Értékvesztés és értékteremtés – Birtalan Ferenc: Barbármennyország

 

 

Birtalan Ferenc: Barbármennyország. Liget Műhely Alapítvány, Bp., 2016

 

„[H]a nem figyelek eléggé, verset írok. ha verset írok, letarolnak az érzelmek, hiába védekezem. ha úgy írok, hogy az másokat is megérint, a könnyű siker reményében osztogató lájkaratónak tekintenek. Óvatosan, nehogy újabb hibába essek, halkan mondom, jelzők nélkül: szarul vagyok és végtelenül szomorú.” Birtalan Ferenc ezeket a kíméletlenül őszinte és letaglózóan elkeseredett sorokat 2016. május 31-én 18 óra 30 perckor teszi közzé az interneten. (https://www.facebook.com/birtalan.ferenc.3?fref=nf) Néhány nappal új verseskönyvének megjelenése, és alig két héttel a mindössze negyvenhat éves fiának elvesztése után. Kötetének versei ebben a végletes és kétségbeesett lelki- és létállapotban, az értékteremtés és az értékvesztés feloldhatatlan és felfoghatatlan kettősségének tudatában fogantak. Már a kötetcím megválasztása is erre az alapvető kettősségre és ellentmondásra utal: Barbármennyország. Költői magyarázatát pedig valahol a könyv vége felé szereplő Egy kankalin emlékkönyvébe című versben találjuk: „Eltűnik ez a február is. / Kartávolra ér a voltság. / Már semmi, senki nem hiányzik. / Engedj el, barbármennyország. // Én nem akarok angyal lenni, / teszek az összes kerubra. / Semmiből leszek örök semmi, / míg világ a világ, újra. // Lélegzem minden kankalinban, / ameddig tavaszt mondanak. / Beleszédülten eddig bírtam, / boszorkányszoknya-forgatag. // Úgy röpülök el, mint a táltos. / Holdon túlra, túlra a Napon. / Barbármennyország, szivárványozz! / Szórd elém csillagabrakom.” A vers kulcsvers jellegét jól mutatja, hogy a szerző egyébként csak kivételesen él ezzel a hagyományos négyszer négysoros strófatagolással, a tisztán ütemhangsúlyos ritmikával és a szabályos központozással. Itt láthatóan a lényeg megfogalmazása, a lelki- és létállapot rögzítése a legfőbb cél. Minél egyszerűbbnek, minél világosabbnak és minél egyértelműbbnek lenni.

A bevezetőben idézett blogbejegyzés közbevetése („nehogy újabb hibába essek”) egyébként a költő édesapának egy-két nappal korábbi nyilvános megszólalására utal, amelyben visszautasítja azokat az értetlen és méltatlan kommentárokat, amelyek kifogásolták, hogy magánfájdalmát másokkal is megosztotta:

Egy gyászhír mellékzöngéje

Arra az elhatározásra jutottam (nem önszántamból), hogy a nyilvánosság előtt tisztázzam, fiam halála, gyászolása szigorúan magánügy, azoké is, kik e teher viselésében egyenrangúként osztoznak velem (nem véletlen, hogy a hír közreadtakor, a szokással ellentétben nem soroltunk neveket).
Az, hogy e tragédiával kapcsolatban született, költőként megírt érzéseimet megosztottam, rám tartozik. Bárki kifejezheti nemtetszését is (ízlés dolga), de hogy valaki számon kérjen rajtam bármit is, kikérem magamnak!

A rengeteg szeretet, ami Balázs, Tomi és felém árad, leírhatatlan, az ő nevükben is visszautasítok minden átgondolatlan, ízetlen megnyilvánulást!

Köszönöm türelmeteket, megértéseteket.

Birtalan Ferenc” (https://www.facebook.com/birtalan.ferenc.3?fref=nf)

Milyen kegyetlen tud lenni a sors már egy véletlen egybeeséssel is! A két kiváló költő, apa és fia születési, illetve halálozási dátuma között mindössze tíznapnyi az eltérés! Birtalan Ferenc 1945. május 24-én született, Birtalan Balázs 2016. május 14-én hunyt el. Apjáról természetesen a legértőbb és legszemélyesebb ajánlást ő írta az előző, 70 vers ellenfényben című kötet fülszövegeként, 2015-ben: „Amikor annak idején elújságoltam az oviban, hogy »Apa lakatos és költő«, az óvó nénik kedvesen viccelődtek, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Mentségükre szolgáljon: mások se nagyon. A legnehezebb dolga e két nyilvánvalóan össze nem illeszthető valóság összeillesztésével persze magának Apának volt. Évtizedekig élt kettős állampolgárként: egyik hazája a vers, másik az, ahol »nem kap [...] ünnepi csendet a szó«.

