Ma megint

Ma megint túl sok lenni én neked

Álló nap nem hagyni téged békén

Már reggel csodálni karcsú kezed

Délelőtt két lábbal hintázni székén

Ma megint tenni hová az eszemet

Bizony mert nem látni akarni téged

Sehol találni nem tőled helyemet

Két kézzel hordani magamra kéreg

Ma megint érni össze kék szemünk

Tekintet nem simogatni lágyan

Magunkban mondani ki mit nem merünk

Meg persze képzelni úgy el az ágyban

Ma megint mászni fel sokadszor a fára

Messziről nézni a sok régi szépet

Egy kicsit kapaszkodni még az ágba

Majd hirtelen rúgni ki alólunk széket

Ma megint beszélni te sok hülyeség

Túl sokat ittál vagy mi baj van

Látni hiányzik barát vagy feleség

Ezért most akarni halni a bajban

Ma megint írtál vagy ittál oly mindegy

Szavakkal ölsz te ha hogy versz is

Két kézzel tépni le rólad az inged

S védtelen állni mint e vers is

Error

pad ázik a parkban

fekszik rajta testvér

újságpapír csörren

pocsolyákat fest vér

led az utca fölött

sárga fénye lobban

víz csorog az arcon

nem tudni hogy honnan

meglehet hogy könny az

önsajnálok éppen

várlak hátha jössz majd

s képen törölsz szépen

repülőgép rajtol

vállról indítottam

nézem tátott szájjal

hanghatárnál robban

Afrikába megyek

várnak rám ott Délen

fegyveresek lányok

s Rimbaud is már régen

bordélyházba menve

jól jön majd az abszint

bozótvágó kések

lesnek éjjel rám kint

szakadár leszek és

fundamentalista

a nevemmel is csak

bővül majd a lista

véremben oly lassan

oldódik a terror

entert nyom az Úr s csak

azt látja hogy error