Húsevők (2. felvonás)

Ketreclakók

Szereplők

Menelaosz (65)

Heléna, a felesége (57)

Hermione, a lánya (32)

Oresztész (31)

Püladész (35)

Vak zenész

1. zenész

2. zenész

Történik Spártában, az argoszi vérfürdő után néhány nappal

1. jelenet

(Menelaosz udvara. Kora délután. Jobbra oldalt oszlopos bejárat a „konyha” felé. Fölötte az emeleten Hermione szobája. A földszinten az oszlopok közé feszítve frissen leölt állatok bőre szárad. Az egyik oszlop mellett rozsdás vödör, benne ázó állati zsigerek. Az udvaron hatalmas, füstölgő üst. Alatta tűz. Az üst mellett felhalmozott tűzifa. Odébb szemétdomb, rajta két kecskefej. Jobbra hátul csapóajtó. Balra nagykapus bejárat, fölötte omladozó őrtorony. Heléna a nagy, durva ácsolatú kecskelábú asztalt tisztítja)

2. jelenet

(Dombtető. A ház mellett három lerobbant figura jelenik meg. Egy öreg és két fiatal. Az egyikük dobot tart a kezében, a másikuk zsákjából fafúvók merednek elő. Az öreg nyakában húros hangszer lóg)[1]

VAK                                      A házat látjátok már?

1. ZENÉSZ                            Látjuk.

VAK                                      Milyen?

1. ZENÉSZ                            Romos.

VAK                                      Ég a tűz. Embert láttok?

2. ZENÉSZ                            Valaki van ott.

VAK                                      Férfi?

2. ZENÉSZ                            Inkább nő.

VAK                                      Gyerünk.

(Zenészek el)

3. jelenet

(Menelaosz házának udvara. Menelaosz kisétál az udvarra. Fekete nadrág, mezítelen lábán papucs. Koszos atléta. Borotválkozik. Heléna az asztalt súrolja)

MENELAOSZ                       Járt itt valaki? Szóval senki. Az ember ül az ágya szélén. Bámulja a falat. Másznak rajta a legyek. Néha más bogarak... A légy, az bogár, nem? Szóval azt mondod, nem járt itt senki? Talán csak nem vetted észre. (Szemügyre veszi a farakást) Szerinted ennyi elég lesz? Szerintem nem. Túl száraz. Gyorsan leég. A hús csak ázik a vízben, nem fő. Az ember rág-rág, dülled a szeme... Kérődzik, mint egy állat...

(Csend. Nézik egymást. Heléna lerakja a rongyot, baltát húz elő, fát vág. Menelaosz megnyugodva tovább borotválkozik)

                                               Akárki erre tévedhetett. Egy kíváncsiskodó. Benéz: kik laknak itt? Jó emberek. Megtetszik neki a ház. Hátha eladó... A múltkor is kérdezi tőlem az egyik ember: ide figyeljen, magáé az a jó kis ház ott a domboldalon? Megvenném. Lehet, hogy komolyan gondolta.

HELÉNA                               Kicsoda?

MENELAOSZ                       Mi?

HELÉNA                               Kicsoda gondolta komolyan?

MENELAOSZ                       Az az ember.

HELÉNA                               Miféle ember?

MENELAOSZ                       Az előbb mondtam. A vevő.

HELÉNA                               Hol találkoztál vele? Az ágyad szélén? Máshol aligha.

MENELAOSZ                       Mert bezárva tartasz, mint valami állatot! Úgy élek itt, mint egy vakond.

HELÉNA                               Ott a kijárat. Kapu sincs rajta, mert nem csinálsz. Mondtam, hogy csinálj rá egyet, igaz? Nem csinálsz. Csak ülsz itt, és a semmit bámulod. Meddig bujkálsz még az emberek elől, Menelaosz?!

MENELAOSZ                       Szép az a liget. A dombon túl. Középen a kék zsalugáteres ház. Fehér falak. Nem nagy, de szép.

HELÉNA                               Miféle házról beszélsz?

MENELAOSZ                       Balra kanyarodik tovább az ösvény, le a tenger felé. Van ott egy tisztás. Virágok. Rengeteg virág. Meg kecskék is. Sok-sok kecske. Meg kecskebogyó. Kecskehús jó. Kecskebogyó nem jó. A kecskék után leérünk a tengerpartra. Víz meg madarak. Van ott egy hajó.

HELÉNA                               Miféle hajó?

MENELAOSZ                       Oldalával a partra dőlve. Félig megette a só.

HELÉNA                               Ott nincs semmiféle hajó, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Nincs? Kár.

(Csend)

                                               Remeg a kezem. Csak mostanában kezdtem észrevenni, hogy remeg. Egyelőre még nem nagyon, de azért mégiscsak remeg.

(Befejezte a borotválkozást: disznóólat hagy maga után. Heléna takarít) [2]

Gondolod, hogy rosszabbodhat? Persze téged nem érdekel, hogy egy napon majd elvágom a nyakam borotválkozás közben, talán épp egy ilyen reggelen.

HELÉNA                               Túlélsz te engem, abban biztos vagyok.

MENELAOSZ                       (reménykedve) Gondolod? A lány? Felkelt már?

HELÉNA                               Mit akarsz a lánytól, Menelaosz? Nem tartod furcsának, hogy egyszerre csak beállított? (Menelaosz a konyha irányában el) Kérdeztem valamit, hallod? (Menelaosz után el)

4. jelenet

(A szín egy pillanatra üres, majd a nagykapun át megérkezik a három zenész)[3]

VAK                                      (beleszagol a levegőbe) Van itt valaki?

1.és 2. ZENÉSZ                      (felmutat egy-egy kecskefejet)

1. ZENÉSZ                            Üres.

VAK                                      Két ember. Nem. Három. (Vak előveszi a hangszerét, megüti a hangszert) Még épek a falak.

                                               „Ó, jaj, te ház, jaj, te ház, s előkelők!

                                               Ó, jaj, te nászágy! Te lépés férfiért!

                                               Mi látjuk immár a néma, a bús urat,

                                               Kit meggyaláztak; árny-uralkodó csak.”

1. ZENÉSZ                            Mikor beszéltél vele?

VAK                                      Nemrég.

2. ZENÉSZ                            Tényleg ő volt? Menelaosz?

1. ZENÉSZ                            Igaz, hogy két méternél is magasabb, és ma sincs egyetlen szál ősz haja sem? A szeme sárga, akár a homok?

2. ZENÉSZ                            Azt is mondták, hogy meghalt.

1. ZENÉSZ                            Eltűnt aznap, hogy felégette Tróját.

2. ZENÉSZ                            De látták feltűnni hol itt, hol ott. Egyszerre több helyen.

1. ZENÉSZ                            Hogy nem is ember.

2. ZENÉSZ                            Hogy visszatér.

1. ZENÉSZ                            Hogy gyereksereget toboroz.

5. jelenet

(Heléna jön)

HELÉNA                               Mit kerestek itt?

1. ZENÉSZ                            (halkan) Egy nő. Piszkos.

HELÉNA                               Zenészek vagytok? Temetésre mentek?

2. ZENÉSZ                            Nem tudjuk.

HELÉNA                               Rossz helyen jártok.  Itt ma nem temetnek.

1. ZENÉSZ                            Nem temetünk?

VAK                                      Mi, kérem, ide hívva lettünk.

HELÉNA                               És ki hívott meg?

VAK                                      Az úr.

HELÉNA                               Miféle úr?

(Menelaosz jön)

MENELAOSZ                       Én.

HELÉNA                               Kik ezek?

MENELAOSZ                       Épp időben.

VAK                                      Meredek az út, Menelaosz úr.

MENELAOSZ                       (a két zenész felé int) És ők?

VAK                                      Értük kezeskedem.

HELÉNA                               Minek kell értük kezeskednie, Menelaosz?

MENELAOSZ                       Ettetek már?

VAK                                      Ó, mi beérjük kevéssel.

1. ZENÉSZ                            Korog a gyomrunk.

2. ZENÉSZ                            Alig ettünk.

MENELAOSZ                       Megmutatom, hol a konyha.

VAK                                      Nem szükséges.

MENELAOSZ                       Mindjárt készítünk valamit.

VAK                                      Magunk is boldogulunk.

MENELAOSZ                       (zavartan) Persze.

(A három zenész a konyha irányába indul. Vak megáll Heléna előtt, körbeszimatolja, majd mindhárman el)

6. jelenet

HELÉNA                               Kik ezek?

MENELAOSZ                       Régi barátok.

HELÉNA                               Neked nincsenek barátaid. Neked senkid nincsen.

MENELAOSZ                       Csak egy lányom, aki nem hajlandó kimászni az ágyból. Legalább ledugná ide azt a beteg képét! Még csak nem is láttam. Mit csinál ott bent három napja?

HELÉNA                               Szörnyű dolgokat látott. Az a szörnyeteg… az az… Oresztész… remélem, meglakol.

MENELAOSZ                       Remélem, egyszer felbukkan itt, hogy a lányt feleségül kérje.

HELÉNA                               Csak a testemen keresztül.

(Zavart csend)

MENELAOSZ                       Ha ideges leszel, mindig túlbonyolítod: megfigyeltem.

HELÉNA                               Mit bonyolítok én túl, te?

MENELAOSZ                       Túlbonyolítod magad. Azt hiszem.

HELÉNA                               Ma a szokásosnál is kevésbé van hozzád kedvem: undorít, ahogy itt nyüzsögsz. Mi van? Na, ki vele. Gyerünk! Ne kímélj, Menelaosz, legyünk túl rajta.

MENELAOSZ                       Ma pontosan harmincöt esztendeje.

HELÉNA                               Most mit vigyorogsz? Ugyan. Nem! Lehetetlen. Igen?

MENELAOSZ                       Hajnalban.

HELÉNA                               Harminc éve…?

MENELAOSZ                       Számolj utána.

HELÉNA                               Még azt is? Huszonöt éve…

MENELAOSZ                       Bizony. A nap feltolta az aranyos sárga pofáját az égre…

HELÉNA                               Kizárt, hogy erre emlékezz! Napra számon tartod a találkozásunkat?

MENELAOSZ                       A ligetben.

HELÉNA                               Kora nyár volt.

MENELAOSZ                       Puha és selymes minden.

HELÉNA                               Volt olyan?

MENELAOSZ                       Csak olyan volt. Az ember felkelt…

HELÉNA                               …és nem is sejtette, micsoda egy ritka szar napra ébredt. És ezzel véget is vethetünk az emlékezésnek.

MENELAOSZ                       És legfőbb ideje, hogy koncentráljunk végre a vendégre.

HELÉNA                               Vendég?

MENELAOSZ                       Izgatottnak látszol.

HELÉNA                               Csak te és én. Így szól az egyezség.

MENELAOSZ                       (dúdol) Ma nem leszel tovatűnő táj.[4]

HELÉNA                               Nincs semmiféle vendég.

MENELAOSZ                       (dúdol) Elkerül minden a helyére.

HELÉNA                               Mit akarnak itt ezek az idegenek?

MENELAOSZ                       (dúdol) Pont kerül az ügy végére.

HELÉNA                               Mire készülsz, te féreg? Minek jött ez a három csavargó?

MENELAOSZ                       Zenészek.

HELÉNA                               Minek a zenészek?

MENELAOSZ                       Pezseg a vérem. Mindened volt a tánc. Ők meg nagyszerűek. Két állítás: tedd össze.

HELÉNA                               Nem teszek össze semmit! Főleg nem veled.

MENELAOSZ                       De mással igen?! Igen?!

HELÉNA                               (hadar) Menjenek el most. Azonnal tedd meg, intézkedjél, hogy takarodjanak el innen! Látni se akarom őket!

MENELAOSZ                       Rettegsz, hogy valaki idejön, meglát, és azt mondja: „Szép Heléna, ez itt? De koma, hiszen ez a nő csúnya!” Mire én: ,,Hja, barátom, a természet!” Volna valami rendesebb ruhád? Valami... nőies…

HELÉNA                               Minek az egy cselédnek?

MENELAOSZ                       (halkan) Lehetnél a feleségem…

(Csend)

HELÉNA                               Mit szőttél abban a szikkadt agyadban, te féreg?

MENELAOSZ                       Te, mintha zsibbadna a bal karom, most, hogy veled beszélek… Ennyi év után… ott fent alszik…  a lányom. Gondolod, hogy megismer?

HELÉNA                               Izgulsz, Menelaosz?

MENELAOSZ                       Én?!

HELÉNA                               Vén lettél, és hülye! (Vihog) Együtt: vén hülye.

MENELAOSZ                       Elég csak rád néznem, hogy ne akarjak készülni semmire.

HELÉNA                               És a kecskék? Tegnap még egy se volt. Mára meg kettő lett. „Kecskehús jó, kecskebogyó nem jó…” Te… loptad ezeket az állatokat… (Nevet) Menelaosz, te kilopóztál ma hajnalban a dombon túlra, és elkötötted ezeket a kecskéket… Minek?

MENELAOSZ                       És ha ideje, hogy olyanok legyünk végre, mint egy normális család? Igen!

HELÉNA                               Nem mondod, hogy… (Nevet) …. Hermione és én… és te? Na ne! Menelaosz!

MENELAOSZ                       Ahogy szoktad: félinformációkra alapozva összefüggéseket tákolsz, és hisztériát keltesz. Volt idő…

HELÉNA                               Idő?! Menelaosz?! Az idő ez a koszos nyúlketrec itt. És benne te.

(A konyha felől halk zene szűrődik ki, puffogás, zörejek, a fájdalom hangjai. Heléna el, Menelaosz kavargatja a kondért)

7. jelenet

(A zenészek visszajönnek. Kezükben kis agyagedényben konyhai ételmaradék. 1.és 2. zenész tele szájjal beszél)

1. ZENÉSZ                            Ebben mi fő?

MENELAOSZ                       Kecske.

1. ZENÉSZ                            A kecske jó.

2. ZENÉSZ                            Szeretjük.

VAK                                      Régen hívtál már bennünket, Menelaosz úr.

MENELAOSZ                       Elmúltak azok az idők.

VAK                                      Most visszajöttek. Emlékszel a táborra, Menelaosz úr? A roham előtti legutolsó éjszaka. Nézted a várost.

1. ZENÉSZ                            Trója falai és Menelaosz. Szemtől szemben.

2. ZENÉSZ                            Volt valami a levegőben.

VAK                                      Itt is érzem.

MENELAOSZ                       Az az éjszaka… Fent, az egyik toronyban megvillant egy fehér folt. Egy arc… egy fedetlen kebel… Heléna. Körülötte levágott virágok, tálakban illatos olajak, gyertyák... Elterült az ágyon, ahogy mindig is szerette. Melléje fekszik az a másik meztelen. Egymásba fonódnak, a gyertyák lobognak… Tíz éven át baszta ott az a görény a feleségemet!!!

1. ZENÉSZ                            Mi készen állunk, Menelaosz úr.

VAK                                      Te majd megadod a jelet.

MENELAOSZ                       Az volt ám a jel! Emlékeztek?

