nemzedékemmel a szőlőskertben; ami szétosztható
NEMZEDÉKEMMEL A SZŐLŐSKERTBENmost egy olyan öregúr akarok lenni,
akit egy napsütötte kerti nyugágyba
teremtett az Isten. arcomon látszódna,
hogy megtörtént velem minden.
előttem asztal, csupa letett dolgok rajta.
vagy ha ezt nem lehet, akkor legalább
átaludni a munkát! mert ha most nem
alszom el, véteni fogok a munka ellen
én is, és nem készül el a világ velem sem.
aztán arra ébredni. már félálomban
hallanám, hogy zsivaj van, és valaki
szelíden megráz – nem lehetek annyira
lusta, hogy ezt is átaludjam.
és később, amikor már elfáradtunk,
azt is elmondanák: valóban elhozta
mindenki a maga szívéről a követ,
míg én a munkát aludtam át, csendesen
az enyémről is lelopták, és a talaj is
nagyon jó lett, és a savanyú szőlő
is mind megért, és a bor is eleget állt.
AMI SZÉTOSZTHATÓ
I.
a fogadóirodában más, a fogadóirodában
ott ül Čarli, aki nyerő tippeket súg
az emberek fülébe. mert Čarliról
azt beszélik, hogy több ezer focimeccs van
a fejében, és pontosan ismeri a
fontosabb bajnokságok csapatainak
pillanatnyi és a számunkra
bizonytalanul változó ciklikus formáját.
régóta tervezzük, hogy odamegyünk
Čarlihoz, aki megsúgja nekünk
a nyerő szelvényt, feltéve, ha neki is
befizetünk egyet. csak ne lenne Čarli
egy zsíros hajú játékfüggő, amikor látjuk.
aztán pár órán belül mindannyian
bukunk, az én szelvényem a saját
csapatomon megy el.
II.
ez az év is ilyen – reményt oszt szét,
mintha csak szórólapot (egy zsák pénz
és boldog élet), de a sarkon túl már
félig tele a szemetes kosár.
megnyugtató arra gondolni, hogy az
összes naiv, nevetséges hibám csak
díszlete valami nagynak,
és céltévesztés a zsebre gyűrt
szórólap (ma este a jégszobrászok
az örökkévalóságnak faragnak).
Vissza a tetejére