Először azon gondolkodott, hogy ezekhez a lábakhoz
vajon készült-e test, és ha igen, hová került a többi
testrész, aztán meg arra, hogy ezekkel ki lehetne
egészíteni az összes torzót, bár iszonyatosan hülyén
néznének ki a termetes kőtestek a pipaszárlábakkal.
Látott már csak kézfejet is ékszerárusnál, arra gyűrűk
voltak húzva. Aztán azon gondolkozott, hogy a lábnak
önmagában van-e egyénisége, vagy mindegyikhez más
arc tartozik, és hogy ezek tulajdonképpen jobb vagy bal
lábak-e. A kétszázforintospizza-árusnál akkor került
sorra, mikor gondolatai a fellógatott fejekhez értek. Míg
a pultnak támaszkodva megette a két pizzaszeletet,
kettőt is vett, mert nagyon éhes volt, végig a kínai árust
nézte, aki egy kampósbottal elkezdte beszedni
a plafonról sorban lelógó harisnyás lábakat. Így képzelte el
azt is, ahogy a stricik este begyűjtik a strichelő nőket. Meg
hogy milyen érdekes, pont most fejezte be az Anna
Kareninát, s már nem is emlékszik, Tolsztoj végül leírta-e,
hogy a vonat hol vágta ketté Annát, mert ő úgy képzelte,
pont kettészelte. De lehet, hogy a lábait vágta le. Mire
felért a Kálvin téri aluljáróból, majdnem teljesen sötét volt.
A lépcső tetején egy csöves ült egy kartondarabon, inzulinra
gyűjtötte a pénzt, ami voltaképpen teljesen hihető, mert
az egyik lába le volt vágva. Biztosan a cukor tette
tönkre. A pizzásnál kapott visszajárót odadobta neki.
A villamoson még eszébe jutott, hogy a bácsi nadrágja
épp úgy volt megcsomózva a csonka lábán, mint a
próbalábak csapott végén a harisnyák. És milyen érdekes
egybeesés, hogy az egyik pont ott kezdődik, ahol
a másiknak vége van. A lakásba érve azon gondolkodott,
hogy a nagymamája is cukros, tehát ő is hajlamos
a betegségre, nem szabadna ennyi gyorskaját zabálnia.
Aztán, ahogy benyitott a szobába, pár pillanatig nem is
gondolt semmire, csak nézte a pasija csodálkozó, riadt
arcát, amely két hosszú csupasz láb közül nézett rá.
A lábak mintha egyenesen a párnákból vagy a paplanból
nőnének ki, mintha nem is tartozna hozzájuk test,
meredeznek az ég felé. Hiába dobálná le az összes
ágyneműt, biztos nem találna ott semmit. Lehet, hogy
a Kálvin térről hozta haza őket a fiú, lehet, hogy neki vett
harisnyát. Végre! Soha semmit nem kap tőle. Aztán
kifutott a mosdóba, és amíg kihányta a két pizzaszeletet,
arra gondolt, jobb is így. Ezentúl mindent vissza fog
hányni, amit megeszik, és akkor majd neki is olyan szép
vékony lábai lesznek, őt is majd fel lehet akasztani a sorba.