Családi színjáték – részletek

FÉRFI: Hol voltál?

Feleség: A kórházban. Undorító, ahogy kinéz. Vietnamban nincs ilyen.

Férfi: Mert senki nem fizet tébét, csak az állami alkalmazottak.

Feleség: Ha bevisznek, jobb, ha lemondasz az életedről.

Férfi: Logikus.

Feleség: Hogyhogy logikus?

Férfi: Régen temető volt azon a telken. A kórház csak folytatja a hagyományokat.

Feleség: Ez igaz?

Férfi: Persze, hogy igaz, általában igazat szoktam mondani.

Feleség: Tényleg?

Férfi: Mármint helytörténeti ismeretekben.

Feleség: És amit a belvárosi templomról mondtál?

Férfi: Mit mondtam?

Feleség: Hogy arrébb tolták, mikor az Erzsébet hidat építették.

Férfi: Neked is mondtam?

Feleség: Igen.

Férfi: Már nem emlékszem.

Feleség: Pedig egy időben elhittem.

Férfi: Most is van, aki elhiszi.

Feleség: Gondolom, de én már nem tudnék neked ennyire hinni.

Férfi: Ez a baj.

Feleség: Mi?

Férfi: Hogy már nem hiszel nekem.

Feleség: Megvan rá az okom.

Férfi: Nekem is megvolt, hogy ne mondjak igazat.

Feleség: Mért van itt ez a táska?

Férfi: Milyen táska?

Feleség: Az ott.

Férfi: Ja, az. Igen, az ott van.

Feleség: De mért?

Férfi: Hát, mondtam.

Feleség: Mit?

Férfi: Hogy elmegyek.

Feleség: Pont most?

Férfi: Hogyhogy most?

Feleség: Most, hogy meghalt az anyám?

Férfi: Már egy hete meghalt.

Feleség: De még fel sem nyitották.

Férfi: Mert nem intézted.

Feleség: Intéztem, de csak most került sorra.

Férfi: Itt is túltermelés van?

Feleség: Hol?

Férfi: Az elhalálozásban.

Feleség: Nem, csak leépítések voltak.

Férfi: Furcsa, hogy a proszektúrán is van leépítés.

Feleség: Mért?

Férfi: Nem tudom, azt hittem, onnét már nem lehet lejjebb épülni.

Feleség: Tényleg elmész?

Férfi: Megbeszéltük.

Feleség: Mit?

Férfi: Hogy elmegyek. Hogy neked is úgy jó, ha nem maradok, ha nem teszünk tönkre mindent, ami volt, mert ha maradok, akkor csak az van, hogy egyre jobban megutáljuk egymást.

Feleség: De akkor még nem gondoltam, hogy lesz ez a haláleset.

Férfi: Arról nem tehetek, hogy épp most. Soha nem tudott semmit jókor csinálni.

Feleség: Ő sem számított rá. Csak jött ez az agyizé, és kész. Már túl öreg volt hozzá, hogy túlélje.

Férfi: Biztos elmondtad neki, hogy el akarok menni.

Feleség: Nem mondtam.

Férfi: Akkor megérezte, és azért.

Feleség: Nem érzett semmit. Azt mondták az orvosok, hogy semmit.

Férfi: Dehogynem, magától biztos nem most hal meg. Azt akarta, hogy rossz legyen nekem, mindig azt akarta.

Feleség: Nem. Azt akarta, hogy boldog legyek, mert mégiscsak a lánya vagyok.

[…]

Férfi: Akkor még nem, de pár évvel később már hallottam, ahogy jött ki az anyád hangja a szádon, ahogy megjelentek az anyád vonásai az arcodon. Akkor tudtam, hogy mit jelent, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Mert akkor tudtam meg, hogy azt az anyát kell onnantól néznem életem végéig, annak az anyának a hangját kell hallgatnom. Hiába hal meg, még életében megbújik a lányában, és ahogy telnek az évek, átveszi a hatalmat. Szétterjed az ereken és a hajszálereken, hogy átalakítsa azt a lányt épp olyanra, mint amilyen ő volt. Az a lány, aki azt mondja, hogy bárkihez, csak az anyámhoz nem akarok hasonlítani, az a lány épp olyan lesz, épp azt az akaratot hajtja végre, ahogyan te is. És ő azt akarta, hogy ne mutasd ki, hogy szeretsz, és egy idő után már te is azt akartad, amit nem akartál.

