Keserű kenyér
Más kenyéren nőttünk,
és mégis egy hiten –
Csiki László: Éjféli taxi
és mégis egy hiten –
Csiki László: Éjféli taxi
Hegyek közül jöttél, sebes Olt mellől
erre a vágyott, maradék helyre, másik
hazába, folyók vájta sík vidékre.
(A haza szó miatt ma mindenki ásít.)
Elfogadtad a végiggondolt, szűk sorsot,
mit rád mértek a beavató csillagok.
Belebetegedtél, hogy jöttmentnek láttak
a korszak mocsarán nőtt vörös pipacsok.
Hazából hazába, cseberből vederbe,
hol a part szakad, emelted homlokod,
tartani, míg lehet, az elfáradt eget,
hogy lenne alatta – nem lett – otthonod.
Se itt, se ott, mondtad behegedt szájjal.
Más helyein tengereknek, városoknak
se lett volna örömöd, meleg tűzhely,
csak idegen arcok, ahogy távolodnak.
Hívtak pedig szerencsésebb tájak,
hol szorgos a kéz, pontos még a szó,
s nem vádol egy öngyilkos nemzedék,
hogy miért lettél messze bujdosó,
de te épp itt akartál élni s halni.
Élni, itt? csak meghalnod sikerült,
nem is tudhattál volna teljesebben.
Mi addig bent feszített, kirepült.
Pedig nevedre gondol a zászló
(bár botja törött és szakadt a selyme),
ha felidézi a vad lobogást,
mit szabadnak hitt, öröknek az elme.
Most már ideköt összes szavad, régi
bánat, a megállt szívbe sűrült alkonyok.
És vijjoghat tovább a saskeselyű,
de tart a föld, a hazatalált verssorok.
Vissza a tetejére