Mea maxima röpima - ciklusnyitó kőtemény

„Legyen meg a Te vakaratod,
miképp a menyben, azonképp a vőben is.
És bocsásd meg a mi étkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk étkezőknek.”
Kun Marcella

Miatyánk,
mióta eszem
tudom,
kivagy a mennyekben.
Hogy néznéd különben
jó szemmel,
ahogy művelem a csudaszép zabát,
mondjuk délebédben, imagi- és image nációm,
költött népem miként rajzolom unottan a levesbe.
Finoman érzelgős és monu-
mentális zsírfoltok egyaránt kötnek belém,
ha szón okolom az evőtársakat,
legyenek azok értékálló skót kutyák, perzsa macskák,
kaposvári feleségek, miskolci gyerekek
- mindőjükből darab egy megindító van,
a többes csak a nagy szám, meg a nép miatt -
szóval okolom nekik, hogy szentül tessék meg
a te neved, te jó isten, mondják ki akár unottan,
ha a darabos szükség úgy hozza.

Az istent két szóval emlegetem,
az egyik a jaj, a másik a kurva.
El vagyok kúrva ugyanis,
nem lettem keresztelve,
de erről már írtam egy
csudaszép, megindító és értékálló verset
- jaj lesz a kurváknak, ha nem ugranak rá -,
és erről is csak egyet lehet, úgyhogy
a nemkeresztelésről ennyit.

Pedig imádom a kitérő kérdéseket,
mert csudaszépen, megindítóan, értékállóan
kitérő válaszokat lehet rájuk adni,
például arra, miért adok kitérő választ
istenre unos-untalan.
A kisbetűs isten ügyemben nem értékálló eszme,
csudaszép evés közben
nem tudok oly megindítóan gépelni.
Talán mások nem esznek, amikor írnak,
vagy nem írnak, amikor esznek,
mit tudom én, nekem hízni kell, írni meg muszáj,
ha nem is mindig csudaszépen, megindítóan és értékállóan,
s most, hogy fokozottabban ki vagyok téve a kísértésnek,
gyakran jön a jaj meg a kurva.

Telve vagyok keresztbe-kasba
több kurvával, mint jajjal,
nincs rám szakadatlan hatással
az általam kitűnőnek tartott neveltetésem.
A más jaja meg kurvája le van szarva,
ilyeneket is szoktam mondani,
evés közben főleg,
pláne ha sikerül Isten,
akkor nagyot nyúltam a bal shifthez,
borult a k(urva) meg a j(aj) közé
- igen, e betűk nem csak a szerző
kul-, hanem a klaviatúráján is
szomszédságba adódtak -
az aktuális csudaszép zaba.
Értékállóan, mert hogy ki nem piszkálom,
az biztos.

Ha skót, perzsa, kaposvári, miskolci
darabjaink együtt esznek,
visszafogom magam, isten (korr.: Isten)
előtt a kaposvári feleséggel
mindössze jajongást cselekszünk meg sóhajtozunk.
Azért a gyerek társaságában mégse lehet kurvázni,
főleg mert kitűnőnek tartom a neveltetését.
Máshonnan hozza a kurvát, de az le van szarva
általában csudaszépen, megindítóan és értékállóan.

Ebben a versben
az indokolatlan melléknevek mellett
- úgy mint skót perzsa, kaposvári, miskolci -
felesleges volt szerepeltetni trágár szavakat.
A kurváról meg a szarról beszélek.
Többnyire.
Azért a belátás ad némi föloldozást ugye.
A lelki
ismeretlen fogalmazvány ellenére
hozok enni valamit.
Talán ha megkereszteltek volna,
a nevelés, mint mondtam,
rendben.
Igen, csudaszépen, megindítóan és értékállóan.
Ámen.
(Össze kéne számolni,
hány csudaszép, megindító és értékálló vers
fejeződik be ámennal. Kurvák, ugorjatok.
Ne feledjétek hozzászámolni ezt is.
Szóval a nyitás: ciki.
Ámen.)