Fecske Csaba

2015/1 - Eszter könyve2013/1 - Juharfák2011/4 - A berekfürdői utcákat járó költő2011/2 - Mintha, Vasárnap délutánok, Hétfő2009/2 - Megbélyegezve, A kamrában, Négysoros, Unatkozó hús, 2008/3 - Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Ady Endre2005/2 - Neked szántam2005/1 - Eltűntél; Ittfeledve2004/2 - Nyárvégi sanzon, Prelűdök, Éjten éj, Hozadék2003/2 - Poéták, istenek: csuda népek2002/4 - Belém fojtja csillagát, Mese 2000/1 - Versek mint a létezés hitelkártyái

Poéták, istenek: csuda népek

A bús

Az ember olykor Vajda János,

bánattal bélelt verse számos.

A ginai keblek

Mont-Blanc, meredek hegy,

A csúcsra nem ért költQnk, János.

 

Az öreg

Hogy megöregedett Jókai!

Beszőrösödtek a lyukai.

Még megy a széppróza.

S a kedves, szép Róza?

Megy a búsba, hitelt rontani.

 

A virtuóz

Egy szonettben aludt el Babits,

rím nyomta oldalát, mint kavics.

A hideg kirázta,

jaj, a versláb sánta!

Jambust magadra ne haragíts!

 

A megbántott

Niklán munkálkodva Berzsenyi

Kölcseyt bosszantá, mer’ zseni.

Nem üres a ferslóg,

a füstről is vers lóg,

ő Horáccal szokott edzeni.

 

A kuli halála

Jól tudta azt Weöres Sanyika,

szó annyi, mint a rosta lika.

A kuli, a kuli

sorsa alakuli,

nem bántja többé a kólika.

 

Ódondad

Ódáidat Jean-Baptiste Rousseau

részemről nem illeti rossz szó.

A hírnév ritka kincs,

babér fejedre nincs,

az olvasót nem fogja lasszó.

 

A sors kegyeltje

Eros kertjében él Oscar Wilde,

a közerkölcsbe nagy lyukat vájt.

Pózt magára öltő

létszerelmes költő,

ki gyakorta matat ánusztájt.

 

A blazírt

Mondják, mikor átment Jean-Paul Sartre,

a fényes Tejút szélére szart.

Hitte az ideát,

sokkal jobb ideát,

már tudja, így van-e, Jean-Paul Sartre.

 

Költői sors

Egy élten át tanulta Shelley,

hogyan kell egy nőt elviselni.

Mab királynő repdes:

„Mától Percy kedves

én fogom gondodat viselni!”

 

Szakmai ártalom

Amikor még kicsi volt Heine,

dadája rászólt: „Ejnye-bejnye,

Heinrich rossz vagy megint,

jó anyád majd megint!”

Megfogadta a rímet Heine.

 

Madách

Nagy magányában Madách Imre,

Sztregován rákapott a rímre.

Fortyog Fráter Erzsók:

„Mindig csak rím, nem csók,

ah, rámégy az idegeimre!”

 

Fénylik, mert Arany

Őt idézem, Johannes Aranyt,

rég elnémult kezében a lant.

Mit Aranyként megírt,

sok aranyat megért.

Ha hallgat is Arany, ott alant.

 

A nyugodt

Mélabús költő volt Bajza,

kétfelől lekonyult a bajsza.

„Nem forr főm, se dalom,

ácsi forradalom!

Megrémít a lárma, a hajsza!”

 

Kétség

Leszboszon Szapphónak fújja Pán,

szarvak ékeskednek homlokán.

Vélük sokra nem mész!

„Zeusz, netán Hermész,

vagy egy bakkecske volt az apám?”

 

Besavanyodva

Házsártos feleség volt Héra,

és slampos, és ivott is néha,

pedig egykor szép volt

szeme, mint az égbolt -

„Lettem volna inkább hetéra!”

 

Léda

A hattyúval csináltad Léda,

noha Zeusz döfte beléd a

tőrét, az istenit.

Többé nem istenít

Tündareósz, azt mondja: „Céda!”

 

Rejtély

Bámult csak bambán Don Quijote,

mikor leverték: „Ki vót-e?”

Sancho meg se nyikkant,

csak egy nagyot nyekkent,

mert épp rá esett Don Quijote.

 

Költői kérdés

Hol van a zsémbes Margot?

Még őrzi a villoni argó.

És hol van a költő,

a szót szóba öltő,

Francois, a híres csavargó?

 

Leleplező

Lilla, te istenségnek látszó,

nagy seggq rubensi leányzó,

Vitézünk becsaptad,

fejét elcsavartad,

lólábvolt szándékod, a hátsó.

 

Sikamlós

Tudjuk, hogy madame Bovaryné,

Nem csupán doktor Bovaryé.

Az olvasó dadog:

„Én Flaubert nem vagyok,

legföljebb kicsit Bovaryné.”

Vissza a tetejére