Genezis, Rövid dal
Genezis
Mancsoznak pajkos vadállatok
Csillaghomokban hemperegnek
Paskolják rúgják s ami lehull
Ágyat vet szelíd tengereknek
Zihálnak nyínak füttyögetnek
Morognak - morgásuk a dal
Réz bundájuk megborzolódik
Pihéik tánca fényrobaj
A négy égtájat megjelöli
Kerek szemüknek pillantása
Rálelnek egyszer csak a Napra
Odabökdösnek parazsába
Felizzik némán a világ és
Útjára indul ím a lélek
Füvek a földből kihajolnak
Madarak repülnek el délnek
Rövid dal
A vérem csorgó alabástrom
Vagyok rőtbársony palota
Rút vad fájás vándorol bennem
Onnan ide innen oda
Míg éltem én bolondod voltam
Lábnyomod csókoltam vacogva
Jeges éjben szikrákat hánytam
Szivem volt - tarka lángok csokra
De mert ki arcát lángba tartja
Pillahegye lepörkölődik
Csupaszra égtem mint a márvány
Szobor vagyok örök időkig
A bőröm fagyból és viharból
A vérem hó-lé és piszok
Rombolni engem jöjj el hozzám
Tán úgy nem pusztulok
Vissza a tetejére