Első kontakt

LILLI: Jó reggelt, mester!

GYHOM: Nem vagyok, dolgozom!

LILLI: Mester, itt Lilli, a csokoládéfőző lánya!

GYHOM: Nemigen vagyok, hölgyem, nem létezem. Az, hogy zöld a lámpa, puszta látszat. Négykor kelek, fél tízig végzem a napi aktuálist, és elhúzok itthonról, hat és nyolc között jutok haza, kinyúlva, mert pénzt ma nem lehet csokoládéval keresni. Nappal hozzájutok a nethez, vagy nem, inkább nem. Este nincs energiám. Nem látok. Reggel nem létezem, este nem látok, csak mondom, hogy tudja.  A hajnalokra, reggelemre kötelezően szükségem van. Hagyjon békén.

LILLI: Mester, emlékszik rám?

GYHOM: Nem emlékszem senkire.

LILLI: Lilli vagyok, a csokoládéfőző lánya!

GYHOM: Rémlik, hogy járt erre egy hasonló nevű lány, a csokoládéfőző lánya, aki lelépett egy Manó nevű fakezű csokoládéfőzővel.

LILLI: Mester, könyörgöm, nem adott lehetőséget! Nem mutathattam be, mit tudok, mire vagyok képes.

GYHOM: Tűnjön innen, gyorsan tegye, de kurva gyorsan, látni nem akarom. Manó a holland kakaóporos főző, milyen főző az ilyen, maga liba!

LILLI: Bocsánat, de honnan tudhattam volna, nem figyelmeztetett, mester!

GYHOM: Már miért kellett volna figyelmeztetnem? Mire? Az életéről mindenki maga dönt. Nem értem. Maga jött, választott engem, váltott aztán másik lóra, döntött Manó mellett.

LILLI: De mester, maga csak morgott, durvult velem, soha semmi nem volt jó, amit csináltam! Manó mester pedig kedves volt, minden reggel azt ígérte, a legjobb csokoládéfőzőt neveli a csokoládéfőző lányából. „A világ legszebb csokoládéfőzője fekszik előttem, kiterülve, mint a pillangó!” Minden közös napunk így kezdődött.

GYHOM: Manó nem mester, maximum segéd, de inkább az inas. Elég, hallani se akarom a nevét! Tűnjön a picsába, hallja-é, mielőtt olyat mondok, hogy magam is megbánom!

LILLI: Én nem akarom emlegetni Manót, mester. Csak arra kérem, adjon második esélyt. Minden kérést, kívánságot teljesítek szó nélkül, hogy mindenkinek jó legyen.

GYHOM: Elég! Elég legyen a mesterezésből, manózásból. Elég magából, tűnjön ki a gépemből, máris ellopott öt percet.

LILLI: Volna türelme ránézni kicsit? Forradalmian újat gondoltam ki a gyártás fermentációs folyamatába. Egy éve dolgozom az ötleten, de nincs senki, akivel megbeszélhetném, ellenőrizhetném. Az erjedési időn belül kell beavatkozni, de nem világos, a nyolc nap melyik órájában, és mennyire drasztikusan; ha volna valaki, aki segít, matatnék rajta, de a történetet le kell zárnom ebben a hónapban. A kémiáját szétszedem még egyszer, meg ilyesmi. Hálás lennék, ha még nagyban átfutná az anyagot. Köszönöm szépen.

GYHOM: Nincs második esély. Soha nincs ráadás. Ki-ki a maga mesterségét folytassa. Maga nem tanonc, hanem kurva. Maradjon a szakmájában, és akkor nincs érintkezési pontunk. Felejtsen el.

LILLI: Nagyon sokat komolyodtam, tanít az élet, tanítanak a mindennapok, ha mesterem nincs is. A csokoládé a világom, és a hit, hogy a világ első csokoládéfőzője lehetek.

GYHOM: Az életben soha nincs második esély, csak arra, hogy másodszor is elbasszuk.

LILLI: Mit ígérjek, hogy legyen második? Hogyan ígérjem, hogy betartok mindent, minden kívánsága parancs, utasítása maga a Szentírás?

GYHOM: Semmit. Maga nekem semmit ne ígérjen.

