a könnyűséget lelkében fönntartsa. Ha négy keze lenne is, ilyenkor kevés. Ha valamiért nincsen a klaviatúra közelében, papírlapra kufircol ötletet tollával. Ilyenkor még a lány is dolgozik a távolban: édes kommenteket könnyen bepötyög. Dolgozik a gitáros fiú is: így fizet a szavakért, melyeket Csuszdi talál ki. Minden idők egyik legjobb szövegírójának tartják a fiút – pedig nem csinál mást, mint Csuszdi két zseniális szava közé tölteléket ír.

Csuszdi, a hoax-lánynak nem lehetnek zseniális szavai. Odafönt, abban a másik valóságban A Gitáros Fiú találja ki azokat. Csuszdi nem számol utána – valahol van egy fia, aki egykorú ezzel a gitáros fiúval. Egy lánya is. Csuszdi nem néz televíziót, de egy szakmai összejövetelen, ahol díjat adtak át neki, a kocsma falára akasztott képernyőn föltűnt a felesége. „Ni!” – mutatta a többieknek. „Csuszdi, a hoax-lány felesége!” Természetesen nem Csuszdit mondott, és nem hoax-lányt. A többiek fölnéztek a csaknem ismert tőzsdecápanőre – rántottak reá, vastagon, ki az.

Csuszdi többször gondolt arra, hogy a hoax-lányt megöli. Különböző férfineveken vagy férfialakokkal jelentkezett be portálokon – és tizenhat éves költőlányokkal szórakozott. A magukat tizenhat éves költőlánynak kiadó bloggerinák édeskés dilettáns verseket írogatnak – órákig szenvedvén páros kínrímeiken. Mindannyian voltak már részegek, és természetesen nem szüzek. Hamvasságuk mégis megkapó. Egyikük panaszolja, hogy már négy hónapja jár költői tanfolyamra (ahol előad Karafiáth Orsolya is) – meddig kell még várnia, hogy kész költő legyen?

Csuszdi nagy gyakorlattal, mint pávián a tetveket, kurkássza ki s pattintja el a konkurens hoaxokat, a gyönge-kezdő, elégséges életismerettel sem rendelkező húsz-harmincas fiúkákat.

Csuszdi nemegyszer félrészeg ábrándokban heveri át napjait. Korhadó, bűzhödött odvakkal ritkás, csupasz ínyén a vén kecske jának íze elömlik. Hiszen vén s beteg császároknak is az orvosok szende leányhúst javalltak. Porcukorfelhő tör orrába: egy találkozás emléke a szőke babalánnyal.

Inkább élő lányt szeretne. Egy női kezet. Felesége, sokszor csak úgy, kosztümfelsőben, de már bugyiban s mezítláb a konyhában napok óta torlódó mindenséget néhány suhanással eltörölte: tiszta síkok keletkeztek így, új felületek.

Ilyen tiszta síkokat akar.

Az egyetlen élő ember, aki szóba jöhet, a szomszédasszony, aki valaha szerelmes volt belé. „Régen volt az, amikor még a hormonjaim dolgoztak!” – beszél szerelméről az asszony ma már nyugodtan. Az életüket nem köthetik össze. Az asszony művelt, okos, intelligens. Komoly lemezgyűjteménye van. Könyvei. Édes kis röviditalokkal issza le magát esténként. Az italokat mátrix-egyenlettel ábrázolható idő/térközök rendszerében vásárolja össze a város valamennyi üzletében. Hónapokig eltart, míg valahová újra betér... Az egész konyhája a csótányság haváj-ja. Csuszdi a nő fürdőszobájában egyszer járt, csapot szerelni – az övénél borzalmasabb. Csuszdival ellentétben tisztaszobát tart – Csuszdinak csak egy szobája van. „Semmi értelme összeköltöznünk: nem kiegészítjük egymást, hanem: ugyanolyanok vagyunk.” – A tisztaszobában az egykor fényezésre használt étolajba tapadó cigarettafüst és por matt lakkot alkot a bútorokon. Ráadásul a nő körme piszkos, és egyébként is elhanyagolt. A nő Csuszdi ritkás, ám mégis zsíros és korpás hajától iszonyodik. Csuszdi szája elviselhetetlen bűzt lehel – már a májából kelnek a végzetes romlás gőzei.

Mindennapi kapcsolatuk a vásárláson kívül abból áll, hogy kora délután (ami Csuszáinak még reggel) közösen elszívnak néhány cigarettát. A nő az első pohárkával már benyomta, de még nem annyira cinikus ilyenkor, mint az átlagos nyomás alatt, amit délután (ami Csuszáinak a déltáj) ér majd el. A nő soha nem felejti el bugyitémáit részletezni – ezek újabban ugyan egyre ritkulnak, ám a nő emlékeiből pótolja. Csuszdi már nem is győzködi, hogy hagyjon föl a dezillúzionálásával. – Tulajdonképpen nem szeret egyedül cigarettázni.

