Szerelem; Bent marad a hideg
SZERELEM
(Vasárnap reggel. Konyha)
A gyermeknevelésről vitatkoztunk,
hogy ki rontja el majd jobban.
Szerinte úgyse jutunk egyezségre,
szerintem de. Nem tudom, mit dobjunk,
hogy elhagyhassuk ezt a mezőt.
Négy papírtörlővel simítja ki
az ételmaradékot a lefolyónyílásból.
Ilyenkor már csak szemem követi
a szája mozgását, kényszereim
zsivaja feszíti szét a torkom.
Azt szivaccsal is lehetne, de nem
mondom ki. Pont úgy hangzok
a fejemben, mint nagyanyám, akitől
csecsemőként heves ordításba kezdtem.
Érdes szavai horzsolták az érzékeny bőrt.
A vízforraló felhorkan, mielőtt elkattan
a gombja. Csészébe öntöm a teavizet,
és lassan kigőzölgök én is.
De válogatós az nem lehet. Szelíden
bólint, és ebben a bólintásban megpihenek.
Tapinthatóak a sebek, melyeket szavaink
a másik húsába karcoltak az évek alatt.
De ezeket, mint a térden szerzett
gyerekkori forradást, büszkén
mutatjuk, mi mindent túléltünk már.
Ölelve súgja oda, hogy minek aggódni.
Egymást is milyen jól felneveltük.
BENT MARAD A HIDEG
A csillagászati ősz kezdetét
a nap-éj egyenlőségtől számolják.
Nálunk az ősz első napján hidegek a talpak.
Libabőr fut végig a kulcscsontodtól a küszöbig.
Felrángatod a gyerekre a kopott fehér, macis inget.
Tavaly még jó volt.
Kis cipők kopogása keltegeti az elnyűtt folyosószőnyeget;
nyitva maradt a hűtőszekrény ajtaja.
A macik gyűrődéseiben felfedezed magad.
Bezárod az ajtót, bent marad a hideg.
Az ősz első napján a szobát a konvektoron égő por
szaga telíti el az első begyújtás után.
Kicsit elsötétedsz, mint a kora reggeli égbolt;
a fecskék elmennek,
az ablaküvegre cuppant poloskák maradnak.
Az újságpapír bélést meglebegteti egy erősebb fuvallat,
az arcodba csapja a rezsicsökkentés eredményeit a szél.
A tartalmatlanságot már nem veszi be a gyomrod.
Egy ideje akkor sem beszélsz, ha kérdeznek.
A ház lakóinak üvöltését tompítja a füledbe tömött bélés.
A reggelinél otthonosabb
a testedben konzervált égő por szaga.
Vissza a tetejére