LILLI: Hajnalban kelek, ahogyan maga, ha akarja. Mire a szemét nyitja, asztalán a kávé, befűtve a műhely. Előbb teljesítem minden kívánságát, mint kigondolná. Úgy jövök-megyek maga mellett, mint a szél, ha akarja, meg se szólalok, csak maga beszél, én nyelem minden szavát, nyelem mindenét, amit akar, leszek elő- és utókóstolója.

GYHOM: Sok a szépből, jóból, túl szép a menyasszony, liba!

LILLI: Nem túl szép, olyan, ahogy az ég szülte. A menyasszony megtanulta a leckét. Maga a menyasszony egyetlen lehetősége. És én vagyok a maga nagy lehetősége. Azzal fekszem le esténként, hogy „Ismerem az utat, amerre mennem kell!”, és ez ébreszt.

GYHOM: Túl pöffeszkedő, nem tetszik. Ha túl nagy a pofája, nem jó. Ha túlságosan biztosra megy, nem áll jól. Túl alázatos ma, nem jó, magának rosszul áll.

LILLI: De mester, a lényeg, hogy álljon, nem? Erről szól a szakterületem, ezért tanulom a nyelveket, ásom magam a botanikába, azon belül a fungiba, a gombatudományba, ezért járom a könyvtárakat titkos középkori receptek, elfelejtett növények után bányászva, mászom a hegyeket a köztudatból régen kikopott növények után.

GYHOM: Mi történt Manóval? Mi is? Miért nem dolgoznak együtt?

LILLI: Nem tudom, merjem-e elmondani, nem is akarom, mester, nem szeretném elmondani.

GYHOM: Pedig kénytelen lesz.

LILLI: Biztos, hogy kíváncsi rá? Biztosan feltétele annak, hogy fogad vagy nem?

GYHOM: Ne szórakozzon. Kérdezek, válaszol, vagy tűnés!

LILLI: Egyszerűen fogalmazhatom, finoman fogalmazzam?

GYHOM: Az egyszerű út járható.

LILLI: Jó, de aztán ne mondja, hogy közönséges vagyok, hogy kurva vagyok, és ne gondolja, hogy bántó Manóra nézve, úgy fogadja el, ha egyszer kimondom, hogy ez a színtiszta valóság.

GYHOM: Maga ne szabjon feltételeket, basszum! Honnan veszi a bátorságot?

LILLI: Én csak kérem, mester, nem szabok semmit.

GYHOM: Haladjunk, megyen az idő.

LILLI: Nekem nagy baj az, ha egy csokoládéfőző mester minden előtt csak meg akar farkalni, minden tudását elfelejti, minden terve a farka, hogy béjusson a jóba. Ennél nagyobb baj nem történhet egy csokoládéfőző lányával. Hogy valakinek minden terve a farka, de a farok nem tud róla, vagy beint a gazdájának.

GYHOM: Hehe. Manó nem egyeztetett a farkával, hogy bé akarna jutni a jóba a fejével?

LILLI: Bizony. Nem tárgyalták meg. A faroknak más tervei voltak. Nem tartott Manóval. Nem csapatként működtek, hogy úgy ne mondjam, nem volt működő farok a lebonyolításhoz.   

GYHOM: Miért baj ez? Tudtommal ez a szakterülete. Feladat. Szép feladat.

LILLI: Feladatnak szép, de nem tartozik a tervek közé, hogy tizenhat óra munka után lankadt fasszal bajlódjak, mester, bocsánat a szóért. A házi galamb működjön. Ha nem működik, repül. Nem vagyok bakfis, hogy ezen agyaljak, erre pocsékoljam istenadta tehetségemet.

GYHOM: Hm.

LILLI: Mi hm?

GYHOM: Hm – és?

LILLI: Ennyi, mester, ennyit se mondtam örömmel. És ha én kérdem, hogy hm? Mi a válasza? Jöhetek?

GYHOM: Gondolkodom, kislány. Nagy falat maga nekem, tudtam három éve is. Rendet akarok magam körül. Ha meg tudja ígérni, hogy a rendet megtartjuk, azt mondom, igen.

