Sétaváltozatok
minden szélkakas elszédül egyszer.
lefele szökken párat,
a cseréptetőn pattog lábkörme.
pattogzik a festék is, festi magát
minden szélkakas,
minden ötlet cseréprepedés.
ezért nem szabad félbehagyni
a csomagok pakolását,
ha útnak indulna az ember.
nem szabad félni az elképzeléstől,
amely, mint egy szerelmes kamasz,
izzadt tenyerével kézen fog.
(gondolj, drágám, a körülmények szépségére,
hogy macskák vagyunk a forró kása mellett.)
*
hogy mondjam az estét?
kilopták a színeket a szinesztéziákból.
hogy mondjam a holdat?
bizonyítási vággyal küszködnek a csillagok.
hogy mondjam az álmot?
deszka-deszka-meszkalin.
hogy mondjam a halált?
bivalyerős a homlokcsontom.
(kukákba hányunk, drágám,
ha úton bárhova túl szépeket mondanék.)
*
ha egy folyóban nem is, megmártózhatok párszor
ugyanabban a tóban, mert az ismétlés a tudás anyja,
apja pedig a sikamlós kövek.
ereim és földjeim,
ne vitatkozzatok,
letelepedni annyit jelent,
mint megrajzolni egy bogár potrohát.
(lassan 21 vagyok, drágám,
harmadjára cserélődnek bennem a sejtek.)
*
megállunk majd egyszer mi is,
jöhetnek a zűrös, szép napok,
beszélgethetünk drogokról és fűzfákról,
aztán másképp kezd fújni a szél,
útnak indul egy távoli vándor,
kilométereken át hallgatja a fák törvénybeszédét,
vagy csak betesz a mobiljáról egy jimi hendrixet.
nem sétálunk ki a képből,
a kép sétál odébb, vagy hát a kamera,
senki nem figyel ránk,
te megtanulsz zongorázni, én énekelni,
minden harmadik nap nagyon összeveszünk,
felvillantjuk a különköltözés gondolatát,
de soha semmi többet
nem tennénk, dehogy,
egyre hidegebb lesz ereinkben a vér.
(elégikusak leszünk, drágám,
nagyon elégikusak.)
*
minden szélkakas elszédül egyszer.
fordulj el, rejtőzz, menekülj,
most már örökké tudni fogom,
melyik oldaladon alszol.
esténként óvatosan lépj ki a teraszra,
a szobában megrekedt a nyári levegő.
aki pedig maratont úszna,
annak muszáj tudnia:
zsírral kell bekenni a testet –
nagyon hideg a víz.
Vissza a tetejére