Eső - irodalmi lap impresszum

Falkavezér; Van, hogy elég; A levegő gyökere; Szerelmi leckék; Keservit; Végdal


FALKAVEZÉR
 
Megyek az időben hűs zavarral.
Idióta magány ez mióta, elkomorodom,
zörögnek mögöttem a szélben a felfelé zuhanó kavicsok,
vacogtatják száraz fogaikat a fák,
sikong a kristálycukrozott, csokiöntetes piskótavilág,
csak a bamba, lomha házak némák,
és minden ajtó tárva-nyitva,
nincsen senki otthon, aki engem, az éhes, néma kutat vendégül látna,
kimerítene belőlem néhány évet,
pedig mennyire vágyom a zsíros karácsonyra,
végtelen hónapra,
közeleg az ősz, egyetlen paripám,
kihúzogattam tenyeremből egyenként a felkínált könnyű sors fonalait,
üres a kezem,
feszes a nyakam,
csigaszarv a gerincem, magába rántja lassan a puha testű föld,
ami megrettent ebben a recsegő hajnalban,
amikor a sötétség páncélzatán megtörtek az első sugarak,
szememben szalmakazlak gyűltek egybe,
és megláttam akkor,
hogy nálam is jobban fél, és néma, közösen magányos mindenki,
a hátam mögött, összebújva figyelnek és guggolnak,
akiket kerestem,
és beszéltem hozzájuk, sírtam értük életeken át.
 
 
VAN, HOGY ELÉG
 
Idézőjelben volt tegnap a teljes ég.
Két madár, persze, csak hunyorogtam.
Nem változtatott semmit a szoba igazán.
El kell gondolkodnunk, mit jelent a szoba.
A test néha napokra átveszi a főszerepet.
Hiába tudod, hogy nem folyik színdarab.
Meg azt is: a test csupán a lélek sűrű bokra.
És még nem tudom, mi az emlékezet.
Alázat jön-megy. Valami mindig itt marad belőle.
Húsleves, sok víz, bolyongó csillagok.
Halászháló a vágyam, kivetni a tengerre.
Persze, még nem tudok nevetni. A mosoly csendje
ilyenkor kevés.
 
 
A LEVEGŐ GYÖKERE
 
Csontot tördel a fény, bőrökön áthasít.
Mérges permetezés minden ígéretünk.
Felgyorsult napokat nem terelő sötét
gyógyítgatja reményeink.
 
Sérült gyermekeket gyógyszerező család
horpadt tengereken messzire költözik.
Bőröndökbe pakolt tükröket összezúz
néhány reggeli ébredés.
 
Eltorzultak a mély hangok, az á-k, az í-k,
elmozdultak a hangsúlyok, a mondatok
új ritmusban idézik a nyelv magyar
fűszerrel teli ízeit.
 
Elfáradt lobogónk rúdja szuvas faág,
már nem tartja magát, hajdani szélköltő,
úgy ráng, úgy szakad, úgy táncol a szélre, mint
májusfákon a pántlikák.
  
 
SZERELMI LECKÉK
 
A tudomány szerint
és énszerintem is a
tudomány szerint, és
a tudomány szerint is
énszerintem is, ha
sorait olvasod annak,
aki hozzád írt levelet
(nem egyszerűen neked,
azt bárkinek lehet),
feltételezve, hogy
nem vagy nem nem ismerem,
esetleg jól vagy rosszul,
szóval, ha arra lennél kíváncsi,
szeret-e ő téged tényleg,
érdemes lenne megkérdezni őt,
hogy érdekli-e, hogy szerinted
ő szeret-e téged, de ha
erre éppen képtelen lennél,
és vágysz az egyszerű
igazságokra, mert szerinted
ami igaz, az egyszerű,
akkor csak figyelj oda
magadra, hogy amikor
a hozzád (nem neked)
írt mondataid olvasod,
hallod-e a fejedben az ő
hangját, és biztos vagy-e benne,
hogy az tényleg az övé.
És ha beszélgetés közben
a pupillája 45%-kal nagyobb,
mint a tied vagy korábban az övé.
És ha mindezek után is
bizonytalan lennél, íme a végső
igazság: egészen biztosan nem
szeretett, ha veled maradt
halálodig.
 
 
KESERVIT

Hej, hej, hej, én,
el kell, hogy mesél-
jem, én-
nekem kell elmesélnem,
hogy a házunk helyén,
a bérleményben,
ahol éltünk, négyen
testvérek és a szülők,
túlzottan régen,
a házunk helyén nem
gyomok és virágok, kikészülök:
egy penny market áll.
Nincs a vén diófa már
meg. Meg
a sokcsigás
orgonabokrok
sem állnak
a szeleknek ellent,
a bunkeres
nyaraknak annyi,
a bűn keres
profitot, van, mi
az emlékek után
a nemlétet bután
belakja,
és mi más,
szegény, magányos
jónás tamás,
gyerekkorod ecetes udvarán
egy penny market áll.
Jáki út 11.
A szíved a napnál melegebb,
és fibrillál.
Egy penny market áll.
Hej!
Szombathely.
 
 
VÉGDAL
 
Akkor szégyelled el magad,
mikor elfelejted, ki vagy,
felismered a mestered
magadban: aki nem szeret.
 
A falakon a fagy tör át,
hűséggel őrzöd undorát.
Már jó néhány fa ködben ül,
te gyűlölködsz töretlenül.
 
Ha úgy érzed, mástól kevés,
magadtól jár a büntetés,
lehet, javít, semmit se ront:
előre is kérsz pár pofont.
 
Feléred ésszel: árva vagy.
Többrétű álmod szárnya nagy:
közöd volt Istenhez, lehet.
Te vagy, kit nem ismerne meg.
 
 

Vissza a tetejére