Benedek Szabolcs

2019/3 - Az első páciens2018/2 - Tizenegyes: Esterházy 2018/1 - Kádár hét napja2018/1 - Kádár hét napja2017/4 - Borbála kihajózott2017/3 - Vannak, de nincsenek szavak2017/2 - Még egy remake2017/1 - Olvasónapló, 2017 tavasza – Haklik Norbert, Bajnai Zsolt, Gabriel García Márquez könyveiről2016/3 - Két remake (Kosztolányi Dezső: Fürdés; Móricz Zsigmond: Tragédia) 2016/1 - A fiumei cápa2015/1 - A kvarcóra hét dallama2014/4 - A kutya elveszett2014/3 - Retrocsoki2014/1 - Retrothriller2013/3 - Focialista forradalom2013/2 - Palacsintaparti2012/4 - Mi lesz akkor a forradalommal?2011/4 - A pozsonyi hajó2011/4 - Hová tűnt Agnes? (St. Pulcher: Jaddersville) 2010/2 - Távkapcsolós futball2010/2 - Boldog békeidők2010/1 - Tiszta hang2009/1 - „Figyelj, Prücsök, ebből leszünk gazdagok”2008/4 - Két kabát2008/3 - Nyugatos szabadkőművesek – szabadkőműves nyugatosok2008/2 - A szolnoki vár2008/1 - A mészáros2007/3 - Olvasónapló, 2007. nyár2006/2 - Víg párizsi napjaim2005/3 - Carpzow tanár úr különszemináriuma2004/4 - A rózsakeresztesek2004/3 - Templomos lovagok2004/1 - Rehabilitáció2003/3 - Olvasónapló, 2003. nyár2003/2 - Petrovics Sándor és egy fantasztikus regény2002/4 - Eutanázia2002/3 - Dokumentumregény2002/2 - Biciklinyereg2002/2 - Olvasónapló, 2002. június-július2001/3-4 - Elbeszélés a szerelemről, melyhez vér tapad2001/1 - Stadionokról2001/1 - A lét elviselhető könnyedsége2000/4 - A galamb2000/4 - A történetmondás határai feszegetve vannak2000/3 - A megtisztulás ideje2000/3 - A megtömött hattyú2000/2 - Kedves Pista,1999/3 - Tizenöt év1999/2 - „Senki se mer szembenézni azzal, milyen a szex...”1999/1 - Boldizsár meglátogat1998/1 - A hely, ahol (Vallomás vagy jegyzet)

Dokumentumregény

(Az „Így élt John Lennon” novellaciklusból)

 

Azokban az években, amikor a Beatles együttesben énekelt, gitározott és billentyűs hangszereken játszott, John Lennon erőteljesen kacsingatott az irodalom felé. Ehhez mindjárt hozzátehetnénk: a képzőművészet felé is, gondolván elsősorban a festésre és a rajzolásra; novellásköteteit ugyanis John Lennon saját kezűleg illusztrálta, sőt az Abbey Road címet viselő Beatles-album felvételei idején kiállítást rendezett Londonban - a Yoko Ono nemi szervéről készült színes ceruzarajzait akasztotta a falra; a tárlat csupán pár napig tartott, a rendőrség pornográfia vádjával bezáratta, a képeket elkobozták.

Abban a nyelvben, amelyen az „Így élt John Lennon” novellaciklust írom, nincs befejezett múlt idő. Állítólag egykor volt, mára kihalt a nyelvből. Úgyhogy, amikor azt mondom: „John Lennon festészettel és grafikai ábrázolással is foglalkozott”, az a novellaciklus jelen idejére értendő. Ám ha arról beszélek, hogy „kacsingatott az irodalom felé”, ezt bejezett múlt időbe kellene tennem, hiszen a novellaciklus előtti évekre vonatkozik. Amikor e novellák játszódnak, John Lennon már túl van két közepes sikerű novellásköteten és egy pár bemutatót megért színpadi komédián. Persze, továbbra is írogat rövidke, apró krokikat, jegyzeteket, humoreszkeket, „szkeccseket” (lásd Monthy Python-csoport), de ezeket egyelőre nem szánja nyilvánosság elé...