VAK                                      Mi nem tudjuk, mi a feledés.

MENELAOSZ                       Húztátok, ahogy bírtátok, és reggelre leomlottak a falak.

VAK                                      Minden leomlik, amit ember állít.

MENELAOSZ                       Ezért vagytok itt.

2. ZENÉSZ                            Ezek az üstök éppen megfelelnek.

(Heléna jön)

HELÉNA                               Mindent összerondítottatok odabent!

MENELAOSZ                       Látjátok? Idővel minden eltűnt belőle, amit szeretni lehetett. Ahogy öregszünk, lassan kifejlik belőlünk egy visszataszító, ostoba lény – az igazi én –, és azt mondja: jöttem, hogy boldoggá tegyelek… (Röhög)

VAK                                      Pillangóból újra báb lesz, a bábból féreg, féregből újra semmi lesz. (Megüti a hangszert)

                                               Nem jön már soha el

                                               Többé, ahogy akkor

                                               Eljött, és látott. Akkor.

(Csend)

HELÉNA                               Ritka szép esténk lesz.

8. jelenet

(Oresztész és Püladész érkezik)

PÜLADÉSZ                          Jó estét. A Menelaosz-tanyát keressük.

HELÉNA                               Ezeket is te hajtottad fel?

MENELAOSZ                       (halkan) Tudom én? Ez egy nyitott ház: jönnek-mennek. (Hangosan) Ez.

PÜLADÉSZ                          Te volnál Menelaosz?

MENELAOSZ                       (Helénához) Látod? Ismernek. (Hangosan) Nos?

HELÉNA                               Ha étel kell, kaptok. Aztán menjetek innen. Ha a ti kecskéteket hajtotta el, megfizetem.

ORESZTÉSZ                         Oresztész vagyok.

(Hosszú csend. Vak beleszagol a levegőbe)

MENELAOSZ                       (komolyan) Nevem Menelaosz. E néven férfiként az egyetlen. Ez itt a cselédem. Lényegileg ketten lakunk itten. Régi bútor, de a mi családunkban hagyománya van az összetartásnak. Fiam, hadd öleljelek meg! (Helénához) Te is megölelheted.

HELÉNA                               (Menelaoszhoz halkan) Ezért a felhajtás? A titkolózás? „Ideje, hogy olyanok legyünk, mint egy normális család?” Őket vártad?  (Kiköp, majd hangosan) Ide mersz jönni? Dögölj meg! (Félrevonja Menelaoszt, hadar) Küldd el! Küldj el mindenkit! Most azonnal!

MENELAOSZ                       Hozz bort, régi bútor!

HELÉNA                               (halkan). Ekkora patkányságot még rólad sem feltételeztem!

MENELAOSZ                       Szegénykém, nagyot hall. Béóer! Bor!

(Heléna leül. Menelaosz kiszolgálja a vendégeket)

                                               Idővel elpimaszodnak a cselédek. Így van ez, ha az ember sokat van távol. Elmaradnak mellőle a legjobb emberek. Lényegében csak nemrég költöztem vissza. Vonz a vidéki élet. Be kell érni azzal, aki van. A feleségem is, szegény… itt hagyott, elment, eltemettük. Márványoszlopot állítottam neki… itt belül… (Oresztészhez) Sosem találkoztál vele, igaz? Sajnálhatod. A leggyönyörűbb asszony volt, akit a hátára vett a föld. Egyszer adatik meg az életben egy ilyen szerelem… gyöngéd… áldozatos… fájdalmas figyelem… (Helénához) Mesélj róla, öreg bútor… te szolgáltad… (Oresztészhez) Ezt itt tőle örököltem: pimasz, lusta és öreg.

HELÉNA                               Meséljél te!

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Érdekel?

ORESZTÉSZ                         Nem zavarni jöttünk.

MENELAOSZ                       Ó, nem zavartok.

HELÉNA                               De zavarnak!

MENELAOSZ                       A zavarás az nem ilyen. Hosszan tudnék róla mesélni, hogy milyen.

ORESZTÉSZ                         Itt van a lányod?!! Hermione… Ide jött? Csak ide jöhetett. Más hely nincs. Pedig ez a legutolsó hely volt, ahová akart. Itt van? Beszélni szeretnék vele. Csak két szót. És már megyünk is. Itt van?

MENELAOSZ                       (Helénához) Te, szóljál már neki, hogy jöjjön le. (Oresztészhez) Egy perc, és itt lesz. Oresztész! Oresztész! Ha tudom, hogy jössz, tiszta atlétát veszek. (Helénához) Van tiszta atlétám, ugye? (Oresztészhez) Gőze sincs. Pedig egész nap tesz-vesz. Hozd a lányt!

HELÉNA                               Nem lehet.

MENELAOSZ                       Miért nem?

HELÉNA                               Az anyját gyászolja. Akinek márványoszlopot állítottál. (Oresztészhez) Te nem gyászolsz?

ORESZTÉSZ                         Pár napja kérdeztem tőle valamit. Csak a válaszért jöttem. Öt perc. Annyi sem.

HELÉNA                               Te nem gyászolod a tiédet? Ja, persze: te megölted. Most meg itt dülöngélsz előttem! És a föld nem nyílik meg.

MENELAOSZ                       Régi nyelv, korhadt agy. Néha mulattat. Most nem. Szegény feleségemet a szégyen vitte el. Pedig én megbocsátottam neki, hogy összeállt azzal a görénnyel.

HELÉNA                               (mosolyogva) Páris volt a neve...

MENELAOSZ                       A nő, akiben vakon hiszel, egy reggel majd felkel mellőled, és azt mondja: elmegyek. Te meg ott állsz egy feltúrt szobában, kezedben egy fél pár cipővel.

HELÉNA                               Szerette azt az embert.

MENELAOSZ                       Szerelem?! Úgy dobálózik ezzel a szóval, mint valami szennyes edénnyel.

HELÉNA                               Te elképzelni sem tudsz annyi gyönyört.

MENELAOSZ                       A lány fenn gyászol. A kancsó üres. Ez meg itt jártatja a pofáját… (Helénához) Mit állsz itt? Eredj! Ellenben te, édes öcsém, nagy ember lettél. Azt mondják, Aigiszthosznak mindkét karját lemetszetted, aztán, mint egy lepkét, úgy szúrtad fel a falra azt a büdös férget.

HELÉNA                               És szegény anyáddal hogyan végeztél?

MENELAOSZ                       Fiam, el sem hiszed, mennyire örülök, hogy itt vagy.

HELÉNA                               Hogy ezt szegény édesanyád nem érhette meg!

(Menelaosz int, a zenészek hangolni kezdenek)

MENELAOSZ                       (énekel) Az, ki rég hatalmas volt,

                                               bármi harcra bősz csatár,

                                               szóba se jöhet ma már...

                                               ...és utódja is letűnt,

                                               győztesére lelve már.

                                               Barátaim, csodálatosan érzem magam! (Helénához) Nem bánom, ihatsz te is az unokaöcsém egészségére! Legalább kiszínesedsz kicsit. Úgy nézel ki, mint valami kíséretet. Fenékig!

(Heléna elrohan a konyha felé)

9. jelenet

(Ugyanott)

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Te nem iszol?

ORESZTÉSZ                         Olajad van?

MENELAOSZ                       Mi?

ORESZTÉSZ                         Meg citrom.

MENELAOSZ                       Minek?

ORESZTÉSZ                         Hogy koccinthassak veled.

MENELAOSZ                       Olajat iszol? Mi vagy te, öcsém, mécses?

ORESZTÉSZ                         Olívaolaj és frissen facsart citrom. Kihajtja a májból a köveket.

MENELAOSZ                       Túl akarsz élni mindenkit, öcsém? Minek? Na, figyelj. Én ismertem egy embert, az egészség volt a mindene. Töltögette magába a vizet. Nem ám fenn, hanem ott lenn. Egy csövön. Az állat! Tudod, mi lett a vége? Elvitte a szíve. (Püladészhez) Nem mennél le a pincébe? Az az ostoba vénasszony megint motoz valahol… Soha nincs itt, amikor kéne… A lépcső alján balra, a pince végében találsz egy különálló hordót. Abból hozz! (Oresztészhez) Fiam, olyat te még nem ittál!

(Püladész a korsóval el)

                                               Az egyedüllét különös dolgokat művel az emberrel. Fogadalmakat tesz, amiknek semmi értelme.

(Nem sokkal később csörömpölés, zuhanó test zaja)

10. jelenet

MENELAOSZ                       Rendet kellene már itt tenni. De hiába mondom a banyának, nem csinálja. (Vakhoz) Szabaduljunk meg tőle, mi? Talán meg is teszem. (A zenészekhez) Játsszatok valamit!

ZENÉSZEK                           Esdem én, hogy amitől [5]

                                               félek, mégse jöjjön el,

                                               ne hulljon semmivé.

                                               De letörli az éj

                                               Az emberkéz nyomát.

(Az ajtóban Hermione áll. Csend)

HERMIONE                          (Oresztészhez) Reméltem, hogy nem a te hangodat hallom.

MENELAOSZ                       Kislányom! Én vagyok az apád. Menelaosz. A papa.

HERMIONE                          Nem ismerlek.

MENELAOSZ                       Meg. Nem ismerlek meg, ez a helyes kifejezés ilyenkor. Rég nem láttuk egymást. Én magam is őszintén hiszek a visszafogott társalgási stíl gyógyító erejében.

ORESZTÉSZ                         Beszélnem kell veled.

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Kicsit meg van illetődve.

(Hermione belebotlik egy kecskekoponyába. Dermedten nézi)

HERMIONE                          (remegve) Meg szeretném mosni a kezem.

MENELAOSZ                       Hogyne. Nézzük csak... víz, víz, vizecske... megitta a kecske. Csak bor van. (Egy korsóból bort loccsant a lány kezére)

HERMIONE                          (sikít) Ne érj hozzám!!!

ORESZTÉSZ                         Hallgass meg!

MENELAOSZ                       Szakasztott, mint az anyád. Eláll a lélegzetem, annyira hasonlítasz. Bocsáss meg, hogy ilyen elhanyagolt vagyok. Átöltözöm!

HERMIONE                          Maradj ott, ahol vagy. (Oresztészhez) Te is! Szóval te vagy Menelaosz.

MENELAOSZ                       Már csak egy tiszta trikó választ el a papától.

HERMIONE                          És ez volna a palota, ahol felnőttem?

MENELAOSZ                       Pocsék, mi? Szerintem is. De mindent újra felépítek. Segítesz?

HERMIONE                          Te volnál az apám? A király, aki Tróját bevette?

ORESZTÉSZ                         Hermione…

HERMIONE                          Te Oresztész vagy. Téged már ismerlek. Te megölted a nagybátyádat és az anyádat. Egyetlen este. És te vagy Menelaosz. Akiről dalokat tanulnak a gyerekek. Akiről gúnyversek is keringenek: Menelaosz, neve káosz. És ez itt körülöttem mindaz, amire emlékeznem kellene?

MENELAOSZ                       Én vagyok a papa.

HERMIONE                          De nem kell, hogy így hívjalak, ugye?

MENELAOSZ                       Meg tudnám szokni, igen.

HERMIONE                          Sok ez most nekem.

MENELAOSZ                       Persze, persze. Melletted máris fiatalabbnak érzem magam. Nem mintha gondom lenne a korommal. Anyád szája, anyád szeme… nem volt nála szebb nő… Rád nézek, és máris támad egy csomó tervem. Ülj le, ide közénk.

ORESZTÉSZ                         Anyám halálához semmi közöm. Muszáj elhinned.

MENELAOSZ                       Na, ugye! Tudtam én! Az élet félreértések tengere.

HERMIONE                          (Oresztészhez) Te most menj el, és ne gyere vissza sohase. (Menelaoszhoz) Téged meg nem ilyennek képzeltelek.

MENELAOSZ                       Ugye?

HERMIONE                          Fogalmam sincs, mit keresek itt. Hogy minek jöttem vissza. Mit reméltem.

MENELAOSZ                       Jó döntés volt.

HERMIONE                          Mindjárt hányok.

ORESZTÉSZ                         Hermione…

HERMIONE                          (ijedten) Mi?

ORESZTÉSZ                         Amit láttál…

HERMIONE                          Túl sok volt ott a vér. Tengernyi vér, amerre csak néztem.

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Tanúja volt az esetnek? Ez igen sajnálatos. A nő azt mondja mind, hogy elbírja az igazságot, csak bátran ki vele. A végén meg mind összeroppan, és lelécel.

HERMIONE                          Én nem akarok tanúja lenni semminek!

ORESZTÉSZ                         Hermi…

HERMIONE                          (Oresztészhez) Hogy értessem ezt meg veled, hogy tűnj el?! Takarodj innen!!! (Oresztész nem mozdul) Jó! Akkor én megyek el!

MENELAOSZ                       Ülsz a seggedre!! Hogy mi van itt máma?!

11. jelenet

(Püladész érkezik a kancsóval. Sántít)

MENELAOSZ                       Kedves barátunk, Püladész. Együtt érkezett Oresztésszel. Remek! És az ott a legkitűnőbb óbor Püladész barátunk kezében. Ez is remek. Kizárólag a különleges alkalmakra. És ez most a kizárólag különleges alkalmak legkülönlegesebbikje. Tessék, férfikönnyek. (A zenészekhez) A két kicsi kecskét tudjátok?

                                               Két kicsi kecske baktat a hegyre:

                                               de az egyik megbotlott,

                                               a másik meg rámászott.

                                               Mek-mek, mek-mek, megbotlott.

ORESZTÉSZ                         Igyunk, Püladész!

PÜLADÉSZ                          Legutóbb is baj lett belőle.

ORESZTÉSZ                         (Menelaoszhoz) Mécses vagyok én, hogy világítsak?

MENELAOSZ                       Itthon van a lányom. Itt van Oresztész. Itt van Püladész. Csak a banya nincsen sehol.

                                               Két kicsi kecske, arra ment a medve,

                                               mind a kettő megbotlott,

                                               a medve meg rámászott.

                                               Mek-mek, brumma-brumm,

                                               arra ment a nyúl:

                                               meg is járta mocskosul!

                                               Szétvet az energia! A tettvágy! (Iszik)

PÜLADÉSZ                          (Oresztészhez) Tudod, mi a vége.

ORESZTÉSZ                         Volt egy gödör, hat ölnyi mély,

                                                           Egy napon úgy döntött szegény,

                                               Minek nekem az a hat öl,

                                               Az unalom úgyis megöl,

                                               Inkább nézem a világot,

                                               A napfényre én felmászok,

                                               Fel is mászott a gödörből…

                                               Epilóg: De nem tetszett, amit ott látott,

                                               Döntött tehát: visszamászok.

                                               De hat öl nélkül nem volt gödör:

                                               Puszta földön állt az ökör!

MENELAOSZ                       Az a gödör… micsoda egy hülye! Hogy visszamászik! Tanítsd meg a dalt! Volt egy gödör, nagyon mély… majd megölte az unalom…

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Időt kérsz? Beszéljünk később? Máskor?