Feleség: Mást se szerettek jobban.

Férfi: Nem érdekel, hogy mással mi volt. Ez egy hülye szokás, máshoz hasonlítani, én mikor mondtam, hogy valamelyik barátnőd, pedig mondhattam volna.

Feleség: Mit?

Férfi: Mindegy, nem mondom, és te se mondd, hogy mást sem. Mert nekem ez kevés volt, akkor is, ha ez másnak elég lett volna. És hiába akartam többet, azt mondtad, hogy neked már ez is sok. Erőn felüli. Aztán meg, hogy van más dolog is, a gyerekek, meg a munka, meg már nem vagyunk annyi idősek, hogy így kéne. Az máskor van, hogy mindig együtt. Akkor, amikor kezdődik.

Feleség: De változtam, mert tudtam, hogy igazad van.

Férfi: Nem értem változtál, az a baj, hogy nem értem, csak magadért, amikor megnézted azt a rohadt sms-t, mert azt hitted, neked mindent szabad. A táskámban turkálni szabad, a telefonomban turkálni szabad. Amikor megtudtad, hogy van valaki más is, amikor elolvastad azt a rohadt sms-t, hogy ő mennyire szeret. Akkor azért, hogy azzal ne legyek boldog, azért változtál. Mert tudtad, hogy nem mehetek el, ha változtál, mert akkor mit mondok, mért megyek el? Akkor nem mondhatom, hogy azért, mert nem szeretsz, mert szeretsz, nem mondhatom, hogy azért, mert nem fekszel le velem, mert bármikor. Csak azért változtattál, hogy nekem ne sikerüljön újra. És akkor nem is sikerült. Mert én is azt hittem, hogy jó lesz, mert változtál. De később rájöttem, hogy elkéstél. Akkor visszatartottál, akkor még tönkrement egy érzelem bennem, de most már nem lehet, mert nem maradhatok abban az emlékben, amit ez a kapcsolat hagyott bennem, nem lehetek abban a fájdalomban, hogy hányszor nem szerettél ebben a lakásban.

Feleség: Látod, az is elmúlt.

Férfi: Mi múlt el?

Feleség: Akkor azt mondtad, nem tudsz nélküle élni, mert annyira szereted. Azt mondtad, hogy nem volt még ilyen, az sem, amit akkor éreztél, amikor velem. Azt mondtad, arra nem is emlékszel, hogy akkor mit, de most nagyon. És mi lett a vége, hogy elmúlt.

Férfi: Elmúlt, mert elmulasztottam, de megvolt az ára. Te nem tudod, min mentem keresztül, s ha nem jön ez a másik, akkor végem, érted, érzelmileg teljesen kiürülök, senkit nem tudok szeretni, még a gyerekeimet sem, pedig azokat nagyon.

Feleség: Ez is elmúlik. Ha akarod, elmúlik. Megy, ahogy jött, és majd ott marad ez a hülye kis picsa, ott, ahol volt eddig is, ahonnét más nők férjeire vadászik. Pár hónap, és te sem fogod érteni, hogy miért szeretted. Nem is tudom, hogy tudod szeretni. Ha őt tudod szeretni, akkor persze, hogy nem tudsz engem. Ha őt tudod szeretni, akkor te már tényleg nem vagy az, aki voltál, te egy másik ember vagy. Egy üres tekintetű, unalmas libát, akinek egyetlen erénye, hogy húsz évvel fiatalabb nálad. Aki egy életkori adottsággal tud csak feltűnni.

Férfi: Nem bírod elviselni, hogy vele más lesz, hogy tőle megkapom azt, amit tőled nem.