LILLI: Hogyan ígérhetnék bármit? A rend magában van. Vagy nincs. És ha meg akar majd dugni, vagy én akarom magát? Rendetlenség? De hogyan ússzuk meg? Ezen a csokoládén dolgozunk, hogy mindenki dugjon mindenkit, hogy a világ boldogan éljen, haljon, nem?

GYHOM: Dehogynem, maga liba. Zörögjön bé mához egy hétre. Addig döntök. Küldjön át mindent, amije van, receptek, képletek, kísérleti leírások, eredmények, hadd nézzem, mire jutott.

LILLI: Jó. Küldöm. De ugye azt mégse várhatja el, hogy azt ígérjem meg magának, hogy maga nem szeret belém, ha ott sertepertélek a műhelyben reggeltől reggelig, hihi!

GYHOM: Fogja vissza magát, hé!

LILLI: Azt se ígérhetem, hogy én nem szeretek magába, már három éve is szerettem, amikor ütött, vágott. És akkor mi lesz?

GYHOM: Nyugalmat akarok, nyugodt körülményeket a munkához.

LILLI: És akkor mi lesz?

GYHOM: Lecsapom.

LILLI: Hihi! De beszartam, mester!

Második kontakt

LILLI: Jó reggelt! Itt vagyok, teljes terjedelem, Lilli, a tejesember! Itt vagyok, ragyogok, mint a szurok!

GYHOM: Szurok? Tudtommal maga vörös.

LILLI: Csokiszurok, mester!

GYHOM: Mindegy. Mondja el röviden az újítása lényegét.

LILLI: Nem olvasta el?

GYHOM: Az olasz verziót küldte, liba.

LILLI: Ajaj, bocsánat! Egy olasz–örmény csokoládéfőzővel tárgyaltam tavaly ősszel, neki fordítottam. Tehát: tömören a csokoládé afrodiziákum, boldogságbomba. Kísérleteim azt célozzák, hogy a „boldogság” részt átírjam a szexualitásra. Az emberek alkalmatlanok a jó szexre, mert variálnak, agyalnak, trükköznek, terveznek természetes szex helyett, ahogy a Paradicsomban Ádám űzte Évával. Emiatt boldogtalanok. A világ megoldatlan problémáinak megoldására néhány dollárcentért, amibe egy szelet csokoládé kerül, felajánlom a világ népeinek az örök boldogságot.

GYHOM: Maga viccel.

LILLI: Mester, erre születtem. Ez a küldetésem.

GYHOM: Hát, nem hiszem el, nem hiszek a fülemnek. Komolyan azt gondolja, hogy Isten egy amúgy zseniális tudású, de iszákos csokoládéfőzőnek és egy konyhamániás méregkeverőnőnek a Csinált patak mellé született lányára bízza az emberiség problémáit? Orvos látta?

LILLI: Látott orvos, látott bizony, többször is. Ne gúnyolódjon, ha kérhetem. Az Úr útjai kiszámíthatatlanok, de tudja, mit miért csinál.

GYHOM: Kislány, megszállottakkal, őrültekkel, varázslókkal és boszorkányokkal nem foglalkozom. Ez olyan biztos, ahogy a nap kel.

LILLI: Maga is tudja jól, hogy a probléma felismerése az első lépcső.

GYHOM: Maga szerint a szex az emberiség problémája?

LILLI: A szex hiánya. A jó szex hiánya. Az öröm, a gyönyör, az eufória, a boldogság hiánya ugyanakkor. A feloldódás hiánya a természetben, természetesben. Az emberek túlbonyolítják, ami ehhez kapcsolódik. A csokoládéfőző lánya felismerte a problémát, mihez nyúljon, ha ajándékot adna a világnak. Olyan ajándékot, amit kislánykora óta ismer.

GYHOM: És?

LILLI: A magam tudásával, tehetségével – apám nem nagyon tanított, tudja jól, mert azt gondolta, elrontja az életemet, a kisipari csokoládéfőzés elől a multik elszívták a levegőt, más szakmát szánt nekem – eljutottam a pontig, ahhoz, hogy a kakaóbabot őrlés előtt molekulárisan megváltoztassuk, két ponton lehetséges. Szárítás vagy fermentálás közben, se előtte, se utána nincs esély.

GYHOM: Ezt honnan veszi?

LILLI: Kipróbáltam szinte minden adalékot.