1945-ös születésűként papírforma szerint békében nőtt fel, és ezt – sokakhoz hasonlóan – meg is szenvedte. »Mert nekünk nem volt egy vacak háborúnk, hogy esténként mesélhessük a gyereknek« – panaszolta csaknem egy fél élettel ezelőtt. Hát mesélt másról, arról, amiről tudott: igazságról, tisztességről, a »jó tett helyébe jót várj«-ról. Amikor pedig úgy négyévesen megkérdeztem tőle meccsnézés közben, kinek drukkol, azt mondta: »A gyengébbnek, mert annak nagyobb szüksége van rá.«

Talán ő maga is unta már, annyiszor hangoztatta véleményét a költészetről: »Aki abba tudja hagyni az írást, hagyja is abba.«

Ő maga is megpróbálta abbahagyni, többször is. Nem sikerült.

Én örülök neki. – Birtalan Balázs

A fiú az apa mostani kötetében kétszer tűnik fel. Egyszer névvel, egyszer név nélkül. Ez a két kulcsvers is a kötet utolsó harmadába kerül, egymás mellé, gondosan elrejtve a többi vers közé. Az A 17-es című vers egyik mottója az ő In fine című verséből idéz: „már ha az igazságot (és az Életet) / az Írások valóban megmondják nekünk. A második az Armageddon című vers, mely egyszerre istenhez szóló fohász és káromlás a gyermek érdekében: „töltsd ki az utolsó cseppet és rohadj meg / akár vagy akár nem mindegy / menj tőlem kincstári kegyelmeddel / nem kellettél soha nekem az én fiam kell // számolj vedd elő mindkét kezed / mit tettetek velem ti istenek / állok nyakamon rakás évtizeddel / vedd el a keserű poharam vedd el // ne félj én békén hagylak / de tudd szerintem link alak vagy / cifrázhatom színezhetem bárhogy / itt a piros hol a piros a háromságod // én csak kérdezek hogy engedhetted / de rezzenését se látom szemednek / csodákat nem tegnap kell tenni / a kör bezár nekünk nincs másik ennyi // nem vigasztal a leplét ejtő lázár / ha te vagy az élő miránk kell vigyázzál / mert így csak semmi vagy kő se a szegleten / és nem érdekel hogy nem bocsátasz meg nekem”.

Nem csoda, ha két héttel a fiú halála után, 2016. május 27-én 8 óra 42 perckor, egy újabb facebookos bejegyzésben szükségét érzi, hogy a szélesebb nyilvánosság számára felidézze egyik legkorábbi, fiához írott versét (https://www.facebook.com/birtalan.ferenc.3?fref=nf):

Vers Balázsnak

nem írok altatót neked
az ég álmos szeme nyitva
ébrednek hosszú reggelek
meghal az éjszaka titka

nem írok altatót neked
mert kevés az én hatalmam
kaptad a legszebb éneket
e fülsértő vad zsivajban

nem írok altatót neked
virrasztom lázas arcodat
figyelem pillád mint remeg
bagolyhomályú éj alatt

nem írok altatót neked
jönnek vaskarmú évek
felnyitom szunnyadó szemed
mielőtt álmodhoz érnek

                                                        (1985 Bérszalagkokárda)

 A vers első, 1985-ben megjelent kötetének címadó verse. A kör Balázs tragikusan korai halálával valóban bezárult. Életének utolsó két és fél esztendejét a halál biztos tudatában kellett leélnie. Hiábavalónak bizonyult a hosszadalmas kemoterápiás kúra a rák leküzdése érdekében. Legvégül már orvosai is csak annyit tudtak mondani, hogy hetei, esetleg hónapjai lehetnek hátra.
Birtalan Ferenc mostani kötete a számvetés és összegzés szándékával készült. Hét évtizednyi tapasztalat és tudás szintézisének szándékával. A sors úgy rendelte, hogy Birtalan Balázs a hűséges fiúból és költőtársból, minden akarata ellenére, szerzőtárssá lépjen elő. Ez nemcsak az apja, hanem az ő könyve is.

 

Vissza a tetejére