Gyökérháló
jó bőr
Világos kontraszt sötétlila cseresznyefán.
Én is ilyen nagylánykart akarok!
Csuklóján barátságkarkötő, hímzőfonal
a kiugró csontokon.
Az én testem: száraz bőr alatt
puha hús,
tömzsi domborulatok,
puffadt pofák.
A cseresznyefa oldaláról csíkokban
húzom le a kérget. Nedvesen csillog, mint mikor
a foszló bőrrel együtt sebesre tépem a szám.
csonthéj
Jellemhibáimat valamennyire enyhítik a fák.
Vallomást tenni növénynek a legjobb,
diófánk oltalmában mindig van levegő.
Lombjával pásztáz. Fényszemei távolodnak,
tünedeznek, közelednek, egybeesnek, ismétlem:
hi-á-ba, hi-bá-ba, hi-bás, hi-bás…
Hálából mostantól belül hordom
húsomat, és kívülre csonthéjat növesztek.
Ujjaim között hangyákat morzsolok szét.
virághús
Lesállásunk akácfára épül.
Szedegetjük a kéregről
a tüskét, fegyvernek jól jöhet.
Csata előtt virágot dézsmálunk,
kitépjük az édes bibéket,
szavakat ízlelgetünk: bozótharc,
rombolás,vér, megismételt halál.
vessző
A csatornára járunk kiabálni,
csavaros fűz odvába üvöltjük titkaink.
Aztán vesszőt szedünk. A pillangókés,
a pap bácsi meg a fenyegetés történetéből
fonunk bevásárló kosarat. Vagy virgácsot.
Ránézni is büntetés.
pont
A száraz, fehér bodzabél eltünteti a krétanyomot.
Amit nem írunk le, az nem radírozható.
Vissza a tetejére