Lázár Balázs

2017/2 - Az ágyhoz rendületlenül; Tartózkodó kérelem2017/1 - Miután H. úrnak; Kérdés-válasz; Nem kolostorba; Egy vers kapcsán; Kizökkent; H. úr léte; Lefekvés előtt2016/4 - A Bolond utolsó előtti éneke; Keszthelyi anzix2015/3 - Két rondó a fényről2014/4 - Nem tudom2014/3 - Csokoládé2012/2 - taxisblokád, ahogy, gyászhír, szeptemberi vers, kezüket fogva, szívucca, Szárszón, márciusban 2010/3 - Mariannak2009/3 - nyári eső2009/1 - csak, hát így, Egy mondatban mit jelentett?, túlsúly miatt, már itthon, 2008/4 - afterszolnok2008/1 - itthon, ikszakta, ki tudja?2006/2 - Tudtad-e, hogy, Jaj, Lear papa, Ugyan, Lear papa2005/3 - Willow Creek-nél, kapcsolat, próba, Terasz, gyászhír2005/1 - Ikarosz 2000, Vulkán, Eszmefutta, Szünetjelek2004/3 - Rózsa2004/2 - Most és itt2003/2 - Másnap2002/3 - Karcok egy meg nem írt naplóba2001/3-4 - istengyáros2000/1 - Ünnep1999/1 - Kocsma-librettó1998/1 - A hely

A Bolond utolsó előtti éneke; Keszthelyi anzix

 

 

A Bolond utolsó előtti éneke

 

Hiszen tudod már, jó királyom,

lehettem volna persze akárki más,

sőt mindegyiknek az ellentéte is,

hogy mért történt, történik pontosan így,

kevésnek tűnik a magyarázkodás.

Marad a kétség, hogy bár nincs másik út,

mégsem biztos, ezen kell végig mennem,

s mert változtatni nem lehet e renden,

bolondozok, míg folyton kísért a múlt,

és abroncsba foglal, tör a perc-jelen;

mindennapi körbe-körbe történet,

s hogy valahol én is benne tört-ének,

mígnem belém rohan majd a végtelen…

Elhagylak akkor tényleg, drága Learem,

bármennyire bírtad is már a lírám!

 

 

Keszthelyi anzix

 

puha bőröndfenekű tó

mélyén nyolcezer év

gyűrődik zöld árnyék

záródik ránk nehéz

testleplek süppednek

az iszapos csendben

a homályban feldereng

ölelve az öböl kék széle

egy régi római erőd képe

s Festetics Főnixe kötne ki éppen

ágyúval jelzi meghozták a sót

örvénnyé kavarog hun gót

avar szláv honszerző magyar

ki azóta is keresi a szót

nádkunyhójából kilép a halász

varsájában bronzfegyvert talál

hosszú török és német portyák

ott itatásra terelik a csordát

itt a Kisfaludy gőzös emeli orrát

vad oroszok fekete Volgák

cserkészek aztán úttörők

szórják fejükre a homokot

s ahogy a víz gyorsan párolog

unokánk száraz lábbal éri el

két part között a holnapot

 

Vissza a tetejére