GYHOM: Ne szórakozzon, honnan veszi? Az első szüret októberben, a második júliusban, most január!

LILLI: Mester, kérem, bekészítve, lefagyasztva egy szállítmány, egyenesen Venezuelában jártam érte. Criollo, bennszülött bab, nem nemesített, három nap a fermentáció, mester, azt képzelje! Óriási kockázat, egy vagyont fizettem érte, a tanulmányút egy másik vagyon.

GYHOM: Hm. Ilyenről se hallottam.

LILLI: Mester, ha nem fogad, pedig mi, merem remélni, jól ismerjük egymást, arra kényszerít, hogy megkeressem Kunkor mestert.

GYHOM: Manó után Kunkor mester, maga nem kispályás. Ha jöhet, csak elseje után, addig lélegzetvételnyi időm sincs. Küldje a megbeszélt anyagot!

LILLI: Köszönöm, küldöm. Ha reménykedek, várok. És nyitva tartom a szemem, hogy végignézhessem, ahogyan alásüllyednek. Így. De nem türelmetlenkedem!

Harmadik kontakt

LILLI: Jó reggelt! Elseje van. Szabad-e jönnöm? Kellemes jó reggelt!

LILLI: Zavarom kicsit, ha nem baj!

GYHOM: Magát olvasom, tegnap nagyszállítás. Miért nem ír rendes vegyjeleket, miért nincsenek rendesen feldolgozva a kísérletek?! Hogyan ismétli meg a sikeres gyártási folyamatot, ha ennyire hanyagok és pontatlanok a jegyzetei? Hogyan lehet így dolgozni?

LILLI: Csak kísérletezgetek, mester, ezek nem igazán komoly dolgok, arra vártam, hogy odaengedjen, és a maga szakértelmével, az én ötleteimmel egy hét alatt helyrebillentjük a dokumentációt. Minden itt táncolt a fejemben.

GYHOM: Azt mondja, egy éve próbálgatja. Hol a próbadokumentáció, hol a placebós összevetés, hol az összesítő kimutatások?

LILLI: A fejemben, minden a fejemben, jegyzetekben.

GYHOM: Maga bolond. Ez így nem megy.

LILLI: Kicsiket írok, kicsi módosításokat, apró kísérletek leírásait, mester, ragadós kézzel, menetből. Nézze el nekem, ha nem profi a kézirat. Lassan a vége fele járok. Kiegészítem azzal, amit még gondolok, és kötelezően bele kell rakni. Nem értek a tudományos szerkesztéséhez, de majd megtanulom magától. Elmondja, mit hogyan, és máris tudom, mit hogyan kell. Küldjem az egészet újra?

GYHOM: Honnan veszi, hogy tőlem mit tanul és mit nem? Itt egymásra tapad a zeller-, a petrezselyem- és a szerecsendiós kísérlet, nem zavarja?

LILLI: Most látom, hogy igen, de nem zavar, hadd tapadjon, szeretem, ha tapad.

GYHOM: Megbolondult?

LILLI: Nem bolondultam meg. És nyugodt vagyok. De a listát simogattam még egy kicsit. S még fogom sokat.

GYHOM: El ne küldje megint, magamat se olvasom el kétszer. Csinálgassa és fejezze be. Ha úgy gondolja, hogy kész, kezdje az elején. A jegyzet így működik. Egy új eljárás soha nincs befejezve.

LILLI: Oké, csak a hasába írok.

GYHOM: Árulja el, mi ebben a forradalmi.

LILLI: A forradalmi az áruvédjegy, titok, azt nem küldhettem el.

GYHOM: Drága hölgyem, most elég. Maga – ahogy látom – csokoládét főz. Ahogy látom, a szerint a munkaleírás szerint, amit három éve tőlem kapott, csak a receptúrán változtat. Titkot semmit, konkrét változást csak annyit látok, amit maga meglehetősen hanyagul átgépelt egy új fájlba.

LILLI: A titok, mester, azért titok, mert nem árulhatom el senkinek, csak olyan szövetségesnek, akitől kapok érte valamit.

GYHOM: Nem akarom a titkát, nem akarok semmit, tűnjön el.