S itt nagy levegőt kell vennünk, ugyanis most lépünk abba az időbe, amikor novellánk játszódik.

Egyszóval: azokban az években, amikor a Beatles együttesben énekelt, gitározott és billentyűs hangszereken játszott, John Lennon erőteljesen kacsingatott az irodalom felé. Bár ez irányú késztetése, illetőleg szenvedélye idővel alábbhagyott, az írói véna maradt, és egy nap azzal az elhatározással ébredt, hogy regényt fog írni.

Lemászott Yoko Onóról, visszahanyatlott a párnára. Az asszony szemeiben gyöngédség csillogott, az éjjeliszekrényről zsebkendőt vett elő, öléhez szorította. John Lennon ekkor azt mondta:

- Regényt fogok írni.

- Regényt? - könyökölt föl Yoko Ono.

- Igen - John Lennon is fölkönyökölt, a felesége felé fordult. - Mégpedig dokumentumregényt. Vagy tényregényt. Vagy mi is a neve. Amilyet az az amerikai pasas csinál, aki rendszeresen fölbukkan a Rolling Stones öltözőjében. Truman Capote.

- Nem ismerem - ráncolta a homlokát Yoko Ono. - Az az igazság, nem nagyon kedvelem az amerikai irodalmat. Ha kedvelném, New Yorkban maradtam volna az előző férjemmel, és péntekenként irodalmi szalonokat tartanánk, ahol Truman Capote halálra zabálhatná magát lazacos és kaviáros szendvicsekkel, viszkit és pezsgőt inna, végül az egészet beleokádná a sarokkádunkba. Viszont - Yoko Onónak fölcsillant a szeme - eljönne Tokióból Abe Kobo is.

- Nem az amerikai irodalomról van most szó - mondta John Lennon. - Hanem hogy dokumentumregényt akarok írni úgy, hogy alaposan utánajárok egy témának: megkeresem, hol és mi az igazság, majd aprólékos részletességgel megírom. Ennyiben kívánom követni Capote módszerét.

- S miféle témának akarsz utánajárni?

- A vámpírok rejtélyének.

- Atyaég - Yoko Ono nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjék el. - Már megint összeolvastál mindenféle hülyeséget - John Lennon éjjeliszekrénye felé biccentett, ahol tornyosult a vámpírirodalom.

- Ez nem hülyeség! - tiltakozott John Lennon. - Odamegyek a helyszínre és utánajárok a legendának. Ha van kedved, te is jöhetsz. Sőt - John Lennon is elmosolyodott - örülnék neki.

- Odamennél. De hova?

John Lennon az éjjeliszekrényén lévő kupachoz fordult, kihúzta belőle Bram Stoker Drakula gróf válogatott rémtettei című kicsiny, ám annál ismertebb és a témában megkerülhetetlen kötetét.

- Ez minden vámpírmű alfája és omegája - nyújtotta Yoko Onónak. - Összegzi a vámpírokkal kapcsolatos ismereteket, és támpontként szolgál a későbbi vámpírregényekhez. Anne Ryce, George R. R. Martin, Stephen King és Szécsi Noémi munkássága egyaránt Bram Stokeréből táplálkozik.

- Remélem - lapozgatta Yoko Ono a kötetet -, nem dőlsz be ezeknek a marhaságoknak.

- Erről most ne nyissunk vitát - kerülte ki a témát John Lennon. - Maradjunk annyiban, hogy utazzunk el Drakula szülőhelyére, és nézzünk utána a dolgoknak.

- Miért, Drakula élt? Azt hittem, csak a könyvekben meg a regényekben létezik. Mellesleg Lugosi Béla nagyon jól alakította azt a szerepet.