MENELAOSZ                       Inkább bort! Az a gödör… hogy milyen ökör… Döntött az ökör! Micsoda nap! Öcsém!

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Kérj mást. Időből nekem sincs már túl sok.

                                                Az Idő és a pincebogár

                                                Közösen kalapot vettek.

                                                De nem voltak barátok,

                                                Így ellenségek lettek.

HERMIONE                          Szavadat adtad, hogy nem te vagy Oresztész.

ORESZTÉSZ                         Lehetek bárki. Bármi.

HERMIONE                          Lehettél volna bárki.

PÜLADÉSZ                          Két perc alatt elmagyarázza az összefüggéseket, csak hallgasd végig.

ORESZTÉSZ                         Vég? Tudod, mi a vég? Az első pohár kora hajnalban. És mi az, ami még rosszabb? Az utolsó, késő éjjel.

                                                Egy éjjel a remeterák

                                                Úgy döntött, lefeküdni többé

                                                Nem fog. Inkább belevág…

(Csend)                                  

HERMIONE                          (Oresztészhez) A te világod túl bonyolult nekem.

ORESZTÉSZ                         Mondtam, hogy rossz ötlet idejönni. Az állandó ostoba ötleteid, Püladész.

MENELAOSZ                       Kicsit hirtelenke, kicsit butácska. Tisztára, mint az anyja! 

HERMIONE                          Ha még egyszer azt mondod, „mint az anyám”, sikítok.

MENELAOSZ                       Nono! Sikítozást hallok eleget. (Hermionéhez) Lejössz, és máris mindent összezavarsz.  Nem ismeretlen vonás a családban. (Oresztészhez) Fiam... Ha egy nő érzelmére építesz, legjobb, ha máris felakasztod magad. Barátaim, zenéljetek!

VAK                                      Döngenek a legyek…

                                               Holtak szemének

                                               nedveire szállnak.

                                               Fényes hasú

                                               zöld ékszerek…[6]

(Csend)

MENELAOSZ                       Régi zene. Jó zene. Jó régi zene. Elsőre kicsit fura. De a régiségek megint újdonságok lesznek. Erre mondja anyád, hogy divat.

ORESZTÉSZ                         Egyszerűbb emberre vágysz? Valakire, aki hűséges, alázatos, be- és kiszámítható? Hadd ismertesselek össze kiváló barátommal, Püladésszel.

PÜLADÉSZ                          Hogy ezt hogy unom már.

ORESZTÉSZ                         A megtestesült józan ész. Szeret. Segít. Tartja a fejem. Figyel.

PÜLADÉSZ                          Oresztész, gyere, ideje mennünk!

MENELAOSZ                       Nono! Ellenségem vagy nekem, öcsém?

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Nem bírja a szeszt… Néha csak úgy tesz, mintha inna velem, de kiönti a földre… Azt hiszi, nem látom. Hallott valamit a sörtés-hátú időről meg a mindent-begyógyít-a-rohadék-időről meg a felszárítja-a-könnyeket-a-tetves-időről.

PÜLADÉSZ                          Mikor döglesz már meg?

ORESZTÉSZ                         Igyekszem, látod, igyekszem.

                                                           Ő azt hazudja, hogy teszi, én azt hazudom, hogy elhiszem. Barátságunk kikezdhetetlen alapja a közös érdek. (Hermionéhez) Egy percet sem kapok? Sem kapok. Akkor hát: igyunk Püladészre, aki akkor is fogja a kezem, amikor nem kellene. És igyunk Hermionére, akinek nem tetszenek a versek. Majd ezt követően igyunk mindkettőjükre. (Püladészhez) Igyál!

(Püladész kiveri Oresztész kezéből a poharat)

MENELAOSZ                       Óvatosan azzal a borral. Nagyon régi, és nagyon kevés van belőle. Törtök-zúztok, borítotok. Ezt a bort akkor csináltam, amikor te még meleg fing voltál, fiam. Átfejtettem, kéneztem, tároltam.

ORESZTÉSZ                         (Püladészhez kedvesen) Ha még egyszer kivered a poharat a kezemből, megöllek.

(Hermione elfut)

                                                           Ezt most nem kellett volna, ugye?

PÜLADÉSZ                          Verekedni akarsz velem?

MENELAOSZ                       Lassabban, fiam. Hol marad a derűs élvezet? (Püladészhez) Menj már utána. Évekig csak a légy dönög, most meg felbolydult minden. Hol a mértékletesség? Hol a poharam? Oresztész, fiam, támadt egy csomó kérdésem.

(Püladész Hermione után el)

VAK                                      Oresztész úr…

ORESZTÉSZ                         Mi van?

VAK                                      Én ismertem az ön édesapját, Agamemnón urat.

ORESZTÉSZ                         Ki nem szarja le?

12. jelenet

MENELAOSZ                       Arra gondoltam, átépíteném a házat. Ott fönt lenne a lépcső. Korábban is ott volt, hol is lehetne máshol. Itt, ahol állunk, itt húzódik majd a nagyterem, fönt karzatok, beljebb dolgozószoba nagy asztallal, kényelmes székkel, hogy gondolkozhassam. Ez egy korábbi gondolatom volt. Most meg arra gondolok, miért ne csinálhatnánk meg az egészet mi ketten? Menelaosz és Oresztész. Mit szólsz? Figyelsz? Hermionét bízd rám! Kaptok egy külön szárnyat, jó messze az enyémtől… Utálom a lármát. Legyen Oresztész és Menelaosz? Felőlem. Már mindent ki is gondoltam. A falakon körben szőnyegek… a banya persze majd óbégat, hogy „Mennyi munka! Mennyi munka!”. Csak óbégasson, úgyis kirúgom egyszer.

(Heléna érkezik tányérokkal)

                                               Már azt hittük, meghaltál.

(A zenészek fészkelődni kezdenek)

HELÉNA                               Hol van Hermione?

MENELAOSZ                       Hát tudok én bármit ebben a házban?

ORESZTÉSZ                         Járok egyet.

MENELAOSZ                       Csak ne túl messzire. Nemsokára eszünk.

(Oresztész a nagykapu irányába el. 1. és 2. zenész gyakorol a hangszeren)

                                               Járjatok ti is egyet… kettőt… És aztán, amikor itt lesztek, majd megint megörülünk. (Nevet) Jó nap a közös elmélyülésre.

VAK                                      Menelaosz úr!

MENELAOSZ                       Mi?

VAK                                      A szalagokat kötözhetjük?

MENELAOSZ                       Tiltok én valamit? Menjetek!

VAK                                      Menelaosz…

MENELAOSZ                       Igen?

VAK                                      De meglesz, ugye? Nem változott a terved?

MENELAOSZ                       Nem. Nem.

(Zenészek el. Menet közben 1. zenész magához veszi az egyik kecskekoponyát)

13. jelenet

HELÉNA                               Nem szeretem, ahogy néznek. Sunyik. Büdösek.

MENELAOSZ                       Hadd segítsek.

(Heléna elejti a tányérokat)

                                               (Derűsen) Ezentúl vehetnél majd valami szebbet. Igényesebbet. A lány finnyás. Nem is tudom, kitől örökölte. Már csak miatta is. Imponáljon az ember a gyerekének. Mindenkinek hoztál tányért. Oresztésznek is. Látod, azt is lehet, amiről korábban azt hittük, hogy nem lehet.

HELÉNA                               Te akarsz valamit, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Én? Nem.

HELÉNA                               Na, gyerünk.

MENELAOSZ                       Ugyan...

HELÉNA                               Menelaosz!

MENELAOSZ                       Dehogy.

HELÉNA                               Ki vele!

MENELAOSZ                       A vendég.

HELÉNA                               Tudtam!

MENELAOSZ                       Nem tudtad. Mit tudsz te?

HELÉNA                               Van még valami? Essünk túl rajta. Kit csődítettél még ide?

MENELAOSZ                       Hermionét.

HELÉNA                               A lányt kihagyjuk, ez a szabály. Ki jön még?

MENELAOSZ                       Ő a vendég. Üzentem Klütaimnésztrának: jöjjön haza a lány.

HELÉNA                               Üzentél? Te? Mikor?

MENELAOSZ                       És a lány hazajött.

HELÉNA                               Mire készülsz?

MENELAOSZ                       Azt akartam…

HELÉNA                               Mit?!

MENELAOSZ                       …szerettem volna…

HELÉNA                               Mit?

MENELAOSZ                       …hogy ünnepeljük meg...

HELÉNA                               Mit, te?

MENELAOSZ                       Legyen végre együtt a család.

HELÉNA                               Család? Miféle család?

MENELAOSZ                       Amit épp most rakok össze. Segíthetnél.

HELÉNA                               De minek?

MENELAOSZ                       Annyi idő telt el. Egyre gyakrabban megesik, hogy… napközben is hideg a kezem.

HELÉNA                               Neked mindig mindened hideg.

MENELAOSZ                       Az lehet, de ez nem természetes.

HELÉNA                               Minek neked család?

MENELAOSZ                       Az unokák végett.

HELÉNA                               Unokák?

MENELAOSZ                       Na. Lovagolnak a térdemen.

HELÉNA                               Ráadásul többen.

MENELAOSZ                       Olyan annak a lánynak a csípője! Megnézted? Öt vagy hat unoka is kitelhet tőle. Majd mesélek nekik.

HELÉNA                               Mit, te?

MENELAOSZ                       Mostanában kezdenek eszembe jutni régi, mókás történetek. Tudod, megy a kis nyuszi az erdőben, és találkozik…

HELÉNA                               …Oresztésszel.

MENELAOSZ                       Fogalmam sem volt, hogy betoppan. Esküszöm. Jöhetett volna holnap vagy holnapután. Vagy sohasem. Az unokaöcsém. Mégsem küldhettem el! Idecsöppent, hát örülünk neki. Egy kicsit. Nem is hozzánk jött. Ha már itt tartunk: kinek ígértük a lányunkat, még régen? Emlékszel? Oresztésznek. Na! Egymásba gabalyodtak. A vak is látja. A dolgok előbb-utóbb rendeződnek. Leírunk egy marha nagy vargabetűt, aztán kialakul minden. És, igen, hajnalban lementem a völgybe, és elkötöttem két kecskét. A harmadikat összevagdostam, hadd higgyék, hogy valami vadállat tette. Könnyű voltam… suhantam azzal a késsel… Zenészeket is szereztem. Nem a legjobbak, de eljöttek, szinte ingyen. Hagyjuk a fenébe ezt a cselédes marhaságot: te találtad ki, hogy elszámolhass a szépségeddel, valahányszor valaki feljött ide. Persze soha senki nem jött, mert csavargónak néznek. Nem zavar. De ez a másik dolog, ez zavar már egy jó ideje. Annyi éve játsszuk. Belementem a kedvedért… Még mindig szép vagy… Én mindenbe belemegyek a kedvedért! Na, mit szólsz?

HELÉNA                               Verd a földre!

(Menelaosz el. Heléna terít. Kiköp. Elsiet. A szín egy pillanatra üres)

14. jelenet

(A zenészek érkeznek. Valamennyi ujjukon fekete, fásliszerű anyag van. Ez a fásli a fejükön és a testükön is megjelenik. [7] 1. zenész visszateszi a kecskekoponyát a dombra. Elrendezgeti, mint valami áldozati oltárt)

1. ZENÉSZ                            És most?

VAK                                      Várunk.

2. ZENÉSZ                            Hogy szól a megbízás?

VAK                                      Segítsünk neki bevenni a várat. Ezt kérte.

1. ZENÉSZ                            Közelebbi célt nem határozott meg?

VAK                                      Menelaosz úr szólni fog időben.

(Oresztész érkezik. Meglátja a demizsont, a szájához emeli, végül nem iszik)

ORESZTÉSZ                         Az öreget régről ismered?

VAK                                      Együtt hajóztunk ki Auliszból, hogy megbüntessük Tróját.

ORESZTÉSZ                         Gondolom, akkor más volt.

VAK                                      Más?

ORESZTÉSZ                         Úgy értem, nem ilyen.

VAK                                      Van, ami az idővel erősebb lesz.

(Csend)

ORESZTÉSZ                         Szóval, ismerted az apámat.

VAK                                      Agamemnón urat? Igen.

ORESZTÉSZ                         Milyen ember volt?

VAK                                      Jó.

ORESZTÉSZ                         Gondolom, mindenkire ezt mondod?

VAK                                      Igen.

ORESZTÉSZ                         És én? Ha rólam kérdeznélek, mit mondanál?

VAK                                      Ha azt mondom, szart se érsz, elhiszed?

15. jelenet

(Heléna bejön, a kondérhoz megy, leveszi a villáról. Menelaosz fehér inget és nadrágot vett. Láthatóan meg is mosakodott. Leül az asztalfőre. Oresztész is leül. Hosszú, néma várakozás végén Hermione és Püladész is érkezik)

HERMIONE                          Püladész és én úgy döntöttünk, elmegyünk innen.

MENELAOSZ                       (Helénához) Gratulálok. Kurva lett a lányod. Is.

ORESZTÉSZ                         (Helénához) Azt mondta, a lányod?

(Csend)

MENELAOSZ                       Igen, ő Heléna. Trójai Heléna. Világszép Heléna. Személyesen.

HERMIONE                          Te vagy az anyám?

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Apád szerint anyád tíz éve meghalt. (Menelaoszhoz) Azt mondtad, hogy a cseléded. „Egyszer adatik meg az életben egy ilyen szerelem”…

MENELAOSZ                       …gyöngéd… áldozatos… fájdalmas figyelem… így van!

HERMIONE                          (Helénához) Három napja bejárkálsz hozzám… könnyes szemmel… célozgatsz…

HELÉNA                               (Menelaoszhoz) Nem lehet majd visszacsinálni, ugye, tudod?

HERMIONE                          …valami szörnyűségre, amit már régen sejtettem, mert az lehetetlen, hogy a tulajdon anyám tíz évig rám se hederítsen! Vagy mégis lehetséges?

ORESZTÉSZ                         (Menelaoszhoz) Kinek állítottál te márvány síremléket, te nagy hazug?!

MENELAOSZ                       Hidd el...

HERMIONE                          Mit???! Mit higgyek el? Nem emlékszem rád! Nem emlékszem semmire! Ez itt micsoda? Ajtó? Hová vezet? Sehová? És itt? Itt mi van? Üres? Ez az otthonom? Ez az ól, ahol mindenhonnan áradnak a rossz szagok, belőled is?! Mitől higgyek el itt bármit is? (Püladészhez) Induljunk máris! Vigyél el innen!

MENELAOSZ                       Ez egy hosszú történet… Anyád és én…

HERMIONE                          Egy koszos öregasszony meg egy pojáca, aki lehazudja a csillagos eget?! Hol itt a történet? És nekem mi közöm ehhez?

MENELAOSZ                      Úgy értem, bizonyos értelemben…

ORESZTÉSZ                         A végén mindig ide lyukadunk ki: a „bizonyos értelem”-hez. Meg a mihez képest történt valamihez.

