Erika letette a telefont.

– A pingvin százötvenezer, a fóka négyötven. A ponty megvan negyvenötezerből is egy évre – mondta.

– Képtelenség! – csattant fel Norbert. – Tavaly még a másik kettő is negyvenöt volt!

– Azt mondta a csaj az állatkertből, hogy a fóka már akkor is négyszázötvenbe került. Elnéztél egy nullát.

– Nem tudom... fura is volt – vakarta a tarkóját Norbert. – És a pingvin?

– Arra meg lett volna egy másik örökbefogadó, de visszalépett, úgyhogy az egyszeri ajánlat volt. Most viszont normál árat számolnak.

– Gecik! – mondta Norbert, de nem volt igazi düh a hangjában.

Erika kinézett az ablakon. A jegenyefák mögül kikanyarodott a targoncás egy raklapnyi ásványvízzel, és lerakta a teherautó mögé.

– Az nem lesz ott jó – mondta félhangosan Erika. – Nem fog tudni kiállni a kocsi.

– És ha lefújnánk az egészet? – kérdezte Norbert.

Erika Norbert felé nyújtott egy palackot. „Kit fogadjon örökbe a Dabas-Aqua? Szavazz a Facebookon!” – állt a címkén, alatta a három állat neve és fotója. Fülöpke, a pingvin. Robi, a fóka. Mária, a ponty.

– Mária... – bámult ki az ablakon Norbert. – Szerinted ezeket tényleg így hívják?

Erika sóhajtott. Az udvarról egy nagy puffanás hallatszott: a teherautó rátolatott az ásványvizekre, a fóliázott flakonok ledőltek a raklapról.

– Sok új lájkolónk van? – kérdezte Norbert.

– Százhúsz – válaszolt Erika.

A teherautó-sofőr kiszállt, rágyújtott, csípőre tett kézzel nézte a flakonokat.

– Feri bá! – kiabált ki az ablakon Erika.

Norbert közben YouTube-videókat nézett a telefonján. – Nézd! – mutatta az egyiket. – A fókák kinyírják a kis vidrákat! Diszkvalifikálhatnánk őket!

– Pont fordítva – mondta Erika. – A tengeri vidrák nyírják ki a kis fókákat.

– Ó! – mondta csalódottan Norbert.

Megjött a targoncás, és kiabálni kezdett a sofőrrel. A sofőr vállat vont, eldobta a cigit, és az ablak felé nézett.

– Ki kéne menned – mondta Erika.

– Mindjárt – mondta Norbert. – Nézd, itt azt írja egy oldal, hogy meg lehet hekkelni a Facebook-szavazást.

Erika lehajtotta a fejét, és a szemüvege fölött Norbert szemébe nézett.

– Jó, mindegy – mondta Norbert.

– Főnök! – kiabált az udvaron a targoncás. A sofőr újra rágyújtott.

Norbert felállt a székből, és a kezét Erika vállára tette. – Majd akkor találj ki valamit, jó? Te úgyis olyan kreatív vagy, és...

Erika hátrébb gurult az irodaszékkel, Norbert keze egy pillanatig ott maradt a levegőben, aztán gyorsan visszahúzta, és megigazította vele az ingét. Elindult az ajtó felé.

– Vagy tudod mit? – fordult vissza. – Tegyük ki a ponty képét a Facebookra, és írjuk ki azt a Petőfi-verset.

Erika levette a szemüvegét.

– Most nem jut eszembe a címe – folytatta Norbert. – De biztos ismered. A Tiszáról szól, meg a halászról. Ahogy ott csónakázik.

Erika kinézett az ablakon. A targoncás a lábával rugdosta a fóliázott flakonokat, de azok nem kerültek közelebb a raklaphoz.

– Biztos ismered – ismételte meg Norbert. – Alapmű.

– Rákeresek – mondta Erika.

Norbert kilépett az ajtón. A küszöbről még visszafordult egy pillanatra.

Erika újra felvette a szemüvegét. Beírta a YouTube keresőjébe, hogy „a ponty”. Rákattintott egy víz alatti felvételre, ahol a ponty túrta az iszapot. Aztán a kapcsolódó videók között volt egy horgászos, azt is megnézte. Aztán ott volt a KFT-től a Balatoni nyár, azt is.

– Sutyerák banda! Kibaszlak mindkettőtöket! – hallatszott be Norbert üvöltése.

Erika kinézett az ablakon. A telep kerítésén túl már a szántóföld kezdődött, tágas, learatott lapály. Véget ért a Balatoni nyár is, a YouTube belekezdett egy „Petőfi Rádió Slágerek” című playlistbe. Erika megnyitotta a Dabas-Aqua Facebook-oldalát, és a kis, üres téglalapra meredt.

– Mi jár a fejedben? – kérdezte a Facebook.