Egyedi nyelvhasználat; Fiatalember kerestetik
EGYEDI NYELVHASZNÁLAT
Minden idők legnagyobb írójának munkássága, annak ellenére, hogy számos irodalomtudós és történész kutatásának tárgyát képezte, rejtélyesebb nem is lehetett volna. Pedig a halálának csupán a harmincadik évfordulója volt esedékes. Talán a Sors fintora, hogy egyetlen műve sem maradt fenn az utókor számára, hiába tisztelte zseniként a közvélemény röpke három évtizeddel azelőtt. Minden jelentős díjat megkapott, amit csak lehetséges, temérdek nyelvre lefordíthatták, hiszen neve közismert volt szerte a világban.
Ilyen körülmények között valóban különös, hogy se címek, se töredékek, de jellegzetes mondatok sem maradtak fenn utána, nemhogy egész művek. Ez érthető módon meglehetős kavarodást okozott a történészek és irodalmárok köreiben. A források, melyek megmaradtak, egytől egyig puszta reflexiók voltak, több száz oldalas tanulmányok, kritikák, beszédek, interjúk a szerzővel, a szerző édesanyjával, a szerző szerelmével, botrányok, bulvárcikkek, iskolai dolgozatok, mind-mind konkrét címek és idézetek nélkül. „Elbűvölően egyedi nyelvhasználat”, írták róla, „utolérhetetlen komplexitásával az irodalomtörténet csúcsa!” Mikor azonban ezeknek a szerzőit kérdőre vonták az írásaik tárgyát illetően, általában rettenetesen összezavarodtak, sehogy sem tudták megérteni, mire irányulnak a feltett kérdések. Egy árva szót sem tudtak vagy voltak hajlandók idézni, címekről sem tudott egyikük sem.
Elméletek keltek lábra bolygóméretű hipnotizációról, idegenekről és párhuzamos dimenziókról, a helyzet odáig fajult, hogy a tudomány sem tudott meggyőzőbb válaszokkal szolgálni. Hiába végeztek felméréseket, kutattak át adatbázisokat, kérdezték ki az elhunyt íróval bármilyen kapcsolatban állók mindegyikét, semmit nem találtak. Mégis, mi történhetett harminc éve? Mégis, hogy nem tűnt fel senkinek semmi? Hogyan lehetséges mindez egyáltalán?
Páran idegösszeomlást kaptak. Többen pályájuk kudarcaként élték meg az eredménytelenséget, vagy őrültként könyvelték el magukat, és végleg lemondtak a tudósi karrierjükről. Egy több mint ötven főből álló fanatikus csoport pedig tömeges öngyilkosságot követett el abból a meggyőződésből, hogy ez a látszólag megmagyarázhatatlan jelenség a bizonyítéka annak, hogy a világ nem más, mint egy szimuláció, amelybe valamiféle hiba csúszott.
Pedig felesleges volt efféle szélsőséges magyarázatokhoz és eszközökhöz nyúlni. Az egyszerű igazság az, hogy minden idők legnagyobb írója, számos irodalmi díj birtokosa és az irodalmi kánon megkérdőjelezhetetlen tagja hosszú élete során soha egyetlenegy sort sem vetett papírra.
FIATALEMBER KERESTETIK
Takaros, csinos ifjú leány keres maga mellé takaros, csinos fiatalembert. A legény, ha lehet, legyen figyelmes, olvasott s dolgos, ne különböztessen meg női és férfimunkát, ahogyan jómagam se teszem, de azér’ nem baj, ha előzékeny, lovagias, előreenged, mikor módjában áll. Virágot csakis cserépbe’ hozzon, legyen igénnyel a környezetére, viselje, hogy a húst se meg nem főzöm, se meg nem eszem, piacoljék ésszel, ne legyen rest a végire járni az összetevőknek. Kolompért s miegyebet szerezze be helyi bótosoktul, főzzön ízesen, de ne túl sósan, takarítson ki maga után.
Fürödjék és beretválkozzék rendszerint, ha már egyszer én is megteszem, vágja magának a körmit, hajtsa le maga után a budifödőt. Mossék fogat kétszer mindennap, fésülködjék, kenegesse magát izzadásgátlóval tisztességesen. Nem kell itten, hogy drága holmikkal aggassa teli magát, de a cipőit, csizmáját tartsa rendesen, kikefélve, nem baj, ha túrkálja az öltözékét, csak hordja ízléssel összerendezve, no meg tudja, hogy kell azt mosni s vasalni.
Aztán érdekeljék a világ dolgai is, ne csak a tükörképiben gyönyörködjék, művelje magát józan paraszti ésszel, ne gyűlölködjön minden gyüttmenttel, akivel összeakad, de lehessen vele diskurálni, akaszkodni rendesen, nehogy sértődős legyen, azt nem viselem. Olvasson azér’, de ne legyen aktakukac, menjen csak ki a levegőre kapálni meg hegyet mászni. Támogassék mindenben, amire ráviszem magam, gyüjjön mindenfele, ha úgy van, de ne akaszkodjék énrám, mint valami pijócafajzat, ki-ki járja a maga útját, csak épp eztán egymás mellett.
Szülei nagyon kötözködők ne legyenek, kár volna a családi békéért, amit igencsak kedvelek, az anyja iránt viszont legyék tisztelettel. Ha gyermeket kívánna magának, akarja is felnevelni azt, de istenesen, ne amolyan tessék-lássék, mint valami gazt a kert hátuljába’.
Az italt, kockát, s egyéb rossz szokásokat ne szeresse jobban, mint illik, meg persze lányok után se járjon, elég lesz ezzel az eggyel elboldogúlnia. Viselkedjék tisztességgel az emberek iránt, ne kétszínűsködjék, hazudozzék, nézze folyvást a saját hasznát, ne lopjék meg furkálkodjék, ne kelljen csalatkoznom meg szégyenkeznem miatta. Kerülje a bajt, no de ne túlzottan ám, mer’ azér’ időnként, ha úgy van, akkor úgy van.
Kedveskedhet aztán mindenfélivel, amit jónak lát, de figyeljen ám oda énrám, ne dobáljon hozzám a semmibül fölösleges holmikat, ha nem ért egészen a női lélekhez, ne legyen rest kérdésekkel zaklatni. Szeressen ölelkezni, símogatni, ne csak tűrje, mint birka a nyírást, törődjék a női testtel s szívvel lelkiismeretesen. Hallgassék arra, amit beszélek neki, mer’ a fülét is arra teremtette az úristen, ne okoskodjék, osztogassék kéretlen tanácsot, mintha följebbvaló volna. Ne legyen fukar se jó szóval, se panasszal, mer’ néma gyereknek még én sem értem.
Természetemmel legyen türelmes, természetileg legyen nyitott s jóravaló, de az istennek se legyen unalmas szobapenész, mer’ kivágom a szűrit. Legyen mit akarjon az élettől, és csináljon is azér’ valamit, ne csak üljön magába’, mint a káposzta a fűben. Ismerkedjék, s engemet is ismertessen kellemes társaságokkal, ne féljék egy-két estét népek között tölteni, vígadni, táncolni, szeressen andalogni meg tréfálkozni. Tréfát igencsak ismerek, meg piszkálódást is, ezt ne tessék a szivére venni a fiatalúrnak, mert bajok lesznek.
A föntiekért állandó dicséretet, elismerést ne várjon, éntőlem is ugyanezekre számíthat. Anyagiak s vagyon nem akadály. A megkereséseket intézzék a főkiadóhoz „Alapok” jeligére.
Vissza a tetejére