PÜLADÉSZ                          Az arénában kellett volna elválnunk. Még akkor este.

ORESZTÉSZ                         Meg a szükségszerűséghez – a viszonylagosságról már nem is beszélve. Még akkor is ebbe kapaszkodtok, amikor hugyozni mentek.

MENELAOSZ                       Nana, fiam! Ezt a hangot ismerem. Ismerem, és nem szeretem.   (Hermionéhez) Bizonyos értelemben anyád valóban meghalt. Ő döntött így, és én beleegyeztem.  Mi ez, ha nem áldozatos szerelem?

ORESZTÉSZ                         Fuldokoltok… hörögtök, krákogtok… köpködtök. Nem kezdődtök és nem folytatódtok … Se múltatok, se jelenetek! Jövőtök meg végképp nincsen!

MENELAOSZ                       Ne temessél már élve, fiam!

ORESZTÉSZ                         Ti nem léteztek. Apám sírjáról… a Nagy Agamemnón sírjáról, aki Tróját porig égette, Argoszt megteremtette, felvirágoztatta, és akinek a szeme rebbenésétől is rettegtetek, akiről énekek születtek… a sírról az argosziak… elhordták a köveket… Most már nyoma sincs, hogy valaha létezett. Most már értem, hogy miért! (Üti Menelaosz fejét) Kong, mint egy kripta. Hahó, van valaki odabent?

(Menelaosz egyetlen mozdulattal a földre teríti, majd szabadkozik)

MENELAOSZ                       A legjobb kecskéimet vágtam le. A kecske nagyon gyors állat. Még neked is támad, hogy mentse a bőrét. Add a kezed…

ORESZTÉSZ                         Mikor tűntök már el, hogy végre levegőhöz jussunk tőletek!?

MENELAOSZ                       Édes öcsém…

ORESZTÉSZ                         (nevet) „Mindent lemos a vélünk-vénülő idő”,

                                               tra-trara-trararara.

                                               A maradék idő,

                                               tra-trara-trararara.

                                               Rohadék idő.

(Bort loccsant a földre. A zenészek megütik a hangszereiket. Oresztész nem mozdul)

VAK                                      (Menelaoszhoz) Menelaosz úr!

MENELAOSZ                       Mi?

VAK                                      Ez a legjobb pillanat. Mondd el nekik Tróját.

MENELAOSZ                       (zavartan) Minek?

(Vak egy kecskekoponyát nyújt át Menelaosznak, 1. és 2. zenész fekete bandázsokat teker a testére. Menelaosz felteszi a fejére a koponyát. Olyan most, mint egy tébolyult, harci szellem. Tompa dobszó, és lassú tánc kezdődik)

VAK                                      Amikor minden égett. Feketén csillogtak a falak, akár a gránit. Fekete szarkofág egy óriási…

MENELAOSZ                       …temetéshez. Igen-igen.

VAK                                      Egész Trója egyetlen…

MENELAOSZ                       …ravatal.

VAK                                      Ma bevégezheted. Mint akkor. Emlékszel? Néhány rémült szemű kisegér – 10 évnyi ostrom után a trójai védőseregből ennyi maradt: csontsovány, koszos katonák… berezelt őrök. Meg a csarnok oszlopai közé zsúfolódott tömeg.

MENELAOSZ                       A legyek. Ültek a falon, az oszlopokon, gyermekek szemzugában… Ültek és vártak. Döglegyek.

VAK                                      Jön majd a nap,

                                               A végbe vezető,

                                               Belép hamar a házkapun.

                                               Gördül a kő…

MENELAOSZ                       …A szemfedő.

                                               Barázda fut

                                               A templomok helyén.

                                               Eljön a nap,

                                               Eljön a

                                               A nap.

                                               (Helénához) Mit szerettél abban a fiúban?! Ahogy ott állt az a Páris gyerek a szétdúlt szobában: remegett, folyt a taknya. Körülötte gyertyák, korom, széttaposott ételek: látszott, hogy veszekedtetek aznap reggel is! IGAZ? Hogy tudsz te veszekedni!!! Kérted, könyörögtél neki, hogy adja fel magát! Annyira látszott, le tudtam volna játszani az egész koreográfiát! Eleged van a halottakból… hogy meggondoltad magad… Már nem szereted! Vissza akartál jönni velem. Könyörögtél, hogy hozzalak el, mentselek meg, bocsássak meg!

HELÉNA                               Ha valóban szerettél volna, elengeded, és megelégszel velem.

MENELAOSZ                       Én akartam. De jött… Agamemnón…

HELÉNA                               Az egész életedet mások törvényei szerint élted le.

MENELAOSZ                       …hogy a csatában elesettek várják… mondott egy különös szót a bátyám: várják a részüket.

HELÉNA                               Mondd el, mit csináltatok vele! Mondd csak el!

VAK                                      Mondd tovább! Készen állunk! Tedd meg!

(Kést nyújt át Menelaosznak)

VAK                                      Eljött a nap,

                                               A végbe vezető,

                                               Belépett a házkapun.

MENELAOSZ                       Nem hittem, hogy végig fogod nézni. Könyörögtem, hogy menj ki.

HELÉNA                               Tartoztam annak a fiúnak annyival. Ő volt a szerelmesem.

VAK                                      Gördül a kő…

ZENÉSZEK                           Tedd meg!

VAK                                      A néma szemfedő.

ZENÉSZEK                           Tedd meg!

VAK                                      Barázda fut a templomok helyén.

ZENÉSZEK                                   Tedd meg! Tedd meg! Tedd meg!

(Menelaosz eldobja a kést)

MENELAOSZ                       Szétmegy tőletek a fejem!

(Csend)

VAK                                      Agamemnón úr!

MENELAOSZ                       Menelaosz vagyok!

VAK                                      Me…

MENELAOSZ                       Pofa be!

HELÉNA                               Végül… Agamemnón… felszedte a földről a véres gyertyákat, és elrendezte az üregekben… Ha nem állt meg valamelyik, egyszerűen felszúrta a kiálló csontokra… és meggyújtotta őket. Nem akarom tudni, kinek vagy minek áldozott ott.… Most már kimehettem… Odakint, az utcákon ugyanaz: tűz, bűz, gyertyák, sötétség. Nem volt többé bent és kint… Nem voltak napok sem, mert nem volt többé mit mérni.

                                               Trója elpusztult… benne a szerelmesem, az összes férfi, asszony, gyerek, állat, fák, virágok, bokrok… elpusztult minden.

                                               Minden volt – és nem maradt semmi. Semmi. Semmi. Semmi, amibe kapaszkodni, amire emlékezni lehet. Csak a düh és a szégyen.

(Csend)

16. jelenet

HELÉNA                               Aztán véget ért a háborútok, és mi csak mentünk… mentünk… Cipelt városról városra.

MENELAOSZ                       Kéjmámor volt, sejthetitek.

HELÉNA                               Ki miatt laktunk éveken át sötét pincékben?

MENELAOSZ                       Sajnálom, ha hiányoztak a Trójában megszokott luxuskörülmények.

HELÉNA                               Hogy féltél, hogy felismernek, és számon kérik rajtad a hazugságaidat! Egész hadsereget szerveztél, te és Agamemnón bátyád, csak hogy engem visszaszerezz. Hány embert küldtél halálba magad helyett, te sunyi féreg, hogy engem visszaszerezz! Hogy aztán évekig álnéven bujkálj velem? Minek?!

MENELAOSZ                       Hogy nehogy meglincseljenek téged az özvegyek. Jó, én nem voltam túl népszerű, de téged egyenesen rühelltek.

HELÉNA                               Volt egy kis füzete, abba jegyezte fel, melyik helyen milyen nevet használtunk, nehogy rajtavesszünk egyszer. Nem is álmodtam, hogy ennyi női nevet ismer. Jut eszembe: megvan még az a füzet?

MENELAOSZ                       Nem várok érte köszönetet. Különösen nem tőled.

HELÉNA                               Volt egy kígyó a karján. Ugyanolyan, mint Agamemnónnak. Együtt tetoválták!  Büszke volt rá, míg rá nem jött, hogy az a kígyó lebuktathatja: addig dörzsölte, addig vakarta, míg a végén csak lekaparta, még ha a húsa is jött vele. Látjátok?

MENELAOSZ                       Nagyon értesz hozzá, hogy zavart kelts étkezés helyett.

HELÉNA                               Én figyelmeztettelek.

MENELAOSZ                       Mindenki akartál lenni, csak Heléna nem! A férjed akartam lenni, de csak temetőőr lettem!

HELÉNA                               Ide sem akartál visszajönni. Ki javasolta, dehogy… ki könyörgött, hogy álljunk ki az emberek elé, hogy „itt vagyunk, ha hibáztunk, ítéljetek el. Legyen jóvátétel. Az emberek szeretik az igazságot. Talán agyon sem vernek. Vegyünk egy mély levegőt, Menelaosz, és nyissunk új fejezetet.” Erre dührohamot kapott, és még aznap továbbköltöztetett. Emlékszel? Merd azt mondani, hogy nem!

MENELAOSZ                       Én…

HELÉNA                               Ó, dehogy! Én próbáltam veled beszélni arról, ami történt… igaz? Kértem, hogy zárjuk le… Könyörögtem, hogy elmehessek.

MENELAOSZ                       Kimondta. Hallottátok, ugye? Végre kimondta! Mindenki hallotta, ugye?

HELÉNA                               Mit, te?!

MENELAOSZ                       Erről szólt az összes női aberrációd.

HELÉNA                               Hogy utállak?

MENELAOSZ                       Tessék, most meg utál! Gyerünk, ne állj meg félúton. Kösd be a szemedet, és köpd le!

HELÉNA                               A belem fordul ki tőled! Húsz éve ezt hajtom.

MENELAOSZ                       De azért a luxus csak jó volt, mi? Beülni a készbe! Királynőzni! A valagadat áztatni a meleg tejben! Meg a csöcseidet himbálni a szélben! Mit nem adtam meg? Mid hiányzott?

HELÉNA                               Ebbe öregedtem bele. Ez a gombóc itt a torkomban, meg ez a másik a gyomromban: ez vagy te, Menelaosz! Ütne már meg a guta! Legalább elszabadulnék tőled!

MENELAOSZ                       Hogy elszökhess Párisoddal? Azt már nem!

HELÉNA                               Kivel, te agyalágyult?

MENELAOSZ                       Jól hallottad, Párisoddal. Azt hiszed, nem tudom, hogy leveleztek, büdös kurva? Hogy ide járkál, amikor nem vagyok itthon? Akármerre mentünk, mindig jött utánad. Ha megjövök, kiugrik az ágyadból, és elszalad. Már kifigyeltem! De elkapom, mondd meg a kis gecinek, az anyja istenit, lenyúzom a bőrét, ha legközelebb itt találom!

(Csend)

HELÉNA                               Megtetted, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Mi?

HELÉNA                               Elkaptad, és lenyúztad a bőrét. Emlékszel?

(Menelaosz feláll)

VAK                                      Menelaosz úr!

MENELAOSZ                       Később.

VAK                                      De…

MENELAOSZ                       Mi de? Mi de?! Mindig ez a de! Nincs de, értitek? Igyatok, egyetek, koporsószegek. Hideg a lábam, forró a fejem. Hogy lehet erre azt mondani, hogy de?

HELÉNA                               Talán most megdöglesz, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Nem lehet.

HELÉNA                               Miért nem?

MENELAOSZ                       Azt ígérted, hogy túléllek. Hetek óta szúr a szívem. Megyek, és lefekszem. Ti csak egyetek. (Püladészhez) A pincét rád bízom.

HERMIONE                          Mi elmegyünk innen. Igaz, Püladész? Elviszel innen.

MENELAOSZ                       A bal hátsó sarokban van egy hordó. Ahhoz ne nyúlj. Kitűnő alkalmakra tartogatom. (Oresztészhez) Keress magadnak háborút… ne túl kicsit, nehogy kinevessenek… de ne is túl nagyot. Aztán, ha majd visszajössz, akkor majd nagyon fogunk örülni neked. (Helénához) Arra gondoltam, megcsiszolom a köveket… megcsiszoltatom… lesznek új lépcsők, boltívek, ajtók, szőnyegek. Kását[8] akarsz? Rárakhatnád végre azokat az apró szarokat, tudod, a hogyishívjákjaidat, amiket annyira szeretsz: a nevük most nem jut az eszembe… női bizbazok… Észrevetted, hogy romlik az emlékezetem?

(Mindketten el. Hosszú csend)

ORESZTÉSZ                         Hézag. Gyötrő hézag – amikor az egyik dolog véget ér és a másik még nem kezdődik el. Üresség támad az ember fejében. Fogadalmakat teszel, amiknek semmi értelme.

                                               Az elme, ez a rossz kobak

                                               Egy nap talált egy lovat…

                                               Gondolkodni kezdett, hogy ráüljön-e…

Hermio… ne…

(Oresztész felvesz egy nagyobb zsákot, ételt és italt rak bele, majd meggondolja magát, kiszórja az ételt, és csak italt tesz bele. Püladész leül az asztalhoz. Hermione bort tölt Püladésznek. Oresztész el)

17. jelenet

(Ugyanott)

HERMIONE                          És ők? Az ember, aki állítólag az apám, és a nő, aki talán az anyám. Ez mostantól hogy lesz?

PÜLADÉSZ                          (belekortyol az italba) Lágy és zamatos. Felhangjaiban szépen összeérett.

HERMIONE                          Püladész, ezentúl hogy lesz?

PÜLADÉSZ                          A szájpadláson nyári moha, eső áztatta földek íze… (Vakhoz) Milyen zenét tudtok még?

VAK                                      Amilyet, ha kell[9], Püladész úr. Emlékezőset, felejtőset.

PÜLADÉSZ                          Ügyesen kezelitek a hangszert.

VAK                                      Az idő, Püladész úr, az tanít minket.

PÜLADÉSZ                          A gondos kezek, az esti lámpa fénye, a fényben repkedő bogár szárnyának zaja, a távoli hegyek csendje, a hintaszék karfája, a megszegett kenyér illata… itt van ebben a borban minden… Idő kell… Erről szól a bor. Az időről. (A zenészekhez) Igyatok, koporsószegek!

(A zenészek magasba emelnek egy-egy kecskekoponyát. Hermione bort tölt)

VAK                                      Tisztelettel…

„Szívem alá, májam alá:

                                               ím itt a korbácsoló…

ZENÉSZEK                          Kere-kü… plim…

VAK                                      …kínozó, kínhozó,

            az az iszonyú fagyos,

az a nehéz.”

