A Gangesz India szent folyója. Nagyon szeretem a keleti filozófiát, de Magyarországon születtem. Az olvasók előtt nyilván nem titok, hogy az összefüggések tudományával foglalkozom, és írói memóriával éltem át az elmúlt millenniumot. E tudományhoz hozzátartozik a bölcselet és művészet is. A pszichológia éppen annyira érdekel, mint a karakterológia, amelyek része a szimbológia is.

 

A vízelem azért oly hatalmas erő Lao-tse szerint, mert minden eléje kínált formát felölt, mégis megőrzi saját lényegét. Persze az apály-dagály titáni lüktetésében is nagy része van.

 

Budapesten születtem, de nagyon sok kapcsolat fűz a Duna mellett a Tiszatájhoz. Többek között azért, mert egykori üldözött, most jogosan, sokszorosan kitüntetett szerkesztője, Ilia Mihály is olvasóim közé tartozik. Számomra a víz, s így a Tisza is, az „Időfolyót” jelenti, amely nemcsak a mulandóság, hanem a végtelen tenger felé igyekvő halhatatlanság megismerését idézi bennem. Ezért foglalkozom annyit az emberi szenvedélyek, indulatok problémáival és az élet-halál kérdésekkel. Úgy gondolom, akik megmerülnek nemcsak testileg, hanem lelkileg, szellemileg is a „Szent Időfolyókban” s lényük mindhárom rétegét lemossák, megtisztulnak benne. Ezért él bennem a Tisza szépsége, tragikus mérgezettsége, életeket elsodró áradása figyelmeztető jelképként az emberek számára: béküljenek meg önmagukkal, egymással, szelídítsék meg indulataikat, és akkor az elemek sem folytatnak ellenük hadüzenet nélküli háborút.