Feleség: Azt hiszed, tiszta lappal tudsz indulni? Meg az a hülye nő is azt hiszi? Pedig nem, neked már olyan, hogy tiszta lap, nincsen, érted, neked már csak olyan van, hogy az a lap tele van írva.

Férfi: Még van rajta hely, ne izgulj.

Feleség: Mindegy, mi kerül még rá, ami volt, azt nem tudod kitörülni. Nehogy azt hidd, hogy elfelejtheted, az előző gyerekeidet, meg azt, hogy velem huszonöt évig.

Férfi: Nem akarom elfelejteni, ha el tudnám felejteni, akkor maradhatnék, de nem megy ki a fejemből.

Feleség: Az a baj, hogy te csak a rosszat mondod. Arról soha nem beszélsz, ami jó volt.

Férfi: Azt te mondod. Ha csak téged hallgatnak, azt hiszik, semmi gond nem volt, hogy tökéletes volt minden, pedig csak azért volt, az, mert én elfogadtam, hogy úgy van, ahogyan te akarod. Most kirándulunk, most elutazunk, most meglátogatjuk a szüleidet, most elviszem a gyerekeket az oviba…

Feleség: Azt hittem, neked is jó így, hogy valaki kigondolja, hogy legyen, mert neked erre már nem maradt időd.

Férfi: Jó volt, de ha mást akartam volna, akkor nincs ez a huszonöt év.

Feleség: De nem akartál mást.

Férfi: Nem akartam, mert nem akarhattam, és nekem a gyerekek nagyon fontosak voltak, meg én tényleg azt hittem, hogy egyszer majd megszeretsz, és azt mondod, hogy nem választhattál volna jobbat, mert nincsen olyan, hogy jobb.

Feleség: De én mindig tudtam, hogy ez így van.

Férfi: Mért nem mondtad meg nekem is?

Feleség: Azt hittem, tudod.

Férfi: Nem. Pont az ellenkezőjét tudtam.

A feleség sír

Férfi: Mért sírsz?

Feleség: Mert szar azzal szembesülni, hogy rosszul csináltam, hogy hülye voltam, de most már nem tudok változtatni rajta. Csak azon tudok, ami most van.

Férfi: Már nem tudom elhinni, hogy ez a változás értem van, csak azt, hogy azért, hogy soha ne legyek boldog. Eddig az volt, hogy a nemváltozástól voltam boldogtalan, most meg a változástól. Ha öt évvel ezelőtt, akkor még jó lett volna. Ha öt éve, és miattam. De nem voltam olyan fontos neked, hogy értem. Csak az volt fontos, hogy kellek, és azért, mert kellek, és mert nincs kedved egyedül maradni vagy egy másik férfit megszokni, aki persze öregebb is, meg szarabb kiszerelés, mert aki ebben a korban jól néz ki, az fiatalabb nőt választ. Én is azt választottam. Nem akarsz egy másikra mosni, meg elviselni a hülye szokásait. Hülye szokásokat egyszer fogad el az ember az életében, kétszer már nem tud.

Feleség: Nem azért változtam meg, hanem mert szeretlek.

Csend

Feleség: Nem mondasz semmit?

Férfi: Nehéz elhinni.

Feleség: És annak a nőnek elhiszed?

Férfi: El.

Feleség: Pedig ő sem akar mást. Nem a te életedet akarja, hanem az övét, hogy gyerek meg nagyobb lakás, és egy olyan férfi, akivel ezt végigcsinálja. Azt hiszi, neked ez olyan lesz, mint neki, de neked ez már csak olyan lesz, hogy ismétlés. Minden után tudod, mi jön, és azt is, hogy mennyibe kerül. És neked erre már nem lesz se pénzed, se erőd. Pár hónap alatt eleged lesz belőle.

Férfi: Nem biztos.

Feleség: Dehogynem. Vagy el tudod képzelni magadat, hogy babakocsit tologatsz a Városligetben?

