Abran Sára

2010/4 - Azzal a, Évszakváltás, Madáretetés, Párhuzamok, Szent-három

Azzal a, Évszakváltás, Madáretetés, Párhuzamok, Szent-három

Azzal a

lba-nak

Olvastalak. Találkoztunk. Tanácsot kértem.
Cserébe te is. Ősz volt. Aztán tavasz.
Kocsmákba jártunk, bevásárolni, kávéztunk,
kértél a cigimből. Te anyádról, én apámról meséltem.
Veszekedtünk. Néha okkal.
Néha ok nélkül.

Ősz volt. Aztán tavasz. Nem értettelek.
Olvastalak. Te is olvastál.
Megmutattál anyádnak. Én apámnak.
Kocsmákba jártunk, bevásárolni meg kávézni,
könyvtárba. Adtál a cigimből. Vártalak.
Veszekedtünk. Néha okkal.
Néha ok nélkül.

Ősz volt. Aztán tavasz. Felolvastál nekem.
Tanácsot kértem. Veszekedtél velem.
Nőkkel láttalak. Kocsmákba jártunk,
bevásárolni meg kávézni.
Egy könyvet adtál nekem.

Ősz volt. Aztán tavasz. Anyádról meséltél.
Aztán nőkről.
Veszekedtünk. Néha okkal.
Néha ok nélkül.

Most tél van.
Kocsmákba jársz, bevásárolni
meg kávézni, cigit veszel a sarki boltban.
Veszekedsz.
Azzal a vörös nővel.
Néha okkal.
De azt hiszem,
inkább ok nélkül.

 

Évszakváltás

Apu fehér mennyezet.
A testem nyári zivatar.
Apu körbeölel.
Anyu hét éve,
hogy meghalt.
Apu az enyém.
Én Apué vagyok.
Légterünk Anyu.
Hét éve.
Felvágta az ereit.
Apu ivott.
Engem X, aztán Y
elhagyott.

Az égen hat felhő.
A hetedikben hárman vagyunk.
Apu nem csak a testem.
Anyu nem csak magát.
Én szeretem X-et és Y-t.
Apu fehér mennyezet.
A testem nyári zivatar.
A légtérben halott keringés.
Ősz lesz. Én Apué vagyok.
Körbeölel.

 

Madáretetés

Apu hazudik. Ajtót zár.
De a madarak beszállnak.
A testemet akarják.
A melleket, a combjaimat.
Apu beengedi őket.
Apu keze hűvös.
Az ölem meleg.
A madarak csőre, mint
Apu ujjai a combomon.
Sebzenek.

Apu hazudik.
Apu nem képzel gyerekszobát.
Apu férfi, a madarak
meg csak madarak.
Apu velük etet engem.
A melleket, a combokat.
Ajtót zárok,
de a kulcs bennmarad.

 

Párhuzamok

Nagyapát a nácik,
Anyut a halál vitte el.
Imádkozom.
Temetőbe járok.
Templomba.

A bűnöm: vagyok.
Reggel férfi mellett ébredek.
Estére egészen elfelejtem.

Nagyapát hatvan éve az emberek,
Anyut hét éve az élet felejtette el.
Vétkezem.

A bűnöm: ember vagyok.
Reggel nagyapára,
este anyára gondolok.


 

SZENT-HÁROM

Anyu meghalt. Apu iszik.
Én szerelmes vagyok.

Vissza a tetejére