Nem tudod még
meddig élhetsz
torkodon a kés
és egy kis virágföld

*

A tavasz elején
minden őszre áll
ruháid kimosott színe
fakuló emlékeid

*

Sétáid végére
mindig elfáradsz
ha még egy lépés
az már visszavonhatatlan

*

Túl könnyű habozni
a korai halál felett
mert amíg magadtól tűnhetsz
örökre akarod

*

Csak az valóság
ami nem változik
bonyolult ügybe léptél most
majd az örök körforgás
téged is tisztára mos

*

Csak ha nem vagy biztos valamiben
beszélsz emelkedett szavakkal
de ha már idáig süllyedsz
tenyésztesd magad

*

Tested árnyéka
kiszolgált képed -
nappal dobod le magadról
ami éjjel visszamászik

*

Rengeteg módszer van
az élet meghosszabbítására
így a hosszabb élet alatt
még többet szenvedhetsz

*

Ha elégedett vagy
nem számolod az időt
nem kell
hogy együtt telj vele

*

Van egy életkor
ahol megáll az életed
ami volt az lesz
a kitérők csak körbevezetnek

 *

Amit nagyon kívánsz
ellenedre van
vele életed. végét jövendölik
mintha téged ilyesmi érdekelne

*

Március végén
egy eltakart utca végén
ott fekszik előtted
egy masszív-fekete hótömeg
valamelyik tél koporsója

*

Mire összeszeded magad
szétesik minden
mint egy rohadt virág
vagy kidobott hajkorona

*

Ha lenne kitől megkérdezned
miért születtél
lenne az is
amiért születtél

*

Még egy perc
és fölpofozod magad
de nem a tévedés miatt
inkább csak kíváncsiság
hogy indulatod miből fakadt

*

Amit megálmodtál
sosem jön el
mintha épp csak
nem lenne elég közel

*

Nem sok minden van már hátra
méltósággal kell viselned
ezt a pár meglepetést

 *

Részegséged olykor doktor
és tökéletes menedéknek látszik
de mire menedéked utadra enged
magadat kell operálni

*

Szél zörgeti az ablakot
be akar jönni
azt hiszi
hogy itt lakik

*

Tévedsz ha azt gondolod
hogy közben nincs rólad szó
te vagy az is
ahogy kimaradsz