ZENÉSZEK                                      körö… klü…

VAK                                                  klü…

ZENÉSZEK                                      körö… klü…

VAK                                                  klü…

(A zenészek lassú táncot járnak a szemétdomb körül. Az egyre szűkülő fénykör a kecskefejeket fogja be. A zene még szól egy ideig, végül csend, sötét)

Húsevők (2. felvonás)

Ketreclakók

Szereplők

Menelaosz (65)

Heléna, a felesége (57)

Hermione, a lánya (32)

Oresztész (31)

Püladész (35)

Vak zenész

1. zenész

2. zenész

Történik Spártában, az argoszi vérfürdő után néhány nappal

1. jelenet

(Menelaosz udvara. Kora délután. Jobbra oldalt oszlopos bejárat a „konyha” felé. Fölötte az emeleten Hermione szobája. A földszinten az oszlopok közé feszítve frissen leölt állatok bőre szárad. Az egyik oszlop mellett rozsdás vödör, benne ázó állati zsigerek. Az udvaron hatalmas, füstölgő üst. Alatta tűz. Az üst mellett felhalmozott tűzifa. Odébb szemétdomb, rajta két kecskefej. Jobbra hátul csapóajtó. Balra nagykapus bejárat, fölötte omladozó őrtorony. Heléna a nagy, durva ácsolatú kecskelábú asztalt tisztítja)

2. jelenet

(Dombtető. A ház mellett három lerobbant figura jelenik meg. Egy öreg és két fiatal. Az egyikük dobot tart a kezében, a másikuk zsákjából fafúvók merednek elő. Az öreg nyakában húros hangszer lóg)[1]

VAK                                      A házat látjátok már?

1. ZENÉSZ                            Látjuk.

VAK                                      Milyen?

1. ZENÉSZ                            Romos.

VAK                                      Ég a tűz. Embert láttok?

2. ZENÉSZ                            Valaki van ott.

VAK                                      Férfi?

2. ZENÉSZ                            Inkább nő.

VAK                                      Gyerünk.

(Zenészek el)

3. jelenet

(Menelaosz házának udvara. Menelaosz kisétál az udvarra. Fekete nadrág, mezítelen lábán papucs. Koszos atléta. Borotválkozik. Heléna az asztalt súrolja)

MENELAOSZ                       Járt itt valaki? Szóval senki. Az ember ül az ágya szélén. Bámulja a falat. Másznak rajta a legyek. Néha más bogarak... A légy, az bogár, nem? Szóval azt mondod, nem járt itt senki? Talán csak nem vetted észre. (Szemügyre veszi a farakást) Szerinted ennyi elég lesz? Szerintem nem. Túl száraz. Gyorsan leég. A hús csak ázik a vízben, nem fő. Az ember rág-rág, dülled a szeme... Kérődzik, mint egy állat...

(Csend. Nézik egymást. Heléna lerakja a rongyot, baltát húz elő, fát vág. Menelaosz megnyugodva tovább borotválkozik)

                                               Akárki erre tévedhetett. Egy kíváncsiskodó. Benéz: kik laknak itt? Jó emberek. Megtetszik neki a ház. Hátha eladó... A múltkor is kérdezi tőlem az egyik ember: ide figyeljen, magáé az a jó kis ház ott a domboldalon? Megvenném. Lehet, hogy komolyan gondolta.

HELÉNA                               Kicsoda?

MENELAOSZ                       Mi?

HELÉNA                               Kicsoda gondolta komolyan?

MENELAOSZ                       Az az ember.

HELÉNA                               Miféle ember?

MENELAOSZ                       Az előbb mondtam. A vevő.

HELÉNA                               Hol találkoztál vele? Az ágyad szélén? Máshol aligha.

MENELAOSZ                       Mert bezárva tartasz, mint valami állatot! Úgy élek itt, mint egy vakond.

HELÉNA                               Ott a kijárat. Kapu sincs rajta, mert nem csinálsz. Mondtam, hogy csinálj rá egyet, igaz? Nem csinálsz. Csak ülsz itt, és a semmit bámulod. Meddig bujkálsz még az emberek elől, Menelaosz?!

MENELAOSZ                       Szép az a liget. A dombon túl. Középen a kék zsalugáteres ház. Fehér falak. Nem nagy, de szép.

HELÉNA                               Miféle házról beszélsz?

MENELAOSZ                       Balra kanyarodik tovább az ösvény, le a tenger felé. Van ott egy tisztás. Virágok. Rengeteg virág. Meg kecskék is. Sok-sok kecske. Meg kecskebogyó. Kecskehús jó. Kecskebogyó nem jó. A kecskék után leérünk a tengerpartra. Víz meg madarak. Van ott egy hajó.

HELÉNA                               Miféle hajó?

MENELAOSZ                       Oldalával a partra dőlve. Félig megette a só.

HELÉNA                               Ott nincs semmiféle hajó, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Nincs? Kár.

(Csend)

                                               Remeg a kezem. Csak mostanában kezdtem észrevenni, hogy remeg. Egyelőre még nem nagyon, de azért mégiscsak remeg.

(Befejezte a borotválkozást: disznóólat hagy maga után. Heléna takarít) [2]

Gondolod, hogy rosszabbodhat? Persze téged nem érdekel, hogy egy napon majd elvágom a nyakam borotválkozás közben, talán épp egy ilyen reggelen.

HELÉNA                               Túlélsz te engem, abban biztos vagyok.

MENELAOSZ                       (reménykedve) Gondolod? A lány? Felkelt már?

HELÉNA                               Mit akarsz a lánytól, Menelaosz? Nem tartod furcsának, hogy egyszerre csak beállított? (Menelaosz a konyha irányában el) Kérdeztem valamit, hallod? (Menelaosz után el)

4. jelenet

(A szín egy pillanatra üres, majd a nagykapun át megérkezik a három zenész)[3]

VAK                                      (beleszagol a levegőbe) Van itt valaki?

1.és 2. ZENÉSZ                      (felmutat egy-egy kecskefejet)

1. ZENÉSZ                            Üres.

VAK                                      Két ember. Nem. Három. (Vak előveszi a hangszerét, megüti a hangszert) Még épek a falak.

                                               „Ó, jaj, te ház, jaj, te ház, s előkelők!

                                               Ó, jaj, te nászágy! Te lépés férfiért!

                                               Mi látjuk immár a néma, a bús urat,

                                               Kit meggyaláztak; árny-uralkodó csak.”

1. ZENÉSZ                            Mikor beszéltél vele?

VAK                                      Nemrég.

2. ZENÉSZ                            Tényleg ő volt? Menelaosz?

1. ZENÉSZ                            Igaz, hogy két méternél is magasabb, és ma sincs egyetlen szál ősz haja sem? A szeme sárga, akár a homok?

2. ZENÉSZ                            Azt is mondták, hogy meghalt.

1. ZENÉSZ                            Eltűnt aznap, hogy felégette Tróját.

2. ZENÉSZ                            De látták feltűnni hol itt, hol ott. Egyszerre több helyen.

1. ZENÉSZ                            Hogy nem is ember.

2. ZENÉSZ                            Hogy visszatér.

1. ZENÉSZ                            Hogy gyereksereget toboroz.

5. jelenet

(Heléna jön)

HELÉNA                               Mit kerestek itt?

1. ZENÉSZ                            (halkan) Egy nő. Piszkos.

HELÉNA                               Zenészek vagytok? Temetésre mentek?

2. ZENÉSZ                            Nem tudjuk.

HELÉNA                               Rossz helyen jártok.  Itt ma nem temetnek.

1. ZENÉSZ                            Nem temetünk?

VAK                                      Mi, kérem, ide hívva lettünk.

HELÉNA                               És ki hívott meg?

VAK                                      Az úr.

HELÉNA                               Miféle úr?

(Menelaosz jön)

MENELAOSZ                       Én.

HELÉNA                               Kik ezek?

MENELAOSZ                       Épp időben.

VAK                                      Meredek az út, Menelaosz úr.

MENELAOSZ                       (a két zenész felé int) És ők?

VAK                                      Értük kezeskedem.

HELÉNA                               Minek kell értük kezeskednie, Menelaosz?

MENELAOSZ                       Ettetek már?

VAK                                      Ó, mi beérjük kevéssel.

1. ZENÉSZ                            Korog a gyomrunk.

2. ZENÉSZ                            Alig ettünk.

MENELAOSZ                       Megmutatom, hol a konyha.

VAK                                      Nem szükséges.

MENELAOSZ                       Mindjárt készítünk valamit.

VAK                                      Magunk is boldogulunk.

MENELAOSZ                       (zavartan) Persze.

(A három zenész a konyha irányába indul. Vak megáll Heléna előtt, körbeszimatolja, majd mindhárman el)

6. jelenet

HELÉNA                               Kik ezek?

MENELAOSZ                       Régi barátok.

HELÉNA                               Neked nincsenek barátaid. Neked senkid nincsen.

MENELAOSZ                       Csak egy lányom, aki nem hajlandó kimászni az ágyból. Legalább ledugná ide azt a beteg képét! Még csak nem is láttam. Mit csinál ott bent három napja?

HELÉNA                               Szörnyű dolgokat látott. Az a szörnyeteg… az az… Oresztész… remélem, meglakol.

MENELAOSZ                       Remélem, egyszer felbukkan itt, hogy a lányt feleségül kérje.

HELÉNA                               Csak a testemen keresztül.

(Zavart csend)

MENELAOSZ                       Ha ideges leszel, mindig túlbonyolítod: megfigyeltem.

HELÉNA                               Mit bonyolítok én túl, te?

MENELAOSZ                       Túlbonyolítod magad. Azt hiszem.

HELÉNA                               Ma a szokásosnál is kevésbé van hozzád kedvem: undorít, ahogy itt nyüzsögsz. Mi van? Na, ki vele. Gyerünk! Ne kímélj, Menelaosz, legyünk túl rajta.

MENELAOSZ                       Ma pontosan harmincöt esztendeje.

HELÉNA                               Most mit vigyorogsz? Ugyan. Nem! Lehetetlen. Igen?

MENELAOSZ                       Hajnalban.

HELÉNA                               Harminc éve…?

MENELAOSZ                       Számolj utána.

HELÉNA                               Még azt is? Huszonöt éve…

MENELAOSZ                       Bizony. A nap feltolta az aranyos sárga pofáját az égre…

HELÉNA                               Kizárt, hogy erre emlékezz! Napra számon tartod a találkozásunkat?

MENELAOSZ                       A ligetben.

HELÉNA                               Kora nyár volt.

MENELAOSZ                       Puha és selymes minden.

HELÉNA                               Volt olyan?

MENELAOSZ                       Csak olyan volt. Az ember felkelt…

HELÉNA                               …és nem is sejtette, micsoda egy ritka szar napra ébredt. És ezzel véget is vethetünk az emlékezésnek.

MENELAOSZ                       És legfőbb ideje, hogy koncentráljunk végre a vendégre.

HELÉNA                               Vendég?

MENELAOSZ                       Izgatottnak látszol.

HELÉNA                               Csak te és én. Így szól az egyezség.

MENELAOSZ                       (dúdol) Ma nem leszel tovatűnő táj.[4]

HELÉNA                               Nincs semmiféle vendég.

MENELAOSZ                       (dúdol) Elkerül minden a helyére.

HELÉNA                               Mit akarnak itt ezek az idegenek?

MENELAOSZ                       (dúdol) Pont kerül az ügy végére.

HELÉNA                               Mire készülsz, te féreg? Minek jött ez a három csavargó?

MENELAOSZ                       Zenészek.

HELÉNA                               Minek a zenészek?

MENELAOSZ                       Pezseg a vérem. Mindened volt a tánc. Ők meg nagyszerűek. Két állítás: tedd össze.

HELÉNA                               Nem teszek össze semmit! Főleg nem veled.

MENELAOSZ                       De mással igen?! Igen?!

HELÉNA                               (hadar) Menjenek el most. Azonnal tedd meg, intézkedjél, hogy takarodjanak el innen! Látni se akarom őket!

MENELAOSZ                       Rettegsz, hogy valaki idejön, meglát, és azt mondja: „Szép Heléna, ez itt? De koma, hiszen ez a nő csúnya!” Mire én: ,,Hja, barátom, a természet!” Volna valami rendesebb ruhád? Valami... nőies…

HELÉNA                               Minek az egy cselédnek?

MENELAOSZ                       (halkan) Lehetnél a feleségem…

(Csend)

HELÉNA                               Mit szőttél abban a szikkadt agyadban, te féreg?

MENELAOSZ                       Te, mintha zsibbadna a bal karom, most, hogy veled beszélek… Ennyi év után… ott fent alszik…  a lányom. Gondolod, hogy megismer?

HELÉNA                               Izgulsz, Menelaosz?

MENELAOSZ                       Én?!

HELÉNA                               Vén lettél, és hülye! (Vihog) Együtt: vén hülye.

MENELAOSZ                       Elég csak rád néznem, hogy ne akarjak készülni semmire.

HELÉNA                               És a kecskék? Tegnap még egy se volt. Mára meg kettő lett. „Kecskehús jó, kecskebogyó nem jó…” Te… loptad ezeket az állatokat… (Nevet) Menelaosz, te kilopóztál ma hajnalban a dombon túlra, és elkötötted ezeket a kecskéket… Minek?

MENELAOSZ                       És ha ideje, hogy olyanok legyünk végre, mint egy normális család? Igen!

HELÉNA                               Nem mondod, hogy… (Nevet) …. Hermione és én… és te? Na ne! Menelaosz!

MENELAOSZ                       Ahogy szoktad: félinformációkra alapozva összefüggéseket tákolsz, és hisztériát keltesz. Volt idő…

HELÉNA                               Idő?! Menelaosz?! Az idő ez a koszos nyúlketrec itt. És benne te.

(A konyha felől halk zene szűrődik ki, puffogás, zörejek, a fájdalom hangjai. Heléna el, Menelaosz kavargatja a kondért)

7. jelenet

(A zenészek visszajönnek. Kezükben kis agyagedényben konyhai ételmaradék. 1.és 2. zenész tele szájjal beszél)

1. ZENÉSZ                            Ebben mi fő?

MENELAOSZ                       Kecske.

1. ZENÉSZ                            A kecske jó.

2. ZENÉSZ                            Szeretjük.

VAK                                      Régen hívtál már bennünket, Menelaosz úr.

MENELAOSZ                       Elmúltak azok az idők.

VAK                                      Most visszajöttek. Emlékszel a táborra, Menelaosz úr? A roham előtti legutolsó éjszaka. Nézted a várost.

1. ZENÉSZ                            Trója falai és Menelaosz. Szemtől szemben.

2. ZENÉSZ                            Volt valami a levegőben.

VAK                                      Itt is érzem.

MENELAOSZ                       Az az éjszaka… Fent, az egyik toronyban megvillant egy fehér folt. Egy arc… egy fedetlen kebel… Heléna. Körülötte levágott virágok, tálakban illatos olajak, gyertyák... Elterült az ágyon, ahogy mindig is szerette. Melléje fekszik az a másik meztelen. Egymásba fonódnak, a gyertyák lobognak… Tíz éven át baszta ott az a görény a feleségemet!!!

1. ZENÉSZ                            Mi készen állunk, Menelaosz úr.

VAK                                      Te majd megadod a jelet.

MENELAOSZ                       Az volt ám a jel! Emlékeztek?

VAK                                      Mi nem tudjuk, mi a feledés.

