Kérésre sem
Aztán végül hoppon maradt.
Pedig egész életében erre készült, hogy
ha már fiúként nem volt hozzá mersze,
most majd, fordított szereposztásban,
legyen akkor ő a legyőzött apa.
Mint valami petrezselymet áruló megváltó,
akit a kutya nem akar sem elárulni,
sem megölni, de még emeltebb hangon
vitatkozni sem vele. Maga köré gyűjtötte hát
a tanítványait, akiket halk szóval, rezignált
szónoklatokkal és kizökkentő erejű, félmondatos
vallomásokkal, költői kérdéseire kitalálandó,
előre kész válaszaival nyájas rettegésben tartott,
de, illetve talán épp ezért, egy sem mondta,
még kérésre sem, hogy te hülye fasz.
Egyszer azért megkísértette a boldogság, mert
külföldre ment, és talán megértésre, lehet, hogy
szerelemre is lelt egy másik családapa oldalán.
Aztán mire végre a maguk rendes módján romlottak
volna el a dolgok, bár ő lett beteg, végül
mégis az a másik halt meg. Így hát visszatért
jobb híján az elhagyni vágyott kölkökhöz és
asszonyhoz, országhoz és napi teendőkhöz,
politikához és szakmához, rezignált szónokláshoz.
Mint aki maga eszkábálta kereszttel végül
egyedül indul a hegynek, megérkezve körbenéz,
aztán minden nap csak ennyi, hazamegy.
De esténként azért mindig úgy piszkálgatja
tányérján a rizses húst és a csalamádét
meg a resztelt májat krumplival,
hogy ez egy jobb világban, kis szerencsével
talán az utolsó vacsora is lehetne.
Vissza a tetejére