Férfi: Mért ne tudnám?

Feleség: Mert ötvenéves vagy.

Férfi: De nem látszom annyinak.

Feleség: Hát mennyinek?

Férfi: Harmincnyolcnak.

Feleség: Harmincnyolcnak? Nem gondoltam volna, hogy negyven alá mész. Félhomályban nézel tükörbe, vagy mi?

Férfi: Amikor vele megyek be a boltba, akkor azt mondják, hogy szia.

Feleség: Csak azért, mert gondolják, hogy azt akarod hallani, hogy azért van neked ilyen fiatal nő, mert olyannak akarsz látszani, akinek azt lehet mondani, hogy szia, de különben pontosan tudják, hogy hány éves vagy, és amikor kilépsz a boltból, tudod, mit mondanak az eladók?

Férfi: Mit?

Feleség: Hogy ez a szerencsétlen nő is jól beválasztott egy öreg krapekot. És elmesélnek egy hasonló történetet, ahol a nő jól megszívta, mert egy rigolyás fasz mellett kellett töltenie húsz évet, amikor végre meghalt. És ebből a húszból tízet tolókocsival jártak kirándulni.

Férfi: Ezt csak azért mondod, mert te nem.

Feleség: Mi az, hogy nem? Épp annyi vagyok, mint te, vagyis kettővel fiatalabb.

Férfi: De nem látszol fiatalabbnak, mert a nők nem látszanak, a nők annyi évesnek látszanak, ahány évesek.

Feleség: Mindenki annyi évesnek látszik, hiába öltözik úgy, mint a saját gyerekei.

Férfi: Nem, szerintem rólam nem látszik, hogy annyival öregebb vagyok nála. Mi jól mutatunk együtt.

Feleség: Azt hiszik, hogy egy pedofil vagy, aki rászállt a lányára.

Férfi: Nem bírod elviselni, hogy nekem valami jó.

Feleség: Csak figyelmeztetni akarlak, hogy készülj arra az időre is, amikor rossz lesz. Különben is milyen nő az, aki összeáll a tanárával, ráadásul diploma után.

Férfi: Belém szeretett.

Feleség: Ezt te el tudod hinni? Nem emlékszel, mennyire undorító volt, amikor azok a negyvenes tanárok rászálltak a tanítványokra, meg azok a csajok, akik összeálltak velük, nem emlékszel, milyenek voltak? Tele a fejük apakomplexussal. Csak azért kellett nekik a tanár. Aki fiatalabb volt, azt nem látták férfinak, csak az apjukkal tudtak baszni, érted, vagy mert hülyék voltak, és rettegtek a szigorlattól, s ahogy átmentek, rögtön dobták az öreg kecskét, annak meg ott maradt romokban a családja, meg az érzelmi élete. Addig azt hitték, mennyire szeretik őket, s a végén kiderült, hogy annyira sem, mint korábban a feleségük. Külső körülmények miatt lettek választva, nem azért, mert érdekes emberek, meg jól néznek ki.

Férfi: Ő nem olyan.

Feleség: Dehogynem, csak neki mindent elhiszel, nekem meg semmit. De mi lehet benne olyan különös, amit én nem tudok megadni neked? Ami elfeledteti veled, hogy közösen mennyi mindenen át, meg hogy én tudok rólad mindent, olyat is, amit már nem tudsz senkinek elmondani, mert nem lesz rá időd. Mit tud?

Férfi: Szép.

Feleség: Én nem?

Férfi: Már nem látlak annak.

Feleség: Akkor tényleg menj innen a francba, érted, nekem is egy olyan ember kell, akinek én vagyok a legfontosabb, akinek nem vagyok egy öreg nő, mert én sem érzem magam annak, aki kedves velem, aki meg tud ölelni, azért, mert szeret. Azért nem kell, hogy maradj, mert szánalomból. Vagy mert kényelmesebb itthon, mert bevált már a mosógépünk.

Férfi: Nem akartam maradni. Csak eddig maradtam, de most már nem.