- Fölülmúlhatatlanul - bólintott John Lennon. - Senki más nem tudta megközelíteni a Drakula-alakításait - kivette Yoko Ono kezéből a Bram Stoker-regényt, visszatette az éjjeliszekrényre, egy másik könyvet húzott elő, mutatta a feleségének a címlapot: A románok története. - Drakula gróf szülőhelye Románia, azon belül Erdély, mely korábban Magyarországhoz tartozott. Volt idő, amikor a vámpírokat tipikusan magyar jelenségnek tartották. Például a 18. században egy dél-magyarországi kis faluban állítólag több embert vámpírtámadás ért, s ezek az emberek idővel ugyancsak vámpírrá változtak. Az esetet a hatóságok is vizsgálták, roppant érdekes följegyzéseket hagytak az utókorra. A faluban egyébként szlávok laktak, ám ez a történet is erősítette a közkeletű hiedelmet, hogy a vámpírok Magyarországról valók. Valójában Drakula gróf sem volt magyar.

- Nahát - Yoko Ono lecsukta a szemeit. - Hanem?

John Lennon kinyitotta A románok története című könyvet.

- Bár 1435 és 1446 között a havasalföldi románok uralkodója egy bizonyos Vlad Dracul vajda volt - magyarázat közben tekintetével pásztázta a sorokat -, Drakula alakjának ihletője pár évtizeddel később élt: személyében a havaselvei Vlad Tepes vajdát tisztelhetjük, aki szembeszegült az addigra a Balkán javarészét megkaparintó törökökkel. Megtagadta az adófizetést, végigdúlta a Duna folyó török kézen lévő jobb partját, sőt 1462-ben legyőzte a török szultán seregét. Még életében hírhedtté vált keménykezűségéről: gazdasági és politikai konfliktusokba keveredett az erdélyi szászokkal, közülük jópárat karóba húzatott. A törökök hamarosan betörtek Erdélybe, ekkor Vlad Tepes Mátyás magyar udvarába menekült. A szászok nyomására azonban a király börtönbe vetette: Visegrádon és Budán őrizték.

- Buda - mondta Yoko Ono csukott szemmel. - Nem Budapest?

- Ide Buda van írva - hunyorgott a könyvre John Lennon. - Mindenesetre a magyar király Vlad Tepest később visszaültette a vajdai székbe, ám ő a törökökkel és szövetségeseivel vívott háborúban hamarosan az életét vesztette. Hírhedett, különösen a szászok körében elkövetett vérszomjas, kegyetlen tettei miatt az ő alakja köré szövődött a Drakula-legenda. A dracul szó különben a román nyelvben afféle szörnyeteget jelent. Ha jól tudom - John Lennon becsukta a könyvet.

- Biztos jól tudod - ásított Yoko Ono -, ám azt még nem árultad el, hová kell utaznunk a dokumentumregényedhez.

- Dehogy is nem árultam el! Az előbb mondtam, hogy Erdélybe, ami Romániához tartozik, ám mivel egykor Magyarország egyik tartománya volt, a vámpírokat sokáig a magyarokhoz kapcsolták. Nem figyeltél rám?

- De figyeltem - Yoko Ono kinyitotta a szemét, elmosolyodott és cuppanós puszit nyomott a férje homlokára. - Persze, hogy figyeltem. Te oktondi pocok.

John Lennon ismét a Drakula gróf válogatott rémtettei című kicsiny, ám annál ismertebb és a témában megkerülhetetlen könyvet vette elő.

- Bram Stoker azt írja - ütötte föl az elején -, hogy főhőse Londonból Münchenen és Bécsen keresztül érkezett Budapestre, ahonnét Kolozsvárra utazott. A Hotel Royale-ban szállt meg, piros törökborsos lében pácolt csirkét vacsorázott, majd ismét vonatra ült, Szászbesztercébe ment. Ott várta Drakula üzenete, miszerint másnap hajnalban indul a vonata a Borgói-szoroshoz, onnantól pedig a gróf kocsiján fog továbbutazni.