Könyvekről beszélgetnek. Mindketten mindent olvastak már, ami magyarul hozzáférhető s érdemes. Csuszdi annyival többet, hogy ő koronkint egy-egy könyvet újraolvas. Az ember élete delén egy sötét, szomorú, vizes erdőbe ér – majd egy másikba, egy harmadikba. És az igazán nagy regények koronkint mást s mást mutatnak.

Csuszdinak legnagyobb fájdalma ez: hoaxiális tökéletességét rontaná, ha könyvekről beszélne. Fölbukkannak még postokban utalások irodalmi művekre. Saint-Exupery: A kis herceg. Csuszdi nem javasolhatja olvasásra A hadirepülőt vagy Az ember földjét Exuperytől. A költőktől ugyanazokat a verseket, talán hatot, hetet tesznek föl a blogokba. Rimbaud-tól a magánhangzókat s talán A részeg hajót. Még A zöld hordóban, ha fölbukkan, s talán a Regény. József Attilától az öt vers. Baudelaire-től persze! A dög. Prózának nincsen semmi esélye. Senki nem olvas el hatszáz karaktert... Három pillantás az élet – az egyébként ismert vers ebbe hát belefér. Vagy A kis herceg.

Ma már, állítólag, nem lehet úgy írni, ahogy Móricz írt. Móricz korában még éltek férfiak. És több velejéig-nő, mint ma. Móricz idejében még létezett novella – amiben Csuszdi egy szép napon, déli négykor, felköti magát. Mint egy férfi, aki egy tiszta pillanatában menthetetlenül rádöbben valamire.

Ahogy Móricz írt? – ahogy Garaczi László írt, ma már úgy sem lehet írni. Nyúl Kornél a nick-neve az írónak, aki tudja, miként lehetne még ma, esetleg olyan prózát írni, ami a bloglétben fogyasztható. De már Nyúl Kornélt(2) sem olvassa senki: nagyon bonyolult. Csak a másolat a fölfogható, valaminek a negyedik, tehát már egy blickre fölfogható másolata. Nincsen idő töprengeni a három pillanatban – négy, és tovább, egy következőre...

Csuszdi havonként százszor gondol a halálra. Évenként ezerszer tehát. Így az elmúlt tíz évben tízezerszer is. Ben, az elcsapott zsoké kötőfékkel a kezében keresett fát, hogy fölkösse magát. Az ám, a kötél durva s talán fájdalmasan dörzsöli a nyakat, mielőtt... – Kéjesen és szakszerűen kielemezi a módozatokat. Seneca és Marcus Aurelius vonatkozó(3) sorait mormolja imaként. A sok elemzéssel azonban óhatatlanul az azután-ba fut be. Amikor a metró órákra leáll. Szedegetik ki a roncsból testének cafatjait: S mi a határ, amitől a cafat már marad a kárpiton s a vason. Óceánba szórják, repülőgépről a hamvait? – S kiknek a hamvai még azok? Az égető előterében a papírtálcán heverő teteme arcába morzsáz uzsonnájából az unott kezelő? Egy Örkény-novellát olvasván döbbent rá, hogy már a ‘60-as években a viszonylag ismertnek, elismertnek számító író halott édesapja tetemét a proszektúrán csak úgy letették, mezítelen, a lépcső alján a betonra. Örkény kétszáz forintot fizetett ezért, hogy a boncmester a cementpadlóra fektetett mezítelen hullát megmutassa. S mit takar ma egy kórházi számlán a „végtisztesség”. – S Csuszdi a hoax-lányt árva hívei egy sóhajjal elfelejtik, s visszarajonganak elődjéhez, vagy újakat keresnek?

Csuszdi, a hoax-lány káromkodik egy durvát, frecsegőt – aztán kiáll az ajtó mellé a napra, elszívni egy cigarettát, s füleli, mint neszez a szomszédasszonya.

 

(1) www.sicktranzit.blogter.hu

(2) nyulkornel.blogter.hu

(3) Már most is élhetsz úgy, ahogy akarsz, amikor majd távoznod kell. Ha pedig a körülmények nem engedik ezt meg, akkor távozz az életből, de ne úgy, mintha méltánytalanság ért volna. Itt füst van, távozom. Miért hiszed ezt olyan nagy dolognak? (Marcus Aurelius: Elmélkedések V. 29. Huszty József ford.)

Vissza a tetejére