Feleség: A gyerekeknek szóltál?

Férfi: Nem.

Feleség: Úgy mész el, hogy nem tudnak róla.

Férfi: Soha nincsenek itthon.

Feleség: Akkor is, neked ennyi, így le tudod zárni, ami eddig a legfontosabb volt?

 […]

Feleség: Ki tudsz ebből lépni?

Férfi: Majd felhívom őket telefonon.

Feleség: Telefonon? És mit mondasz, hogy elköltöztél otthonról, csak elfelejtetted nekik megmondani?

Férfi: Felnőttek, már nem olyan, mintha ötévesek volnának.

Feleség: Azért mégiscsak a gyerekeid.

Férfi: Ha nem mondanám, észre sem veszik, hogy nem itt lakok.

Feleség: Rajtam látni fogják.

Férfi: Ne mutasd nekik.

Feleség: Nem tudom nem mutatni. Most esett szét az az élet, amit eddig éltem, amiről azt hittem, mindig lesz, és ne mutassam.

Férfi: Már régen szétesett, én szóltam, amikor épp esett szét, de nem akartál odafigyelni.

Feleség: Már megint, hogy mi volt? És abból is csak a rossz.

Férfi: Mert az volt.

Feleség: De már nincs az.

Férfi: De itt van a fejemben az emléke, és én azzal az emlékkel már nem tudok továbbélni.

Feleség: Hozzá vagy szokva ahhoz, ahogy eddig éltél, nem leszel képes újra megcsinálni, hogy család. Tönkre fogsz menni.

Férfi: Lehet, de legalább tudok örülni annak, hogy vagyok, hogy tudom, hogy én vagyok az, aki tönkremegy. Hogy én leszek, érted, végre önmagam, nem egy nőnek a függvénye, nem egy házasság függvénye, a gyerekek apja, a te férjed, a család fenntartója, soha nem voltam az, hogy én.

Feleség: Most se leszel. Mellettem még az lehettél volna, mert már nincs az a szorítás, hogy a gyerekekkel mi lesz. Én csak azért mondtam, hogy ez vagy az legyen, mert a gyerekek. De most már ez nincs, és én engedtem volna, hogy azt csináld, amit akarsz.

Férfi: Ő is olyan, hogy engedi, mert neki az kell, hogy én olyan legyek, amilyen tényleg vagyok.

Feleség: Meddig?

Férfi: Mindig.

Feleség: Amíg meg nem születnek a gyerekek. Akkor nem tudsz mást csinálni, csak azt, amit velem. Elkezded újra, csak már hullafáradtan, minden időd arra fog menni, nem tudsz magaddal foglalkozni. De ennyi évesen ezt már senki nem tudja végigcsinálni, ott fogsz állni hetvenévesen, hullafáradtan, és nem lesz kedved tovább élni.

Férfi: Lehet másképp is, nem csak úgy, mint veled.

Feleség: Nem lehet, mert azért volt így, mert te is így akartad, csak most azt hiszed, nem. Azt hiszed, hogy most tényleg az lehetsz, aki vagy, pedig egy percig se tudsz majd arra gondolni, hogy ki vagy te valójában. És mással se beszélheted meg, mert ő pontosan tudja, hogy mire kell figyelni, hogy nehogy legyen egy újabb cicababa. Ő ismeri a te kis játékaidat, tudja, mit jelent, hogy elmegyek a Marcival egy sört meginni. Hát nem, a Marcival már nem fogsz többet sört inni, még akkor sem, ha akarnál vele. Ne félj, nem lesz olyan hülye, mint én, hogy csak akkor tűnik fel, amikor bejelented a családi telefoncsomagba. Egy szabad perced sem lesz, levegőt nem fogsz tudni venni mellette, és hiába fekszik ott minden este egy fiatal nő, te nem tudsz mit kezdeni vele, mert a kezedet nincs erőd rátenni a bőrére. Persze, tudom én is, hogy most elkezdődik egy újabb felvonás, de abban már te húzod a rövidebbet. Amikor már te hetven leszel, neki még akkor is az ötvenesek kellenek, érted, ez is pszichológia, mert az apja akkor hagyta el őket, amikor épp annyi volt. Neki így maradt meg az apa. És újra meg fogja találni azt a férfit, aki behelyettesíthető ebbe az apaképbe. És egyszer csak azt veszed észre, hogy nem vagy neki fontos, érted, épp, amikor a legjobban rászorulnál, amikor segítenie kéne, akkor nem fog ráérni, mert az a másik férfi elveszi minden idejét, neked már nem jut semmi. Rádfogja, hogy szar a szíved, és szanatóriumba küld, hogy nyugodtan együtt legyen a másikkal. Ez fog történni veled, egy hülye hiúsági ok miatt, mert azt hiszed, hogy te még megteheted, holott ez csak egy szociológiai állapot, hogy a férfiaknak lehet.