- Szászbeszterce. De fura neve van.

- Na már most - csukta be John Lennon a könyvet -, a szászok Erdélyben hét városban laktak. Ezek közül a hatodik számú közelében született Vlad Tepes. A városban mind a mai napig áll egy ház, amelyről azt tartják: a vajda tulajdonában volt.

- Hatodik számú - Yoko Ono megcsóválta a fejét. - Mekkora hülyeség!

- Mivel hatodik számú - mondta tovább John Lennon -, ezért a várost a középkorban Castrum Sexként emlegették.

- Nagyon utánajártál a dolgoknak - nevetett Yoko Ono. - Mit csinálsz egész nap, - amíg nem vagyok itthon? Megállás nélkül vámpírügyekben utazol? Miért nem komponálsz valamit?

John Lennon a kupacból erdélyi útikönyvet húzott elő. A névmutatót böngészte, lapozott.

- Schespurch - jelentette ki. - E néven olvashatunk először Vlad Tepes városáról egy 1298-ban kiadott pápai okiratban. A szászok később Schazburgként, a magyarok Segesvárként emlegették. Románul Sighisoara a neve. Odautazunk, azután meglátjuk, hogyan tovább.

- Jól van - bólogatott Yoko Ono. - Akarod, hogy a számba vegyelek?

John Lennon akarta.

A következő héten utaztak.

John Lennon Bram Stoker regényének nyomvonalát akarta követni, ám Yoko Ono fölvilágosította: hiábavaló Münchent és Bécset érinteni, Románia fővárosa, Bukarest Londonból közvetlen légijárattal elérhető. John Lennon ekkor kapott egy tippet, miszerint érdemesebb Budapestre repülniük, Kolozsvár közelebb van a magyar fővároshoz, mint a románhoz. „Bukarest vagy Budapest - legyintett John Lennon -, végül is csupán két betű.” Egy darabig erősen keverték a kettőt, Jason, az inas például első nekifutásra a bukaresti járatra vette meg a jegyeket, Yoko Ono térképböngészés közben vette észre az indulás előtti napon, hogy baki történt. (Jason azonnal fölajánlotta a háztól való távozását, ezt a Lennon-házaspár nem fogadta el.)

A kezdeti viszontagságokat követően teljesen sima repülőút után landoltak a budapesti repülőtéren. Amíg a poggyászokra vártak, Yoko Ono megjegyezte: magukkal hozhatták volna Jasont is; míg az inas megszerzi a bőröndöket, addig ők békésen kávézhatnának.

- Semmi kedvem nincs kávézni - jelentette ki John Lennon. - Különben is, ki vigyázna a házra?

- Mondjuk, George.

- Oké. S George házára ki vigyázna?

- A személyzet.

- Azt hittem, Ringót mondasz - zsörtölődött John Lennon, és a farmerdzsekije belső zsebéből előhúzta Bram Stoker kicsiny, ám annál ismertebb és a témában megkerülhetetlen regényét, hogy utánanézzen: Jonathan Harker mit ír Budapestről.

Igen keveset. Annál többet viszont az a könyvecske, amelyet Yoko Ono vásárolt egy információs pultnál. Miközben a bőröndjeiket tolták maguk előtt, belelapozott, és az ott látottaktól annyira föllelkesült, hogy kijelentette:

- Meg kell néznünk Budapestet.

- Egy francot - förmedt rá John Lennon. - Indulunk Kolozsvárra.

- Márpedig engem Budapest érdekel, és ha már itt vagyunk...

- Nem sokáig leszünk itt. Kitaxizunk a vasútállomásra, és fölszállunk az első kolozsvári vonatra.

Yoko Ono arcára kiült a döbbenet összes lehetséges jele:

- Vonattal akarsz továbbmenni?

John Lennon a farmerdzsekije bal oldalára ütött, ahol a belső zsebben a Drakula gróf válogatott rémtettei című kicsiny, ám annál ismertebb és a témában megkerülhetetlen kötet lapult:

- Jonathan Harker is vonattal utazott.

