Alig hagytuk magunk mögött az ezredfordulót, máris új világvégeképzetek tartják izgalomban a társadalom ezotéria iránt fogékony részét: 2012. december 21-én a maja naptár szerint vége a világnak. Egy bizonyos, hogy korszakváltáskor, mint amilyen nemrég a mostani század- és ezredforduló volt, aktivizálódtak bizonyos vallási jellegű mozgalmak, és megnőtt az ezoterikus tanítások iránti érdeklődés is.

A szegedi néprajzi tanszéken az ezredforduló előtt országos kitekintésű kutatásban elemeztük 1999 és 2000 ilyen jellemzőit. Azt feltételeztük, hogy a 2000-ben bekövetkező világvégét megjósoló nézetek kapcsolatban állnak a keresztény európai hagyományokkal. Ám sejtésünk sem volt ezek populáris értelmezéséről, vallási jellegéről, keveredéséről ezoterikus gondolatokkal, és e nézeteknek a szájhagyományban vagy az írott forrásokban gyökerező eredetéről. Nem tudtuk, hogy a világvégével kapcsolatos jövendölések, előjelek mennyire ismertek, honnan táplálkoznak napjainkban. Azt sem, hogy mennyire hangsúlyos szerepe van terjesztésükben a médiumoknak és a tradicionális paraszti hagyományvilágnak.

A kutatás egyik tanulsága, hogy a világvégével kapcsolatos elképzelések sok vonatkozásban a keresztény hagyományból, a nyilatkozók szavaival: a „Bibliából” származnak. Az ismeretek forrását azonban bizonytalanul jelölték meg: János apostol Jelenések könyvére csupán páran utaltak. A többség elbeszélésén inkább az látszott, hogy ismereteik nem közvetlenül a Bibliából, hanem valamilyen közvetett forrásból: szóbeli hagyományból, bizonytalan olvasmányélményekből származnak. A megkérdezettek egy része úgy nyilatkozott, hogy a világvégéről a templomban hallott.

A világvégével kapcsolatos tudásanyag másik forrása Nostradamus. A könyv számos kiadásának tulajdoníthatóan e jövendölések széles körben elterjedtek. A többség azonban ezt is csak közvetett forrásból ismeri – kevesen olvasták. Gyakori a Biblia és Nostradamus összemosása, azaz a tudásanyag sajátos szinkretizmusa.

A világvégével kapcsolatos ismeretek forrásaként egy harmadik forrást is megjelöltek: a Sybillai könyveket (néhány interjúban Sába királynője jövendöléseit), amit a Jászságban „jezsuita könyvként” emlegetnek. E szigetszerűen (Tótkomlós, Kiskunhalas, Jászság) ismert hagyományt részletesen elemezte tanulmányában Törőcsik István. E körülmény magyarázata ma még nehéz. Lehet, hogy csak a kutatás hiányaiból fakad, de lehet, hogy a társadalmi és művelődési zártságból fakadó tradicionálisabb közösségi hagyomány húzódik meg mögötte.

Mindezek a világvége-hagyomány írott, nyomtatott forrásait jelzik. Ezzel is összefüggésben azonban utalni kell egy szóbeli hagyományanyagra, amely összetevőit jórészt a már említett írott hagyományból merítette, tradálása azonban a szóbeliségben történt. Ezek a világvége-jövendölések és előjelek széles körben ismertek. Ilyen panelek találhatók közöttük: „a Biblia is megmondja, hogy ezret írunk, kétezret nem”, „ezret élünk, de kettőt nem”. Akkor jön el a világ vége, amikor „a nők nadrágban járnak”, bekövetkezik a „gépek uralma”, „tűzben pusztul el a világ”. Ezután érkezik el „Krisztus évezredes királysága”. Ezek egy hagyományos paraszti világképben is megtalálható szövegelemek. A kutatás kevés epikus történetet talált a világvégéről, vagy a világvégével kapcsolatos előjelekről, inkább csak epikus nyomokat, bizonyos elbeszélésvázakat, pl. elsüllyedt városokról, falukról.

Az előjelek között említették az emberiség általános erkölcsi romlását. Ez keresztényi gyökerű. Már a „sybillai jóslat”, hogy a nők átveszik a férfidivatot, a romlás jele. A romlás folyamatát a mai magyar társadalmi valóságból származó példákkal illusztrálták: a bűnözés növekedésével, a gyilkosságokkal, a szülő és a gyermekek konfliktusaival, az önzés elharapózásával, a szexuális erkölcs hanyatlásával, az elanyagiasodással, a kábítószerek terjedésével, a háborúkkal. Néhány interjú meg is említette, hogy hamarosan lesz III. világháború, ami a „Balkánról” vagy „Keletről” indul ki: mert Ázsiából, Kisázsiából jön az „Antikrisztus”. A társadalom- és jövőellenesség legdöbbenetesebb jeleként a gyermekek nemvállalását tartották legtöbben. Mások a bűnök általános növekedését összefüggésbe hozták a társadalmi és természeti bajokkal, csapásokkal, bennük – szinte még ószövetségi szemlélettel – Isten csapását, azaz büntetését látva.

