Vétlen eső; A semmi előtt és után
vétlen eső
fa csontvázon billegő hollószárny
nem állítja meg az esőt
a fény egy darabja
a nap a hold és a csillagok
könnyedén
beférnek egy ládikába
az ősz illata sejtette
hogy a közelben ólálkodik a tél
s mint egy prérifarkas
alkalomra vár
ott utazik
a tél szekerén
felnyúl az égre
és egyenként lelopja
a napot
a holdat
és minden csillagot
a kocsis ülése alatt
ládika
a holló szárnyai alól
zuhog az eső
sárga föld felett
sötét
a semmi előtt és után
nemsokára
én is ott leszek
ahova
előttem oly sok
régi arc
elsietett
meglátogatni a semmit
ahol a hír megreked
majd ha újra ébredek
elbeszélem történetem
addig viszont életszerűnek tűnök
eljátszogatok
a volt és a van között
villanófény vakít szemembe
rossz az érintkezés
a semmi itt mást jelent
majd akkor alszom amikor meghalok
Vissza a tetejére