- Az száz évvel ezelőtt volt. S mi különben sem Jonathan Harker vagyunk.

- De a nyomát követjük, mert az ő leírása és a mai viszonyok összevetésével akarok dokumentumregényt írni. Ehhez pedig megkerülhetetlenül szükséges minden apró jelet megfigyelni.

- Na jól van - Yoko Ono megállt a poggyászkocsival és csípőre tette a kezét. - Ki is az úr a háznál?

- Én.

- Talán inkább én.

- Nem.

- Dehogyisnem.

Így történt, hogy ha futólag is, ám a Lennon-házaspár megnézte Budapestet.

Idegenvezetőt béreltek, a lelkére kötötték: nehogy bárkinek elárulja, hogy ők azok. Az idegenvezető (köpcös, szakállas, mindig vigyorgó középkorú férfi) égre-földre megesküdött - a Lennon-házaspár már nem tartózkodott a magyar fővárosban, amikor az egyik bulvárlap címlapon hozta budapesti látogatásuk történetét, az újság belső oldalain az idegenvezető exkluzív, titokban készített fotóival. (A köpcös, szakállas, mindig vigyorgó középkorú férfi a fotók áráért vásárolt házban évekig rettegett a sajtópertől, azonban John Lennon és környezete nem olvasott magyar bulvárlapokat.)

Miután körbeautózták Magyarország fővárosát, John Lennon az idegenvezető orra alá dugta a Londonban vásárolt Románia-térképet:

- Mutassa meg ezen, hol van Kolozsvár. Én nem találom sehol.

- Persze, hogy nem - az idegenvezető az addiginál is szélesebbet vigyorgott. - Ma már nem úgy hívják. Ma már Cluj-Napoca a neve - azzal kiselőadást rögtönzött Erdélyről, Magyarországról és Romániáról, meg a békediktátumokról úgy általában.

John Lennont ez nem igazán érdekelte. Azokban a hetekben kizárólag a vámpírok tudták lekötni a figyelmét.

- S meg tudná mondani - szakította félbe a köpcös, szakállas, mindig vigyorgó középkorú férfit -, hogy mikor indul vonat ebbe a... Napocába?

Az idegenvezető mobiltelefonon érdeklődött; kiderült: reggel és délután.

- Holnap reggel megyünk - jelentette ki Yoko Ono. - Ma már nem vagyok hajlandó sehova se utazni. Bár az az igazság, jobban örülnék, ha bérelnénk egy autót és azzal mennénk egészen...

- Sighisoaráig - segítette ki a töprengésben John Lennon, aki hallani se akart autóbérlésről.

Az idegenvezetővel lefoglaltatták egy kupié minden ülőhelyét, Yoko Ono senkivel nem akart együtt utazni. Fölösleges elővigyázatosság volt, az első osztály kongott az ürességtől. Kolozsvárig sima útjuk volt, a légy se zavarta őket. John Lennon elmerült a táj szépségeiben, az ölébe fektetett nagy alakú spirálfüzetbe jegyzeteket firkálgatott. Yoko Ono gyurmából kis szobrokat formázott, mikor elkészültek, összegyúrta őket és csinált másikat.

Mire megérkeztek Kolozsvárra (Cluj-Napocába), Yoko Ono meggyőzte a férjét arról, hogy szakítsanak Jonathan Harker hagyományaival, és bérelt autóval menjenek Vlad Tepes városáig.

- Csak azért egyezem bele - mondta John Lennon, miközben lekászálódtak a vonatról -, mert amúgy is köszönettel tartozom neked azért, hogy elkísértél ide. Kizárólag miattad vagyok hajlandó megsérteni a dokumentumregény hitelességét.

Az autóbérlés másnap reggelre maradt. Az esti szürkületben - miután szereztek szállodai szobát (bár nem találtak olyat, hogy Hotel Royale) - Kolozsvár utcáin bolyongtak. A főtéren, a Szent Mihály-templom mellett John Lennon harsány örömmel fedezte föl Mátyás király lovasszobrát.