LILLI: Fogadjon el, mester, együtt emlegetik évszázadokon át a nevét az enyémmel, a találmányom a csokoládéfőzés mindent felforgató revolúciója, fontosabb a heroinnál.

GYHOM: Na, ennyit mára. Csitt legyen, megbeszéltük, hogy reggel békén hagy, mert dolgozom.

LILLI: Ne küldjön el, vesse össze a leiratomat a maga folyamatleírásával, és meglátja. Csak olyant, ami még oda kívánkozik. Oké. Hagyom békén. Én is. Nekem jót tesz, ha elküldöm. Utána a maga szemével tudom javítani. Az se baj, ha nem olvassa el. Tudja, mester, azt reméltem, a beutazási engedélyre érkezem ma, mert meglátja benne a csodát. Hogy rajta a pecsét az engedélyen.

GYHOM: Nem érti, amíg csendesen szólok, úgy tűnik. Nincs agyam magához. Eddig bírtam, most becsukom.

LILLI: Oké, jó pihenést. Én remekül vagyok, ne aggódjon értem. Mikor jöhetek az engedélyért?

GYHOM: Nem aggódom. Kellene? Később talán elszánom magam újra. Az első tíz oldal telebaszva feloldatlan kódokkal. Hát mit küldött nekem? Minden kedvem elvette. De nem mondtam semmit, amit félreérthetne. Megbeszéltük, hogy nincs időm magára.

LILLI: Semmit nem értettem félre, köszönöm a segítséget.

GYHOM: Adja oda valakinek, akiben megbízik, mert nekem pénzt kell keresnem, de kurvára, nem olvasgatni.

LILLI: Megértettem, mester.

GYHOM: Magának nem vagyok mester, ha jól tudom, Manó a mestere. Hagyjon végezni a dolgomat.

LILLI: Ha az anyag átütő lesz, úgyis kap belőle.

GYHOM: Ne hülyüljön, ebből a katyvaszból átütő valami? Maga egy lökött nő, mindig az volt.

LILLI: Az, jól látja, de nem nagyon lökdösődik velem senki. Veszélyes vagyok. Nagyon veszélyes, szép és jókedvű. Csak az első hét percben lehet köztünk félreértés, mester. Annyit kibírt, azt már túléltük. Azután folyik a közös munka szépen.

GYHOM: Hölgyem, az isten áldja meg, nem oldható meg, hogy ne zaklasson? Ha kényszeres, küldje délután, este elolvasom, amit ír. De se csángó, se székely mágiát nem kérek. Más műfaj, nem értek hozzá, nem akarom megtanulni.

LILLI: Én is és én sem. De szeretem magam közben jól érezni. Ennyi. Egyszerű, nem? Egyszer élünk. Csak. Ez biztos.

GYHOM: Ha maga székely boszorkányreceptekkel variál, akkor írjon székely recepteket. De az nem csokoládéfőzés, bárhonnan nézi, soha nem is lesz. Nem vagyok itt, kikapcs.

LILLI: Nem sietek sehová, mondtam. De tanulni szeretnék magától, az biztos.

LILLI: Hány órákat alszik? Csak kíváncsiságból, hogy tudjam én is.

LILLI: Betettem a kokaint is. Brutálisan néz ki a sáfrány és a magnéziumgazdag tinórugomba mellett. Ja, magának doc. kell. Jó, küldöm úgy. Tudja a mondást, nem kapja meg, ha nem nyitja ki. Jó éjszakát, mester!

Negyedik kontakt

GYHOM: Édes hölgyem! Ötvenedszer közlöm, nem olvasok csokoládérecepteket.

LILLI: Jaj, nem baj! Én csak elküldtem. Hogy legyen meg valakinek, ha netalán beszólok a férjemnek, s végre kapok egy komolyabbat is. Mestert keresek a tehetségemhez, de nem sietek sehova. Lehet, előbb elválok, és bádigárdot alkalmazok. Amúgy meg boldog vagyok, hogy dolgozik, mégis itt van velem, ennél többet nem remélhettem, figyel rám. Ennél jobb hír a mai napomba, így húsz óra előtt tíz perccel, nem futhatott volna be. S én magának nem vagyok idegen, ne mondja, mester, mert maga se olyan, s én se, jó?

