Eső - irodalmi lap impresszum

Régi karcagi képeket nézegetve, Körmendi-sorokkal


1.
barbár unicumok ömlenek
a sárgult fényképekre rajtuk
valahol amikor valakik
 
persze nem unicum pálinka
ami a poharakban ragyog
és már azt is pontosan tudjuk
hol voltak akkor és kikkel ott
 
falvak tetvei a bőrükön
tanyák serkéi baltás fagyok
egymás poharaiból ittak
homlokukon dúlt márciusok
 
emlékezete jövendője
mozgott a világ velük s a for
kalát készültek teleírni
 
2.
kik élnek még kik már halottak
tűnődik a kéz mereng a szem
másnap vért hánynak a reggelbe
 
vagy birkapörkölt vörös zsírja
volt csak a fazekas mihálynál
amit pálinkákkal befaltak
este az est után az estén
 
a festőnő fehér kabátban
előre hajlik a szerkesztők
elgondolkodva bámulják s lám
a költő gyermek szakálltalan
 
ülnek négyen a maguk és a
közönség izzását figyelve
dtelen határokat szemközt
 
3.
fájdalmak kertje volt már ez vagy
a gyönyörök kertje nyílott meg
épp barbaricumban kócosan
 
európáról beszéltek és
elhitték hogy létezik s talán
bíztak abban ők is részei
lesznek a már rothadó testnek
 
a képek összemosódnak a
láz művészete s a zabálás
még együtt az elveszettségben
nem egymáshoz méregpohárral
 
szemben fiatalok és ők az
asztal körül de már nyílnak a
meszesgödrök múzeumai
 

Vissza a tetejére