MENELAOSZ                       Húztátok, ahogy bírtátok, és reggelre leomlottak a falak.

VAK                                      Minden leomlik, amit ember állít.

MENELAOSZ                       Ezért vagytok itt.

2. ZENÉSZ                            Ezek az üstök éppen megfelelnek.

(Heléna jön)

HELÉNA                               Mindent összerondítottatok odabent!

MENELAOSZ                       Látjátok? Idővel minden eltűnt belőle, amit szeretni lehetett. Ahogy öregszünk, lassan kifejlik belőlünk egy visszataszító, ostoba lény – az igazi én –, és azt mondja: jöttem, hogy boldoggá tegyelek… (Röhög)

VAK                                      Pillangóból újra báb lesz, a bábból féreg, féregből újra semmi lesz. (Megüti a hangszert)

                                               Nem jön már soha el

                                               Többé, ahogy akkor

                                               Eljött, és látott. Akkor.

(Csend)

HELÉNA                               Ritka szép esténk lesz.

8. jelenet

(Oresztész és Püladész érkezik)

PÜLADÉSZ                          Jó estét. A Menelaosz-tanyát keressük.

HELÉNA                               Ezeket is te hajtottad fel?

MENELAOSZ                       (halkan) Tudom én? Ez egy nyitott ház: jönnek-mennek. (Hangosan) Ez.

PÜLADÉSZ                          Te volnál Menelaosz?

MENELAOSZ                       (Helénához) Látod? Ismernek. (Hangosan) Nos?

HELÉNA                               Ha étel kell, kaptok. Aztán menjetek innen. Ha a ti kecskéteket hajtotta el, megfizetem.

ORESZTÉSZ                         Oresztész vagyok.

(Hosszú csend. Vak beleszagol a levegőbe)

MENELAOSZ                       (komolyan) Nevem Menelaosz. E néven férfiként az egyetlen. Ez itt a cselédem. Lényegileg ketten lakunk itten. Régi bútor, de a mi családunkban hagyománya van az összetartásnak. Fiam, hadd öleljelek meg! (Helénához) Te is megölelheted.

HELÉNA                               (Menelaoszhoz halkan) Ezért a felhajtás? A titkolózás? „Ideje, hogy olyanok legyünk, mint egy normális család?” Őket vártad?  (Kiköp, majd hangosan) Ide mersz jönni? Dögölj meg! (Félrevonja Menelaoszt, hadar) Küldd el! Küldj el mindenkit! Most azonnal!

MENELAOSZ                       Hozz bort, régi bútor!

HELÉNA                               (halkan). Ekkora patkányságot még rólad sem feltételeztem!

MENELAOSZ                       Szegénykém, nagyot hall. Béóer! Bor!

(Heléna leül. Menelaosz kiszolgálja a vendégeket)

                                               Idővel elpimaszodnak a cselédek. Így van ez, ha az ember sokat van távol. Elmaradnak mellőle a legjobb emberek. Lényegében csak nemrég költöztem vissza. Vonz a vidéki élet. Be kell érni azzal, aki van. A feleségem is, szegény… itt hagyott, elment, eltemettük. Márványoszlopot állítottam neki… itt belül… (Oresztészhez) Sosem találkoztál vele, igaz? Sajnálhatod. A leggyönyörűbb asszony volt, akit a hátára vett a föld. Egyszer adatik meg az életben egy ilyen szerelem… gyöngéd… áldozatos… fájdalmas figyelem… (Helénához) Mesélj róla, öreg bútor… te szolgáltad… (Oresztészhez) Ezt itt tőle örököltem: pimasz, lusta és öreg.

HELÉNA                               Meséljél te!

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Érdekel?

ORESZTÉSZ                         Nem zavarni jöttünk.

MENELAOSZ                       Ó, nem zavartok.

HELÉNA                               De zavarnak!

MENELAOSZ                       A zavarás az nem ilyen. Hosszan tudnék róla mesélni, hogy milyen.

ORESZTÉSZ                         Itt van a lányod?!! Hermione… Ide jött? Csak ide jöhetett. Más hely nincs. Pedig ez a legutolsó hely volt, ahová akart. Itt van? Beszélni szeretnék vele. Csak két szót. És már megyünk is. Itt van?

MENELAOSZ                       (Helénához) Te, szóljál már neki, hogy jöjjön le. (Oresztészhez) Egy perc, és itt lesz. Oresztész! Oresztész! Ha tudom, hogy jössz, tiszta atlétát veszek. (Helénához) Van tiszta atlétám, ugye? (Oresztészhez) Gőze sincs. Pedig egész nap tesz-vesz. Hozd a lányt!

HELÉNA                               Nem lehet.

MENELAOSZ                       Miért nem?

HELÉNA                               Az anyját gyászolja. Akinek márványoszlopot állítottál. (Oresztészhez) Te nem gyászolsz?

ORESZTÉSZ                         Pár napja kérdeztem tőle valamit. Csak a válaszért jöttem. Öt perc. Annyi sem.

HELÉNA                               Te nem gyászolod a tiédet? Ja, persze: te megölted. Most meg itt dülöngélsz előttem! És a föld nem nyílik meg.

MENELAOSZ                       Régi nyelv, korhadt agy. Néha mulattat. Most nem. Szegény feleségemet a szégyen vitte el. Pedig én megbocsátottam neki, hogy összeállt azzal a görénnyel.

HELÉNA                               (mosolyogva) Páris volt a neve...

MENELAOSZ                       A nő, akiben vakon hiszel, egy reggel majd felkel mellőled, és azt mondja: elmegyek. Te meg ott állsz egy feltúrt szobában, kezedben egy fél pár cipővel.

HELÉNA                               Szerette azt az embert.

MENELAOSZ                       Szerelem?! Úgy dobálózik ezzel a szóval, mint valami szennyes edénnyel.

HELÉNA                               Te elképzelni sem tudsz annyi gyönyört.

MENELAOSZ                       A lány fenn gyászol. A kancsó üres. Ez meg itt jártatja a pofáját… (Helénához) Mit állsz itt? Eredj! Ellenben te, édes öcsém, nagy ember lettél. Azt mondják, Aigiszthosznak mindkét karját lemetszetted, aztán, mint egy lepkét, úgy szúrtad fel a falra azt a büdös férget.

HELÉNA                               És szegény anyáddal hogyan végeztél?

MENELAOSZ                       Fiam, el sem hiszed, mennyire örülök, hogy itt vagy.

HELÉNA                               Hogy ezt szegény édesanyád nem érhette meg!

(Menelaosz int, a zenészek hangolni kezdenek)

MENELAOSZ                       (énekel) Az, ki rég hatalmas volt,

                                               bármi harcra bősz csatár,

                                               szóba se jöhet ma már...

                                               ...és utódja is letűnt,

                                               győztesére lelve már.

                                               Barátaim, csodálatosan érzem magam! (Helénához) Nem bánom, ihatsz te is az unokaöcsém egészségére! Legalább kiszínesedsz kicsit. Úgy nézel ki, mint valami kíséretet. Fenékig!

(Heléna elrohan a konyha felé)

9. jelenet

(Ugyanott)

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Te nem iszol?

ORESZTÉSZ                         Olajad van?

MENELAOSZ                       Mi?

ORESZTÉSZ                         Meg citrom.

MENELAOSZ                       Minek?

ORESZTÉSZ                         Hogy koccinthassak veled.

MENELAOSZ                       Olajat iszol? Mi vagy te, öcsém, mécses?

ORESZTÉSZ                         Olívaolaj és frissen facsart citrom. Kihajtja a májból a köveket.

MENELAOSZ                       Túl akarsz élni mindenkit, öcsém? Minek? Na, figyelj. Én ismertem egy embert, az egészség volt a mindene. Töltögette magába a vizet. Nem ám fenn, hanem ott lenn. Egy csövön. Az állat! Tudod, mi lett a vége? Elvitte a szíve. (Püladészhez) Nem mennél le a pincébe? Az az ostoba vénasszony megint motoz valahol… Soha nincs itt, amikor kéne… A lépcső alján balra, a pince végében találsz egy különálló hordót. Abból hozz! (Oresztészhez) Fiam, olyat te még nem ittál!

(Püladész a korsóval el)

                                               Az egyedüllét különös dolgokat művel az emberrel. Fogadalmakat tesz, amiknek semmi értelme.

(Nem sokkal később csörömpölés, zuhanó test zaja)

10. jelenet

MENELAOSZ                       Rendet kellene már itt tenni. De hiába mondom a banyának, nem csinálja. (Vakhoz) Szabaduljunk meg tőle, mi? Talán meg is teszem. (A zenészekhez) Játsszatok valamit!

ZENÉSZEK                           Esdem én, hogy amitől [5]

                                               félek, mégse jöjjön el,

                                               ne hulljon semmivé.

                                               De letörli az éj

                                               Az emberkéz nyomát.

(Az ajtóban Hermione áll. Csend)

HERMIONE                          (Oresztészhez) Reméltem, hogy nem a te hangodat hallom.

MENELAOSZ                       Kislányom! Én vagyok az apád. Menelaosz. A papa.

HERMIONE                          Nem ismerlek.

MENELAOSZ                       Meg. Nem ismerlek meg, ez a helyes kifejezés ilyenkor. Rég nem láttuk egymást. Én magam is őszintén hiszek a visszafogott társalgási stíl gyógyító erejében.

ORESZTÉSZ                         Beszélnem kell veled.

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Kicsit meg van illetődve.

(Hermione belebotlik egy kecskekoponyába. Dermedten nézi)

HERMIONE                          (remegve) Meg szeretném mosni a kezem.

MENELAOSZ                       Hogyne. Nézzük csak... víz, víz, vizecske... megitta a kecske. Csak bor van. (Egy korsóból bort loccsant a lány kezére)

HERMIONE                          (sikít) Ne érj hozzám!!!

ORESZTÉSZ                         Hallgass meg!

MENELAOSZ                       Szakasztott, mint az anyád. Eláll a lélegzetem, annyira hasonlítasz. Bocsáss meg, hogy ilyen elhanyagolt vagyok. Átöltözöm!

HERMIONE                          Maradj ott, ahol vagy. (Oresztészhez) Te is! Szóval te vagy Menelaosz.

MENELAOSZ                       Már csak egy tiszta trikó választ el a papától.

HERMIONE                          És ez volna a palota, ahol felnőttem?

MENELAOSZ                       Pocsék, mi? Szerintem is. De mindent újra felépítek. Segítesz?

HERMIONE                          Te volnál az apám? A király, aki Tróját bevette?

ORESZTÉSZ                         Hermione…

HERMIONE                          Te Oresztész vagy. Téged már ismerlek. Te megölted a nagybátyádat és az anyádat. Egyetlen este. És te vagy Menelaosz. Akiről dalokat tanulnak a gyerekek. Akiről gúnyversek is keringenek: Menelaosz, neve káosz. És ez itt körülöttem mindaz, amire emlékeznem kellene?

MENELAOSZ                       Én vagyok a papa.

HERMIONE                          De nem kell, hogy így hívjalak, ugye?

MENELAOSZ                       Meg tudnám szokni, igen.

HERMIONE                          Sok ez most nekem.

MENELAOSZ                       Persze, persze. Melletted máris fiatalabbnak érzem magam. Nem mintha gondom lenne a korommal. Anyád szája, anyád szeme… nem volt nála szebb nő… Rád nézek, és máris támad egy csomó tervem. Ülj le, ide közénk.

ORESZTÉSZ                         Anyám halálához semmi közöm. Muszáj elhinned.

MENELAOSZ                       Na, ugye! Tudtam én! Az élet félreértések tengere.

HERMIONE                          (Oresztészhez) Te most menj el, és ne gyere vissza sohase. (Menelaoszhoz) Téged meg nem ilyennek képzeltelek.

MENELAOSZ                       Ugye?

HERMIONE                          Fogalmam sincs, mit keresek itt. Hogy minek jöttem vissza. Mit reméltem.

MENELAOSZ                       Jó döntés volt.

HERMIONE                          Mindjárt hányok.

ORESZTÉSZ                         Hermione…

HERMIONE                          (ijedten) Mi?

ORESZTÉSZ                         Amit láttál…

HERMIONE                          Túl sok volt ott a vér. Tengernyi vér, amerre csak néztem.

MENELAOSZ                       (Oresztészhez) Tanúja volt az esetnek? Ez igen sajnálatos. A nő azt mondja mind, hogy elbírja az igazságot, csak bátran ki vele. A végén meg mind összeroppan, és lelécel.

HERMIONE                          Én nem akarok tanúja lenni semminek!

ORESZTÉSZ                         Hermi…

HERMIONE                          (Oresztészhez) Hogy értessem ezt meg veled, hogy tűnj el?! Takarodj innen!!! (Oresztész nem mozdul) Jó! Akkor én megyek el!

MENELAOSZ                       Ülsz a seggedre!! Hogy mi van itt máma?!

11. jelenet

(Püladész érkezik a kancsóval. Sántít)

MENELAOSZ                       Kedves barátunk, Püladész. Együtt érkezett Oresztésszel. Remek! És az ott a legkitűnőbb óbor Püladész barátunk kezében. Ez is remek. Kizárólag a különleges alkalmakra. És ez most a kizárólag különleges alkalmak legkülönlegesebbikje. Tessék, férfikönnyek. (A zenészekhez) A két kicsi kecskét tudjátok?

                                               Két kicsi kecske baktat a hegyre:

                                               de az egyik megbotlott,

                                               a másik meg rámászott.

                                               Mek-mek, mek-mek, megbotlott.

ORESZTÉSZ                         Igyunk, Püladész!

PÜLADÉSZ                          Legutóbb is baj lett belőle.

ORESZTÉSZ                         (Menelaoszhoz) Mécses vagyok én, hogy világítsak?

MENELAOSZ                       Itthon van a lányom. Itt van Oresztész. Itt van Püladész. Csak a banya nincsen sehol.

                                               Két kicsi kecske, arra ment a medve,

                                               mind a kettő megbotlott,

                                               a medve meg rámászott.

                                               Mek-mek, brumma-brumm,

                                               arra ment a nyúl:

                                               meg is járta mocskosul!

                                               Szétvet az energia! A tettvágy! (Iszik)

PÜLADÉSZ                          (Oresztészhez)Tudod, mi a vége.

ORESZTÉSZ                         Volt egy gödör, hat ölnyi mély,

                                                           Egy napon úgy döntött szegény,

                                               Minek nekem az a hat öl,

                                               Az unalom úgyis megöl,

                                               Inkább nézem a világot,

                                               A napfényre én felmászok,

                                               Fel is mászott a gödörből…

                                               Epilóg: De nem tetszett, amit ott látott,

                                               Döntött tehát: visszamászok.

                                               De hat öl nélkül nem volt gödör:

                                               Puszta földön állt az ökör!

MENELAOSZ                       Az a gödör… micsoda egy hülye! Hogy visszamászik! Tanítsd meg a dalt! Volt egy gödör, nagyon mély… majd megölte az unalom…

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Időt kérsz? Beszéljünk később? Máskor?