Meglepőnek is mondhatjuk, hogy az előjelek legnagyobb része nem egy keresztény, tradicionálisnak nevezhető világképből származik, hanem modern, természettudományos fogantatású. Tudományos hiedelemnek is nevezhetjük őket. Általános jellemzője e képzetkörnek, hogy benne a természettudományos ismeretek mozaikjai hiedelemszerűen szerveződnek. A fizikai, atomfizikai, csillagászati, geológiai és egyéb ismeretek mellett nem hiányoznak az űrkutatási tudásmorzsák sem távoli galaxisokon létező értelmes lényekről, a földönkívüliekről, az ufókról, a globális atomháború veszélyéről, ami véget vet az életnek Földünkön. E „természettudományos hiedelmek” nemritkán összekapcsolódnak a keresztény világkép, a bibliai történetek elemeivel. Ilyen alapon értelmezte például az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozást egy tótkomlósi informátorunk a várható világvége előjeleként. Mert ahogy említette: Krisztus kereszthalálakor is elsötétült a Föld, napfogyatkozás volt. A természeti csapásokat (földrengés, árvizek, szökőár, vulkánkitörések, nagy esőzések, szárazság) manapság sokan „korszerű természettudományos hiedelmekkel” magyarázzák: a fejlett ipari civilizáció kizsigereli a természetet, amely így vág vissza. Eszerint az elvilágiasodott nézet szerint a világot az ember fogja elpusztítani. Hiába terjednek a természettudományok elemei az oktatás révén az emberek ismeretrendszerében, nem állnak össze koherens világképpé, hiedelemszerűen szerveződnek.

Nagy tanulsága volt kutatásunknak, hogy korszerű, jól szervezett (de atomizálódott, közösségeit vesztett) társadalom körülményei között is továbbélnek a társadalomban bizonyos félelmek, bizonytalanságok az ezredfordulóval és a világvégével kapcsolatosan. Az 1999-es évszámmal kapcsolatban például azt hallottuk, hogy a 666 a sátán jele, megfordítva 999. Az ezredforduló, 1999 tehát jelentheti az ördög hatalmának elérkeztét, a világvégét, de lehet, hogy csak egy balszerencsés évet.

A kétkedés is jelen van azonban, hiszen sokan elmondták, hogy sokan megjövendölték már a világ végét az 1930-as, az 1960-as, az 1980-as évekre, de mindegyik elmaradt. És nem váltak be Nostradamus jóslatai sem. A 20. század – a fatimai jövendölések szóhasználatánál maradva – a Gonosz évszázada volt: hihetetlen, emberi képzeletet felülmúló, mégis emberek által végrehajtott gaztettekkel, háborúkkal, népirtásokkal, az egyéni élet szintjén pedig az elidegenedéssel, egy elmagányosodással, közösségek szétesésével. Lehet, hogy ezeket az „idők jeleiként” kell értelmezni. A magukat vallásosnak mondó (keresztény) interjúalanyok, emberek hisznek a világ végében a keresztény tanítás szerint.

A keresztény egyházak távol tartják magukat a világvégével kapcsolatos populáris várakozásoktól. A Szent Ágoston-i felfogást követik. Más mozgalmak és szekták, pl. a Jehova tanúi tipikusan premillenarista mozgalmak és szekták. Azaz felfogásuk szerint csak ezután fog eljönni az igazi és valóságos keresztény korszak a történelemben, amikor Krisztus másodszor is eljön. Mindezek gondolati gyökerei János apostol Jelenések könyvének 20. fejezetében találhatók. Léteznek tehát bizonyos várakozások a világvégével kapcsolatban. Ezek nem feltétlenül a világ elpusztulását várják, hanem egy „új világ” eljövetelét. Már a nevük is sokat jelez: „New Age”, „Ligth Age”, a „Vízöntő kora”, amely a Halak kora után egy újabb, s bizonyos tanítások szerint a világ utolsó nagy történelmi korszaka lesz.

A világvégevárás tehát Magyarországon nem kötődik csak a hívő emberek közösségéhez. Jóllehet ennek tradíciói erősek, mert a vallásos emberekben él a tanítás a halálból való feltámadásról, amely az idők végezetével eljön. Ám azt is tudják, hogy „nem ismerjük sem az órát, sem a napot”, mikor fog mindez bekövetkezni. A fogyasztói társadalom világában pedig az emberek inkább a mával vannak elfoglalva. Ha a jövő szóba kerül, akár úgy is mint világvége, az idők végezete, akkor inkább valami szorongásfélét, bizonytalanságot éreznek – bizonytalanságot és szorongást az ismeretlentől. A világvégevárásnak inkább vannak szekularizált fenntartói, követői, hirdetői és haszonélvezői. Az emberek megítélése szerint fő szerep jut ebben a médiumoknak, mindenekelőtt a televíziónak.
*

(Irodalom: Bochinger, Christoph–Frey, Jörg–Hauschildt, Eberhard–Kaufmann, Thomas–Timm, Hermann: 1999 Millennium. Deutungen zum christlichen Mythos der Jahrtausenwende. Chr. Kaiser, Gütersloh; Michalda Szabinia királynő jövendölése Salamon királynak 578-ban, é.n. Újpest, Attila Nyomda; Skinner, Stephen: 1995 Millenniumi próféciák. A világ legnagyobb látnokainak és misztikusainak jóslatai a 2000. évre és azon túl. Elek és Társa Könyvkiadó, h.n.; Thompson, Damian: 1999  Das Ende der Zeiten. Apokalyptik und Jahrtausendwende. München,Wilhelm Heyne Verlag;

Törőcsik István: 1999  A „jezsuita“ könyv – jövendölések a világ végéről. In: Barna Gábor (szerk.) Idő és emlékezet. Tanulmányok az időről az ezredfordulón. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 14. Budapest: Kairosz Kiadó, 2005. 57–66.)