Kocsma-librettó
A kocsmaajtók közönségzenéje.
A küszöb mint népszerű Styx.
Azért jössz,
mert felejteni kéne,
de megnő a szóban a szakadék,
kiélesíthet bármelyik emlék,
és a steksz
számít már, nem a kor,
mihelyt játszani kezd véred
a szeszek kottáiból.
Volt egy éjjel
- barátok voltak akik -,
mikor a Lúdlábtól
a Zöld takonyig
vonszoltak égő sejtjeim,
s a város pléhdobozát
meg-megráztam,
hátha kiesik belőle ami.
Disznó vicceket meséltünk,
s közben nem tudtam dönteni,
hogy árokpart vagyok-e
vagy tengerfenék,
és nem a minőség,
csak a mennyiség,
hát hajnaltájt,
furcsa növényként
lógtam le a pultról.
Ma szerda van.
Ebéd következik.
S utána meghívom
egy forralt borra az angyalt, aki
csak tekintetemben
létezik.
Vissza a tetejére