MENELAOSZ                       Inkább bort! Az a gödör… hogy milyen ökör… Döntött az ökör! Micsoda nap! Öcsém!

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Kérj mást. Időből nekem sincs már túl sok.

                                                Az Idő és a pincebogár

                                                Közösen kalapot vettek.

                                                De nem voltak barátok,

                                                Így ellenségek lettek.

HERMIONE                          Szavadat adtad, hogy nem te vagy Oresztész.

ORESZTÉSZ                         Lehetek bárki. Bármi.

HERMIONE                          Lehettél volna bárki.

PÜLADÉSZ                          Két perc alatt elmagyarázza az összefüggéseket, csak hallgasd végig.

ORESZTÉSZ                         Vég? Tudod, mi a vég? Az első pohár kora hajnalban. És mi az, ami még rosszabb? Az utolsó, késő éjjel.

                                                Egy éjjel a remeterák

                                                Úgy döntött, lefeküdni többé

                                                Nem fog. Inkább belevág…

(Csend)                                  

HERMIONE                          (Oresztészhez) A te világod túl bonyolult nekem.

ORESZTÉSZ                         Mondtam, hogy rossz ötlet idejönni. Az állandó ostoba ötleteid, Püladész.

MENELAOSZ                       Kicsit hirtelenke, kicsit butácska. Tisztára, mint az anyja! 

HERMIONE                          Ha még egyszer azt mondod, „mint az anyám”, sikítok.

MENELAOSZ                       Nono! Sikítozást hallok eleget. (Hermionéhez) Lejössz, és máris mindent összezavarsz.  Nem ismeretlen vonás a családban. (Oresztészhez) Fiam... Ha egy nő érzelmére építesz, legjobb, ha máris felakasztod magad. Barátaim, zenéljetek!

VAK                                      Döngenek a legyek…

                                               Holtak szemének

                                               nedveire szállnak.

                                               Fényes hasú

                                               zöld ékszerek…[6]

(Csend)

MENELAOSZ                       Régi zene. Jó zene. Jó régi zene. Elsőre kicsit fura. De a régiségek megint újdonságok lesznek. Erre mondja anyád, hogy divat.

ORESZTÉSZ                         Egyszerűbb emberre vágysz? Valakire, aki hűséges, alázatos, be- és kiszámítható? Hadd ismertesselek össze kiváló barátommal, Püladésszel.

PÜLADÉSZ                          Hogy ezt hogy unom már.

ORESZTÉSZ                         A megtestesült józan ész. Szeret. Segít. Tartja a fejem. Figyel.

PÜLADÉSZ                          Oresztész, gyere, ideje mennünk!

MENELAOSZ                       Nono! Ellenségem vagy nekem, öcsém?

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Nem bírja a szeszt… Néha csak úgy tesz, mintha inna velem, de kiönti a földre… Azt hiszi, nem látom. Hallott valamit a sörtés-hátú időről meg a mindent-begyógyít-a-rohadék-időről meg a felszárítja-a-könnyeket-a-tetves-időről.

PÜLADÉSZ                          Mikor döglesz már meg?

ORESZTÉSZ                         Igyekszem, látod, igyekszem.

                                                           Ő azt hazudja, hogy teszi, én azt hazudom, hogy elhiszem. Barátságunk kikezdhetetlen alapja a közös érdek. (Hermionéhez) Egy percet sem kapok? Sem kapok. Akkor hát: igyunk Püladészre, aki akkor is fogja a kezem, amikor nem kellene. És igyunk Hermionére, akinek nem tetszenek a versek. Majd ezt követően igyunk mindkettőjükre. (Püladészhez) Igyál!

(Püladész kiveri Oresztész kezéből a poharat)

MENELAOSZ                       Óvatosan azzal a borral. Nagyon régi, és nagyon kevés van belőle. Törtök-zúztok, borítotok. Ezt a bort akkor csináltam, amikor te még meleg fing voltál, fiam. Átfejtettem, kéneztem, tároltam.

ORESZTÉSZ                         (Püladészhez kedvesen) Ha még egyszer kivered a poharat a kezemből, megöllek.

(Hermione elfut)

                                                           Ezt most nem kellett volna, ugye?

PÜLADÉSZ                          Verekedni akarsz velem?

MENELAOSZ                       Lassabban, fiam. Hol marad a derűs élvezet? (Püladészhez) Menj már utána. Évekig csak a légy dönög, most meg felbolydult minden. Hol a mértékletesség? Hol a poharam? Oresztész, fiam, támadt egy csomó kérdésem.

(Püladész Hermione után el)

VAK                                      Oresztész úr…

ORESZTÉSZ                         Mi van?

VAK                                      Én ismertem az ön édesapját, Agamemnón urat.

ORESZTÉSZ                         Ki nem szarja le?

12. jelenet

MENELAOSZ                       Arra gondoltam, átépíteném a házat. Ott fönt lenne a lépcső. Korábban is ott volt, hol is lehetne máshol. Itt, ahol állunk, itt húzódik majd a nagyterem, fönt karzatok, beljebb dolgozószoba nagy asztallal, kényelmes székkel, hogy gondolkozhassam. Ez egy korábbi gondolatom volt. Most meg arra gondolok, miért ne csinálhatnánk meg az egészet mi ketten? Menelaosz és Oresztész. Mit szólsz? Figyelsz? Hermionét bízd rám! Kaptok egy külön szárnyat, jó messze az enyémtől… Utálom a lármát. Legyen Oresztész és Menelaosz? Felőlem. Már mindent ki is gondoltam. A falakon körben szőnyegek… a banya persze majd óbégat, hogy „Mennyi munka! Mennyi munka!”. Csak óbégasson, úgyis kirúgom egyszer.

(Heléna érkezik tányérokkal)

                                               Már azt hittük, meghaltál.

(A zenészek fészkelődni kezdenek)

HELÉNA                               Hol van Hermione?

MENELAOSZ                       Hát tudok én bármit ebben a házban?

ORESZTÉSZ                         Járok egyet.

MENELAOSZ                       Csak ne túl messzire. Nemsokára eszünk.

(Oresztész a nagykapu irányába el. 1. és 2. zenész gyakorol a hangszeren)

                                               Járjatok ti is egyet… kettőt… És aztán, amikor itt lesztek, majd megint megörülünk. (Nevet) Jó nap a közös elmélyülésre.

VAK                                      Menelaosz úr!

MENELAOSZ                       Mi?

VAK                                      A szalagokat kötözhetjük?

MENELAOSZ                       Tiltok én valamit? Menjetek!

VAK                                      Menelaosz…

MENELAOSZ                       Igen?

VAK                                      De meglesz, ugye? Nem változott a terved?

MENELAOSZ                       Nem. Nem.

(Zenészek el. Menet közben 1. zenész magához veszi az egyik kecskekoponyát)

13. jelenet

HELÉNA                               Nem szeretem, ahogy néznek. Sunyik. Büdösek.

MENELAOSZ                       Hadd segítsek.

(Heléna elejti a tányérokat)

                                               (Derűsen) Ezentúl vehetnél majd valami szebbet. Igényesebbet. A lány finnyás. Nem is tudom, kitől örökölte. Már csak miatta is. Imponáljon az ember a gyerekének. Mindenkinek hoztál tányért. Oresztésznek is. Látod, azt is lehet, amiről korábban azt hittük, hogy nem lehet.

HELÉNA                               Te akarsz valamit, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Én? Nem.

HELÉNA                               Na, gyerünk.

MENELAOSZ                       Ugyan...

HELÉNA                               Menelaosz!

MENELAOSZ                       Dehogy.

HELÉNA                               Ki vele!

MENELAOSZ                       A vendég.

HELÉNA                               Tudtam!

MENELAOSZ                       Nem tudtad. Mit tudsz te?

HELÉNA                               Van még valami? Essünk túl rajta. Kit csődítettél még ide?

MENELAOSZ                       Hermionét.

HELÉNA                               A lányt kihagyjuk, ez a szabály. Ki jön még?

MENELAOSZ                       Ő a vendég. Üzentem Klütaimnésztrának: jöjjön haza a lány.

HELÉNA                               Üzentél? Te? Mikor?

MENELAOSZ                       És a lány hazajött.

HELÉNA                               Mire készülsz?

MENELAOSZ                       Azt akartam…

HELÉNA                               Mit?!

MENELAOSZ                       …szerettem volna…

HELÉNA                               Mit?

MENELAOSZ                       …hogy ünnepeljük meg...

HELÉNA                               Mit, te?

MENELAOSZ                       Legyen végre együtt a család.

HELÉNA                               Család? Miféle család?

MENELAOSZ                       Amit épp most rakok össze. Segíthetnél.

HELÉNA                               De minek?

MENELAOSZ                       Annyi idő telt el. Egyre gyakrabban megesik, hogy… napközben is hideg a kezem.

HELÉNA                               Neked mindig mindened hideg.

MENELAOSZ                       Az lehet, de ez nem természetes.

HELÉNA                               Minek neked család?

MENELAOSZ                       Az unokák végett.

HELÉNA                               Unokák?

MENELAOSZ                       Na. Lovagolnak a térdemen.

HELÉNA                               Ráadásul többen.

MENELAOSZ                       Olyan annak a lánynak a csípője! Megnézted? Öt vagy hat unoka is kitelhet tőle. Majd mesélek nekik.

HELÉNA                               Mit, te?

MENELAOSZ                       Mostanában kezdenek eszembe jutni régi, mókás történetek. Tudod, megy a kis nyuszi az erdőben, és találkozik…

HELÉNA                               …Oresztésszel.

MENELAOSZ                       Fogalmam sem volt, hogy betoppan. Esküszöm. Jöhetett volna holnap vagy holnapután. Vagy sohasem. Az unokaöcsém. Mégsem küldhettem el! Idecsöppent, hát örülünk neki. Egy kicsit. Nem is hozzánk jött. Ha már itt tartunk: kinek ígértük a lányunkat, még régen? Emlékszel? Oresztésznek. Na! Egymásba gabalyodtak. A vak is látja. A dolgok előbb-utóbb rendeződnek. Leírunk egy marha nagy vargabetűt, aztán kialakul minden. És, igen, hajnalban lementem a völgybe, és elkötöttem két kecskét. A harmadikat összevagdostam, hadd higgyék, hogy valami vadállat tette. Könnyű voltam… suhantam azzal a késsel… Zenészeket is szereztem. Nem a legjobbak, de eljöttek, szinte ingyen. Hagyjuk a fenébe ezt a cselédes marhaságot: te találtad ki, hogy elszámolhass a szépségeddel, valahányszor valaki feljött ide. Persze soha senki nem jött, mert csavargónak néznek. Nem zavar. De ez a másik dolog, ez zavar már egy jó ideje. Annyi éve játsszuk. Belementem a kedvedért… Még mindig szép vagy… Én mindenbe belemegyek a kedvedért! Na, mit szólsz?

HELÉNA                               Verd a földre!

(Menelaosz el. Heléna terít. Kiköp. Elsiet. A szín egy pillanatra üres)

14. jelenet

(A zenészek érkeznek. Valamennyi ujjukon fekete, fásliszerű anyag van. Ez a fásli a fejükön és a testükön is megjelenik. [7] 1. zenész visszateszi a kecskekoponyát a dombra. Elrendezgeti, mint valami áldozati oltárt)

1. ZENÉSZ                            És most?

VAK                                      Várunk.

2. ZENÉSZ                            Hogy szól a megbízás?

VAK                                      Segítsünk neki bevenni a várat. Ezt kérte.

1. ZENÉSZ                            Közelebbi célt nem határozott meg?

VAK                                      Menelaosz úr szólni fog időben.

(Oresztész érkezik. Meglátja a demizsont, a szájához emeli, végül nem iszik)

ORESZTÉSZ                         Az öreget régről ismered?

VAK                                      Együtt hajóztunk ki Auliszból, hogy megbüntessük Tróját.

ORESZTÉSZ                         Gondolom, akkor más volt.

VAK                                      Más?

ORESZTÉSZ                         Úgy értem, nem ilyen.

VAK                                      Van, ami az idővel erősebb lesz.

(Csend)

ORESZTÉSZ                         Szóval, ismerted az apámat.

VAK                                      Agamemnón urat? Igen.

ORESZTÉSZ                         Milyen ember volt?

VAK                                      Jó.

ORESZTÉSZ                         Gondolom, mindenkire ezt mondod?

VAK                                      Igen.

ORESZTÉSZ                         És én? Ha rólam kérdeznélek, mit mondanál?

VAK                                      Ha azt mondom, szart se érsz, elhiszed?

15. jelenet

(Heléna bejön, a kondérhoz megy, leveszi a villáról. Menelaosz fehér inget és nadrágot vett. Láthatóan meg is mosakodott. Leül az asztalfőre. Oresztész is leül. Hosszú, néma várakozás végén Hermione és Püladész is érkezik)

HERMIONE                          Püladész és én úgy döntöttünk, elmegyünk innen.

MENELAOSZ                       (Helénához) Gratulálok. Kurva lett a lányod. Is.

ORESZTÉSZ                         (Helénához) Azt mondta, a lányod?

(Csend)

MENELAOSZ                       Igen, ő Heléna. Trójai Heléna. Világszép Heléna. Személyesen.

HERMIONE                          Te vagy az anyám?

ORESZTÉSZ                         (Hermionéhez) Apád szerint anyád tíz éve meghalt. (Menelaoszhoz) Azt mondtad, hogy a cseléded. „Egyszer adatik meg az életben egy ilyen szerelem”…

MENELAOSZ                       …gyöngéd… áldozatos… fájdalmas figyelem… így van!

HERMIONE                          (Helénához) Három napja bejárkálsz hozzám… könnyes szemmel… célozgatsz…

HELÉNA                               (Menelaoszhoz) Nem lehet majd visszacsinálni, ugye, tudod?

HERMIONE                          …valami szörnyűségre, amit már régen sejtettem, mert az lehetetlen, hogy a tulajdon anyám tíz évig rám se hederítsen! Vagy mégis lehetséges?

ORESZTÉSZ                         (Menelaoszhoz) Kinek állítottál te márvány síremléket, te nagy hazug?!

MENELAOSZ                       Hidd el...

HERMIONE                          Mit???! Mit higgyek el? Nem emlékszem rád! Nem emlékszem semmire! Ez itt micsoda? Ajtó? Hová vezet? Sehová? És itt? Itt mi van? Üres? Ez az otthonom? Ez az ól, ahol mindenhonnan áradnak a rossz szagok, belőled is?! Mitől higgyek el itt bármit is? (Püladészhez) Induljunk máris! Vigyél el innen!

MENELAOSZ                       Ez egy hosszú történet… Anyád és én…

HERMIONE                          Egy koszos öregasszony meg egy pojáca, aki lehazudja a csillagos eget?! Hol itt a történet? És nekem mi közöm ehhez?

MENELAOSZ                      Úgy értem, bizonyos értelemben…

ORESZTÉSZ                         A végén mindig ide lyukadunk ki: a „bizonyos értelem”-hez. Meg a mihez képest történt valamihez.