- Íme, az első jel, hogy helyes úton járunk.

- Bár csak ennyiből állna a helyes út - dünnyögte Yoko Ono, de ezt a férje nem hallotta meg.

Másnap két és fél órás autóút után érkeztek Segesvárra. Annak ellenére, hogy világéletében jobbkormányos autókat vezetett, John Lennon egész könnyen kezelte a járgányt, és újabb örömkiáltásokban tört ki, amikor egy hegyet megkerülve megpillantották Segesvár tornyait.

Illetve egyetlen tornyát. A 64 méter magas Óratornyot, amely eredetileg kétszintes kaputorony volt. Manapság négyemeletes, tetejét 1677-ben készült barokkos tető borítja. A torony két oldalán egy-egy 2,4 méter átmérőjű óralap látható, az órákat 1648-ban Johann Kirhel készítette, ugyancsak ő faragta ki az órajáték figuráit is.

Mindezeket a temető magyar, német és román felíratú kőtáblái között bolyongva olvasta Yoko Ono abban a kis leporellóban, amelyet az óratorony alatti boltban vásárolt, ahol azt követően, hogy John Lennon azt mondta: „Vlad Tepes”, az eladó egy halom Vlad Tepest ábrázoló jelvényt, képeslapot és falra akasztható kis képecskét zúdított eléjük.

- Drakukával kapcsolatos emlékeket keresünk - magyarázta John Lennon, miután vett egy Vlad Tepes-jelvényt, és azt kitűzte a farmerdzsekijére, a Rolling Stones-nyelv mellé. - Minden ilyesmi érdekel.

A museum shop eladója tört angolsággal elmondta, hogy tőlük nem messze van egy ház, az állítólag Vlad Tepesé volt. Amikor a városba érkezett, mindig ott szállt meg. Valamint a gótikus szász templom mellett áll a Vlad Tepes-szobor.

- S aztán? - kíváncsiskodott John Lennon.

- A Drakula-park még nem készült el - vonogatta tanácstalanul a vállait az eladó. - Talán jövőre.

- Bennünket nem a Drakula-park érdekel - vicsorgott John Lennon -, hanem Drakula maga.

- Talán jövőre - ismételte az eladó. - De a tornyot azért tessék megnézni. Tízezer lejért föl lehet menni.

Fölmentek, megnézték, szétnéztek. Megtalálták Vlad Tepes házát is.

A macskaköves utcákat rótták, bámulták a középkori házakat, az egykori városfalakat, a környező hegyek megrendítően ünnepélyes panorámáját. Yoko Ono a város történetéről olvasott föl a kis leporellóból, John Lennon megigazította a farmerdzsekijén a Vlad Tepes-jelvényt. Arcukat simogatta a kora őszi napsütés, hajukat borzolta a hegyek felől fújó szél.

Amikor beültek a Vlad Tepes házából kialakított vendéglőbe, azt kérdezte Yoko Ono:

- Hogyan tovább? Merre megyünk innét?

- Nekem mindegy - John Lennon szelíden megcirógatta a felesége arcát. - Ha van kedved, pihenhetünk itt pár napot.

- De hát nem kutatjuk Drakula nyomait? Mi lesz a dokumentumregényeddel?

- Már nem érdekel a dokumentumregény - jelentette ki John Lennon. - Nem akarok regényt írni.

- Akkor mit akarsz?

- Utazgatni. Világot járni. Megnézni ezen a bolygón mindent, amit lehet. Persze, együtt, veled.

Yoko Ono elmosolyodott.

A kávé gőze fölött megcsókolták egymást.

Vlad Tepes rájuk kacsintott a bárpulttal szembeni olajfestményről. Ő is mosolygott, közben alig észrevehetően fölhúzta az ínyét. Csupán egy villanásra látszódtak a hegyes, gyilkos metszőfogak.

Vissza a tetejére