Vanitatum vanitas
Retek, murok, karalábé,paradicsom, paprika,
karfiol és szafaládé,
amott meg vagy hat liba:
ez a piac, mindenáron
kell pénztárca még vagy három,
mert egy biztos nem elég,
hogy szakadna rá az ég!
A kofa mosdatlan, kedves,
tisztán nem tudni, milyen,
szeme száraz, keze nedves,
kiszolgál nagy sebtiben,
úgy veszed elő a szatyrod,
mint Nagy Sándor azt a kardot,
de ereszkedsz is alá:
az árus már megkapá!
Ne reménykedj, hogy zöldségek
között óvhatod magad:
nincs, mi bizonyul elégnek,
bár égnek áll a hajad –
mind csak unott nyugtalanság,
zúgolódó zugtalanság,
pénzkidobás pénztelen,
fénylő paszuly fénytelen!
Ne hidd, hogy ha ma ehetsz tán,
holnapod megóvhatod:
„ma a pénzmag szemetel rám”,
holnap majd kihordhatod,
mert a piac pénzpacsirta,
vígan énekel a sírba,
jóllakott halott leszel,
több zöldséget nem eszel!
Vissza a tetejére