PÜLADÉSZ                          Az arénában kellett volna elválnunk. Még akkor este.

ORESZTÉSZ                         Meg a szükségszerűséghez – a viszonylagosságról már nem is beszélve. Még akkor is ebbe kapaszkodtok, amikor hugyozni mentek.

MENELAOSZ                       Nana, fiam! Ezt a hangot ismerem. Ismerem, és nem szeretem.   (Hermionéhez) Bizonyos értelemben anyád valóban meghalt. Ő döntött így, és én beleegyeztem.  Mi ez, ha nem áldozatos szerelem?

ORESZTÉSZ                         Fuldokoltok… hörögtök, krákogtok… köpködtök. Nem kezdődtök és nem folytatódtok … Se múltatok, se jelenetek! Jövőtök meg végképp nincsen!

MENELAOSZ                       Ne temessél már élve, fiam!

ORESZTÉSZ                         Ti nem léteztek. Apám sírjáról… a Nagy Agamemnón sírjáról, aki Tróját porig égette, Argoszt megteremtette, felvirágoztatta, és akinek a szeme rebbenésétől is rettegtetek, akiről énekek születtek… a sírról az argosziak… elhordták a köveket… Most már nyoma sincs, hogy valaha létezett. Most már értem, hogy miért! (Üti Menelaosz fejét) Kong, mint egy kripta. Hahó, van valaki odabent?

(Menelaosz egyetlen mozdulattal a földre teríti, majd szabadkozik)

MENELAOSZ                       A legjobb kecskéimet vágtam le. A kecske nagyon gyors állat. Még neked is támad, hogy mentse a bőrét. Add a kezed…

ORESZTÉSZ                         Mikor tűntök már el, hogy végre levegőhöz jussunk tőletek!?

MENELAOSZ                       Édes öcsém…

ORESZTÉSZ                         (nevet)„Mindent lemos a vélünk-vénülő idő”,

                                               tra-trara-trararara.

                                               A maradék idő,

                                               tra-trara-trararara.

                                               Rohadék idő.

(Bort loccsant a földre. A zenészek megütik a hangszereiket. Oresztész nem mozdul)

VAK                                      (Menelaoszhoz) Menelaosz úr!

MENELAOSZ                       Mi?

VAK                                      Ez a legjobb pillanat. Mondd el nekik Tróját.

MENELAOSZ                       (zavartan) Minek?

(Vak egy kecskekoponyát nyújt át Menelaosznak, 1. és 2. zenész fekete bandázsokat teker a testére. Menelaosz felteszi a fejére a koponyát. Olyan most, mint egy tébolyult, harci szellem. Tompa dobszó, és lassú tánc kezdődik)

VAK                                      Amikor minden égett. Feketén csillogtak a falak, akár a gránit. Fekete szarkofág egy óriási…

MENELAOSZ                       …temetéshez. Igen-igen.

VAK                                      Egész Trója egyetlen…

MENELAOSZ                       …ravatal.

VAK                                      Ma bevégezheted. Mint akkor. Emlékszel? Néhány rémült szemű kisegér – 10 évnyi ostrom után a trójai védőseregből ennyi maradt: csontsovány, koszos katonák… berezelt őrök. Meg a csarnok oszlopai közé zsúfolódott tömeg.

MENELAOSZ                       A legyek. Ültek a falon, az oszlopokon, gyermekek szemzugában… Ültek és vártak. Döglegyek.

VAK                                      Jön majd a nap,

                                               A végbe vezető,

                                               Belép hamar a házkapun.

                                               Gördül a kő…

MENELAOSZ                       …A szemfedő.

                                               Barázda fut

                                               A templomok helyén.

                                               Eljön a nap,

                                               Eljön a

                                               A nap.

                                               (Helénához) Mit szerettél abban a fiúban?! Ahogy ott állt az a Páris gyerek a szétdúlt szobában: remegett, folyt a taknya. Körülötte gyertyák, korom, széttaposott ételek: látszott, hogy veszekedtetek aznap reggel is! IGAZ? Hogy tudsz te veszekedni!!! Kérted, könyörögtél neki, hogy adja fel magát! Annyira látszott, le tudtam volna játszani az egész koreográfiát! Eleged van a halottakból… hogy meggondoltad magad… Már nem szereted! Vissza akartál jönni velem. Könyörögtél, hogy hozzalak el, mentselek meg, bocsássak meg!

HELÉNA                               Ha valóban szerettél volna, elengeded, és megelégszel velem.

MENELAOSZ                       Én akartam. De jött… Agamemnón…

HELÉNA                               Az egész életedet mások törvényei szerint élted le.

MENELAOSZ                       …hogy a csatában elesettek várják… mondott egy különös szót a bátyám: várják a részüket.

HELÉNA                               Mondd el, mit csináltatok vele! Mondd csak el!

VAK                                      Mondd tovább! Készen állunk! Tedd meg!

(Kést nyújt át Menelaosznak)

VAK                                      Eljött a nap,

                                               A végbe vezető,

                                               Belépett a házkapun.

MENELAOSZ                       Nem hittem, hogy végig fogod nézni. Könyörögtem, hogy menj ki.

HELÉNA                               Tartoztam annak a fiúnak annyival. Ő volt a szerelmesem.

VAK                                      Gördül a kő…

ZENÉSZEK                           Tedd meg!

VAK                                      A néma szemfedő.

ZENÉSZEK                           Tedd meg!

VAK                                      Barázda fut a templomok helyén.

ZENÉSZEK                                   Tedd meg! Tedd meg! Tedd meg!

(Menelaosz eldobja a kést)

MENELAOSZ                       Szétmegy tőletek a fejem!

(Csend)

VAK                                      Agamemnón úr!

MENELAOSZ                       Menelaosz vagyok!

VAK                                      Me…

MENELAOSZ                       Pofa be!

HELÉNA                               Végül… Agamemnón… felszedte a földről a véres gyertyákat, és elrendezte az üregekben… Ha nem állt meg valamelyik, egyszerűen felszúrta a kiálló csontokra… és meggyújtotta őket. Nem akarom tudni, kinek vagy minek áldozott ott.… Most már kimehettem… Odakint, az utcákon ugyanaz: tűz, bűz, gyertyák, sötétség. Nem volt többé bent és kint… Nem voltak napok sem, mert nem volt többé mit mérni.

                                               Trója elpusztult… benne a szerelmesem, az összes férfi, asszony, gyerek, állat, fák, virágok, bokrok… elpusztult minden.

                                               Minden volt – és nem maradt semmi. Semmi. Semmi. Semmi, amibe kapaszkodni, amire emlékezni lehet. Csak a düh és a szégyen.

(Csend)

16. jelenet

HELÉNA                               Aztán véget ért a háborútok, és mi csak mentünk… mentünk… Cipelt városról városra.

MENELAOSZ                       Kéjmámor volt, sejthetitek.

HELÉNA                               Ki miatt laktunk éveken át sötét pincékben?

MENELAOSZ                       Sajnálom, ha hiányoztak a Trójában megszokott luxuskörülmények.

HELÉNA                               Hogy féltél, hogy felismernek, és számon kérik rajtad a hazugságaidat! Egész hadsereget szerveztél, te és Agamemnón bátyád, csak hogy engem visszaszerezz. Hány embert küldtél halálba magad helyett, te sunyi féreg, hogy engem visszaszerezz! Hogy aztán évekig álnéven bujkálj velem? Minek?!

MENELAOSZ                       Hogy nehogy meglincseljenek téged az özvegyek. Jó, én nem voltam túl népszerű, de téged egyenesen rühelltek.

HELÉNA                               Volt egy kis füzete, abba jegyezte fel, melyik helyen milyen nevet használtunk, nehogy rajtavesszünk egyszer. Nem is álmodtam, hogy ennyi női nevet ismer. Jut eszembe: megvan még az a füzet?

MENELAOSZ                       Nem várok érte köszönetet. Különösen nem tőled.

HELÉNA                               Volt egy kígyó a karján. Ugyanolyan, mint Agamemnónnak. Együtt tetoválták!  Büszke volt rá, míg rá nem jött, hogy az a kígyó lebuktathatja: addig dörzsölte, addig vakarta, míg a végén csak lekaparta, még ha a húsa is jött vele. Látjátok?

MENELAOSZ                       Nagyon értesz hozzá, hogy zavart kelts étkezés helyett.

HELÉNA                               Én figyelmeztettelek.

MENELAOSZ                       Mindenki akartál lenni, csak Heléna nem! A férjed akartam lenni, de csak temetőőr lettem!

HELÉNA                               Ide sem akartál visszajönni. Ki javasolta, dehogy… ki könyörgött, hogy álljunk ki az emberek elé, hogy „itt vagyunk, ha hibáztunk, ítéljetek el. Legyen jóvátétel. Az emberek szeretik az igazságot. Talán agyon sem vernek. Vegyünk egy mély levegőt, Menelaosz, és nyissunk új fejezetet.” Erre dührohamot kapott, és még aznap továbbköltöztetett. Emlékszel? Merd azt mondani, hogy nem!

MENELAOSZ                       Én…

HELÉNA                               Ó, dehogy! Én próbáltam veled beszélni arról, ami történt… igaz? Kértem, hogy zárjuk le… Könyörögtem, hogy elmehessek.

MENELAOSZ                       Kimondta. Hallottátok, ugye? Végre kimondta! Mindenki hallotta, ugye?

HELÉNA                               Mit, te?!

MENELAOSZ                       Erről szólt az összes női aberrációd.

HELÉNA                               Hogy utállak?

MENELAOSZ                       Tessék, most meg utál! Gyerünk, ne állj meg félúton. Kösd be a szemedet, és köpd le!

HELÉNA                               A belem fordul ki tőled! Húsz éve ezt hajtom.

MENELAOSZ                       De azért a luxus csak jó volt, mi? Beülni a készbe! Királynőzni! A valagadat áztatni a meleg tejben! Meg a csöcseidet himbálni a szélben! Mit nem adtam meg? Mid hiányzott?

HELÉNA                               Ebbe öregedtem bele. Ez a gombóc itt a torkomban, meg ez a másik a gyomromban: ez vagy te, Menelaosz! Ütne már meg a guta! Legalább elszabadulnék tőled!

MENELAOSZ                       Hogy elszökhess Párisoddal? Azt már nem!

HELÉNA                               Kivel, te agyalágyult?

MENELAOSZ                       Jól hallottad, Párisoddal. Azt hiszed, nem tudom, hogy leveleztek, büdös kurva? Hogy ide járkál, amikor nem vagyok itthon? Akármerre mentünk, mindig jött utánad. Ha megjövök, kiugrik az ágyadból, és elszalad. Már kifigyeltem! De elkapom, mondd meg a kis gecinek, az anyja istenit, lenyúzom a bőrét, ha legközelebb itt találom!

(Csend)

HELÉNA                               Megtetted, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Mi?

HELÉNA                               Elkaptad, és lenyúztad a bőrét. Emlékszel?

(Menelaosz feláll)

VAK                                      Menelaosz úr!

MENELAOSZ                       Később.

VAK                                      De…

MENELAOSZ                       Mi de? Mi de?! Mindig ez a de! Nincs de, értitek? Igyatok, egyetek, koporsószegek. Hideg a lábam, forró a fejem. Hogy lehet erre azt mondani, hogy de?

HELÉNA                               Talán most megdöglesz, Menelaosz.

MENELAOSZ                       Nem lehet.

HELÉNA                               Miért nem?

MENELAOSZ                       Azt ígérted, hogy túléllek. Hetek óta szúr a szívem. Megyek, és lefekszem. Ti csak egyetek. (Püladészhez) A pincét rád bízom.

HERMIONE                          Mi elmegyünk innen. Igaz, Püladész? Elviszel innen.

MENELAOSZ                       A bal hátsó sarokban van egy hordó. Ahhoz ne nyúlj. Kitűnő alkalmakra tartogatom. (Oresztészhez) Keress magadnak háborút… ne túl kicsit, nehogy kinevessenek… de ne is túl nagyot. Aztán, ha majd visszajössz, akkor majd nagyon fogunk örülni neked. (Helénához) Arra gondoltam, megcsiszolom a köveket… megcsiszoltatom… lesznek új lépcsők, boltívek, ajtók, szőnyegek. Kását[8] akarsz? Rárakhatnád végre azokat az apró szarokat, tudod, a hogyishívjákjaidat, amiket annyira szeretsz: a nevük most nem jut az eszembe… női bizbazok… Észrevetted, hogy romlik az emlékezetem?

(Mindketten el. Hosszú csend)

ORESZTÉSZ                         Hézag. Gyötrő hézag – amikor az egyik dolog véget ér és a másik még nem kezdődik el. Üresség támad az ember fejében. Fogadalmakat teszel, amiknek semmi értelme.

                                               Az elme, ez a rossz kobak

                                               Egy nap talált egy lovat…

                                               Gondolkodni kezdett, hogy ráüljön-e…

Hermio… ne…

(Oresztész felvesz egy nagyobb zsákot, ételt és italt rak bele, majd meggondolja magát, kiszórja az ételt, és csak italt tesz bele. Püladész leül az asztalhoz. Hermione bort tölt Püladésznek. Oresztész el)

17. jelenet

(Ugyanott)

HERMIONE                          És ők? Az ember, aki állítólag az apám, és a nő, aki talán az anyám. Ez mostantól hogy lesz?

PÜLADÉSZ                          (belekortyol az italba) Lágy és zamatos. Felhangjaiban szépen összeérett.

HERMIONE                          Püladész, ezentúl hogy lesz?

PÜLADÉSZ                          A szájpadláson nyári moha, eső áztatta földek íze… (Vakhoz) Milyen zenét tudtok még?

VAK                                      Amilyet, ha kell[9], Püladész úr. Emlékezőset, felejtőset.

PÜLADÉSZ                          Ügyesen kezelitek a hangszert.

VAK                                      Az idő, Püladész úr, az tanít minket.

PÜLADÉSZ                          A gondos kezek, az esti lámpa fénye, a fényben repkedő bogár szárnyának zaja, a távoli hegyek csendje, a hintaszék karfája, a megszegett kenyér illata… itt van ebben a borban minden… Idő kell… Erről szól a bor. Az időről. (A zenészekhez) Igyatok, koporsószegek!

(A zenészek magasba emelnek egy-egy kecskekoponyát. Hermione bort tölt)

VAK                                      Tisztelettel…

„Szívem alá, májam alá:

                                               ím itt a korbácsoló…

ZENÉSZEK                          Kere-kü… plim…

VAK                                      …kínozó, kínhozó,

            az az iszonyú fagyos,

az a nehéz.”

ZENÉSZEK                                      körö… klü…

VAK                                                  klü…

ZENÉSZEK                                      körö… klü…

VAK                                                  klü…

(A zenészek lassú táncot járnak a szemétdomb körül. Az egyre szűkülő fénykör a kecskefejeket fogja be. A zene még szól egy ideig, végül csend, sötét)