GYHOM: Ez valami öröklött csábító szöveg, vagy tanulja folyamatosan?

LILLI: Mire gondol?

GYHOM: Arra, hogy levélírás közben szünet nélkül csattogtatja a pináját.

LILLI: Nem csattogtatok semmit.

GYHOM: Visszafelé olvasva a bádigárdtól a manózásig hallom a csattogást. 

LILLI: Valóban? Pedig én nem, dehogy.

GYHOM: Elegem van magából, kapja bé.

LILLI: Holnap. Jó? Ma hazajöttem esőben, szélben bringával a városból. Esik le a fejem. A magáét kapjam bé? Ö. Nagyjából megvagyok a zelleres összesítéssel, elképesztő siker! Ismeri a mondást? „Zeller, tojás, derelye, nő a férfi ereje!” Már csak pofozgatom, dédelgetem. Sokat kacagok olyanokon, amit csak én vettem észre, bele se írtam. Ez jó jel, nem?

GYHOM: Jó jel soha nincs félkész dokumentációban, csak rossz. Hogyan kacag, ha nincs benne? Dilettáns kacag olyanon, ami nincs benne.

LILLI: A mondatok letisztulásával másodlagos, harmadlagos jelentések bukkannak föl. Viccesek is. Hát így.

GYHOM: Nna. Ez reményteli.

LILLI: Akkor jó. Akkor kapok pecsétet? Szükséges rossz a pecsétje, de nem baj. Én varázslónak születtem. Ez már biztos. És még csak harminckettő vagyok. Egyre tisztább a kép, tudom a helyem a világban.

GYHOM: Magácska eldöntötte, hogy megszerez valamit, ilyen fajta, hogy ragaszkodik a döntéseihez, hajt az eredményért, felszúrja magát, aztán marad. Darázs a gombostűn. A csokoládéfőzésben az első győzelem ilyen áron egy lépcsőfokot se tesz ki. A csokoládéfőzés az égig ér, az égig tart, tudja-é, azon is túl.

LILLI: Ó, na. Ezt most mire is mondja? Tanulok tovább. Folyamatosan látok mindent magam körül, kísérletekben utazom, akár egy kémikus, sokkal inkább, mint eddig. Kicsikben, még kisebbekben, aprókban, mint a bolhaszar a lepedőn.

LILLI: Itt van még?

LILLI: Gyorsan lelépett, pedig mondani akartam még valamit.

LILLI: Reggel, ébredéskor olyan ötleteim vannak, hogy repülök a géphez. Köszönöm. Még találkozunk.

GYHOM: Ennek így kell működnie, a hajnalok a legalkalmasabbak a munkára. A kelő nap hozza az erőt. Figyeljen a napra!

LILLI: Mester, mostanában egyre kedvesebb hozzám. Igazán jólesik.

GYHOM: Tudom. Na viszlát!

LILLI: Jó éjt!

Full kontakt

GYHOM: Itt van?

LILLI: Mindig, mester.

GYHOM: Mennyi idő, amíg pakol, indul?

LILLI: Pöcsét? Rajta a pöcsét az engedélyen?

GYHOM: Igen.

LILLI: Akkor egy perc, amíg bekötöm a cipőmet, és beülök a kocsiba. Összepakoltam a beszélgetésünk után, leengedtem a vizet, kirámoltam a hűtőt, a macskának kinyitottam a padlásajtót, a gyerekeket elvittem anyámhoz. Tizenegyre végeztem. Azt hittem, éjfélkor rám ír. Most fél kettő. Másfél órát tévedtem.

GYHOM: Igen? Ne mondja.

LILLI: De mondom. Megtalálta az álompuszta receptjét, a mákos criollót? Tudtam, ha megtalálja, azonnal szól. A főmű. Az eddig a főmű.

GYHOM: Maga fantasztikus. A kisműhely, a kisszoba a magáé.

LILLI: Igen. Köszönöm. Mondtam, hogy szép vagyok, veszélyes és okos.

GYHOM: Rendben. Örülök, ha így. Nyomás, induljon. Nyitva a nagykapu. Ne dudáljon, csak kanyarodjon föl, nem kell mindenkinek tudnia, hogy vendég érkezett. A kutyát megkötöm.