Férfi: Biológiai is.

Feleség: Attól, hogy van eleven spermium benned, az életkorod nem változik.

Férfi: Nem véletlen, hogy így vagyunk megteremtve.

Feleség: Nehogy a teremtéssel magyarázd, hogy rohansz a farkad után.

Férfi: Én már a farkam miatt nem kefélek, csak azért, mert szeretem.

Feleség: Ez senkinek nem jön össze.

Férfi: Lehet jól csinálni.

Feleség: Szerintem nem.

Férfi: Azt hiszed, aki marad, az jól dönt. Azzal nem számolsz, hogy annak milyen az élete, hogy marad a semmi, a teljes kiürültség.

Feleség: Nyugodtan dögölhet a tévé előtt, meg ihatja este a söröket, más nem kell neki.

Férfi: De nekem kell.

Feleség: Dehogy kell. Egy hónapot nem adok, és rohannál vissza, de sajnos akkor már ide nem lehet.

Férfi: Most ezzel fenyegetsz. Egyáltalán nem akarok hozzád visszajönni, soha többet.

Feleség (már nem indulatosan): Csak amiatt van ez az egész, mert túl sokáig élünk. Régen ebben a korban már meghalt az ember, vagy annyira öreg volt, hogy alig volt hátra. Nem gondolhatott arra, hogy fiatal nő, az öregtől meg már hányingere volt. Senkinek nem volt foga, kihullott a hajuk, büdösek voltak, meg betegek. Most meg itt van még harminc év, és nem tudja az ember, hogyan töltse el, hogy ne unatkozzon. Nem szól ez az egész semmiről, csak az unalomról.

Férfi: Megyek.

Feleség: Rossz lesz, hogy nem leszel.

Férfi: Előbb kellett volna ezt érezni.

Feleség: Soha nem tudsz olyat mondani, hogy te is sajnálod? Azt hiszed, ettől jobb lesz nekem, hogy azt érezteted, hogy miattam kell elmenned?

Férfi: Mindegy, hogy ki miatt. Régebben fontos volt, most már nem. Szia.

Feleség: Minden egyszerre megy tönkre.

Férfi: Mi az a minden?

Feleség: Hogy az anyám is.

Férfi: Az természetes, hogy ő, az lenne rossz, ha valaki más. Te vagy a gyerekek.

Feleség: Akkor is olyan, hogy valami megszűnt, elszakadt, nincs már mögöttem senki. És most, hogy elmész, már mellettem se.

[…]

Férfi: Szia.

Feleség: Szia. (ironikusan) Nem nyúlt túl hosszúra az új élet.

Férfi: Nem.

Feleség: Tudtam, hogy visszajössz.

Férfi: Honnét?

Feleség: Mert tudom, hogy szeretsz.

Férfi: Nem szeretlek.

Feleség: Akkor miért?

Férfi: Mert nem volt erőm újrakezdeni.

Feleség: Jó lesz, hidd el, jó lesz nekünk, én már tudom, hogy lehet jó.

Férfi: Nem lesz jó, csak most úgy lesz rossz, ahogy már megszoktam, hogy rossz.