Izgalom; Valamiért idegen; Az arcomon; Fekete napok
Izgalom
A hétvégéimet ringatom,
a hétköznapokat kitöltöm,
– kávé az automatát.
A havi fizu az egyetlen izgalom,
de elrepül, mint erős szélben
a szárítócsipesz.
Most egy hónapig megint
minden szürke lesz.
Valamiért idegen
Kanyargós úton sétáltam,
biciklivel jött felém.
Az utat néztem, a nap
felhőárnyékot vetített elém.
Már közel volt, mikor észrevettem:
Az arc öreg, de az enyém.
Megszédültem.
Ez leszek majd, már ismerem
– de valamiért még idegen.
Az arcomon
whiskyvel keverve fogyasztom a valóságot
szobám félhomályában derengek
odakinn az eső (nem szeretem) cseppjei
nevetnek dobolva az ereszen
az agyamba gördül valami kép
egy mobil képernyőjét bámulom
a városból jöttem (enyhén részegen)
jókedvem elhagytam – valahol a buszon
akkor is esett még odavoltam érte
cseppjei bandákba verődve pocsolyák
láthatnám is magam bennük
sötét van – itt és odaát
kiugrott a hold a fák mögül éppen
arcommal színezve a földi tükröket
nem törődtem vele (enyhén részegen)
sáros cipővel mindbe beleléptem
nem láttam akkor és még nagyon sokáig
csak most ha úgy van alkalom
az összegyűlt víz torz tükrében néha
most is ott a folt az arcomon
Fekete napok
Hétfő van. Nincs szükségem semmire.
Csendesen járok, nem zavar stoptábla,
nem kapcsol fel a mozgásérzékelős
lámpa nyomomban.
Néha sokáig fent maradok.
Egymással enyeleg a hajnal és a reggel.
Olyankor vannak gondjaim
az életvitelemmel.
Új leosztást kérek,
de az új lap is mindig
sötétebb a feketénél.
Vissza a tetejére