Célimen naplója; Az ébredés is vétlen
CÉLIMEN NAPLÓJAAmit nem mondok el neked, azt elmondom neki.
Amit neki sem mondok el, azokat széjjelosztom
a többiek között. Mindenkinek egy kicsit.
Ne tudja senki, mi van a másiknál.
Istenem, add, hogy ne legyek kiszolgáltatott.
Add, hogy ne szolgáljanak ki mások.
Alázatos legyek, de ne alázzanak.
Istenem, add, hogy tudjam, kinek mit kell
elmondani, kinek mit lehet. Hogy ne legyek
egyszerre a pók, a légy, a háló.
Hogy tudjak választani egyetlen szerepet.
Hogy a szöveget ne tévesszem soha.
AZ ÉBREDÉS IS VÉTLEN
Egy szövegről álmodtam, amit bár nem te írtál,
de hozzád tartozott. És mikor felébredtem,
örömmel mutattam neked a sebtében lejegyzett sorokat,
hogy lám, ez a tiéd, és használható.
De az ébredés is csak álom volt, van ilyen:
ha nagyon fel akarunk kelni, néha azt álmodjuk,
hogy már ébren vagyunk.
Ott ültél az ágyamon, és én melletted ültem:
fel se tűnt, hogy még sosem voltál nálam,
mögöttem pedig, mint egy sejtés, ott derengett
a nappali életem. Megszagoltam a nyakad.
Nem kívántál. Nem kívántalak.
Vissza a tetejére