Kakasszóra enyém leszel

(Carmelita Montiel énekel)

karjaimmal takargatlak
karmaimmal megcsikarlak
szívem fekete vérem csordul
mézem fekete vérem méreg
kincsem ne nézz rám undorodva
rózsám ne gondold nem szeretsz már
éjjel hengerőzz más babáddal
csókold tenyerét szép galambom
simogasd hajába madártollad
becézgesd fülét szép szavakkal

lásd meg mikoron kakas szólal
lásd meg amiként hajnal pirul
szíved megfordul én szivemhez
vágyad irányul énutánam
kicsikém kuporogj küszöbömön
gyönyörűm könyörögj ajtóm előtt
kenyerem látod megcsócsállak
ételem látod hamm megeszlek
karmommal vések bőrbe árkot
karommal szépen felölellek

kakas kiáltja hozzád vágyam
kakashúst főzök vacsorára
befalod mindet szép mohócskám
gyöngyöm a gyomrod azzal töltöd
zamatja tölt beléd szerelmet
szétomló húsa kelti kéjed
rohanvást hozzám igyekezzél
virágom jaj ha nem sietnél
fájuljon értem mind a tested-
szívem fekete vérem csordul
mézem fekete vérem gyógyszer

És szól a lány

és szól a lány: én boszorkány vagyok
kislegény, hát ne próbáld meg hatalmam
ne kóstolgassál, eriggy, szép babám
csókod ízét utálom mindörökre

utállak, nem érted? hogy únom látni
aurád randa, mocsárbarna fényét!
ha háborgatol ördög menyasszonyát,
meglásd, kicsike féreg, rontást hozok terád.

- gyöngyöket hajamba angyalvért a számra
vidd a csókod innét hadd legyek magam
ne kérdezd mi végből ne kérdezd hogyan
holló lakja lelkem s ólomból a szárnya

támad szörnyű rontás: te leszel a tárgya,
Trágyaképű Jóska, hadd legyek magam,
vidd a csókod innét, vájjam-beléd-fogam,
vidd, mert már a holló holtodat kívánja

(gyöngyöket hajamba angyalvért a számra)

rúzsom ez és holló ólmos tolla ékem
menyegzőmre köntöst abból varrnak nékem
nyakláncomat fűzik tündérek szivéből

vidd a csókod innét erdőn-hegyen-réten
meg ne várd a végét nem tart semmi féken s
véred színe nem több angyalvér szinétől

- így szólt a leány és eliszkolt a pasas
pedig a leány csak kezdő verselő vala.