Laptörténet

Az Esőt 1998-ban a civil akarat hozta létre azzal a céllal, hogy esztétikai irányzatoktól függetlenül, a minőség jegyében összefogja Jász-Nagykun-Szolnok megye literátorait (a megyében élőket, az innen elszármazottakat vagy az életük egy-egy szakaszával ide kötődőket), méghozzá úgy, hogy országos összevetésben is megmutassa rangjukat. Vagyis az itteni szerzők írásait a magyar irodalom javának társaságában közölje.

Azt követően, hogy 1995-ben a lapfenntartó önkormányzat eltávolította Körmendi Lajost a Jászkunság című folyóirat éléről, néhány évig nem volt irodalmi (vagy legalább részben irodalmat közlő) periodika Jász-Nagykun-Szolnok megyében.

1998-ban Jenei Gyula lapalapítási szándékkal kereste meg Vass Lajost (aki akkor a Szolnok Városi Művelődési Központ igazgatója volt), azt remélve tőle, hogy előteremti a folyóirat működéséhez szükséges anyagi hátteret. Vass Turczi Istvánnak említette a lapindítási tervet, s fölvetődött, hogy Turczi a saját lapjában, a Parnasszus című költészeti folyóiratban teret ad a lapkezdeménynek, egyúttal bevezetve azt az irodalmi köztudatba.

Az Eső (Jász-Nagykun-Szolnok megyei irodalmi folyóirat) első száma 1998 decemberében jelent meg a Parnasszus folyóirat részeként, azétól különböző színű papíron, s mindössze 24 oldalon. A kiadvány pénzügyi hátterét a Szolnok Városi Művelődési Központ Közhasznú Társaság és a Szemafor Művelődési és Kulturális Alapítvány biztosította, így felelős kiadóként Vass Lajos ügyvezető igazgató és Farkasházi István alapítványi vezető jegyezte a lapot. A szerkesztőbizottság elnöke Turczi István, felelős szerkesztő Jenei Gyula volt. A második szám a VMK és a szolnoki Szigligeti Színház támogatásával jelent meg, így azon Vass Lajos mellett Schwajda György színházigazgató szerepelt felelős kiadóként. A következő két szám már nem volt beleragasztva a Parnasszusba, hanem abból kiemelhető tűzött kis füzet formájában látott napvilágot.

1999-ben a tervezett négy szám helyett – pénzhiány miatt – csak három jelent meg. Úgy tűnt, hogy a lap már önállósulása előtt megszűnik. Azonban a szerzők közül néhányan (Körmendi Lajos, Dienes Eszter és mások) folytatásra biztatták Jeneit. Ő megkereste egykori évfolyamtársát, a lap egyik szerzőjét, Várszegi Tibort, aki akkor már kiadója és szerkesztője volt az Ellenfény című színházi lapnak, és számottevő kulturális menedzseri gyakorlattal rendelkezett. Várszegi vállalta az Eső kiadását, és a jászberényi Új Színházért Alapítvány elnökeként tíz éven keresztül szervezte a lap megjelenésének feltételeit (pályázatokat írt, intézte az anyagi ügyeket, olykor szállította a lapot). 2010 januárjától egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta tovább ellátni a kiadói feladatokat, de az adott évben a folyamatban lévő NKA-s pályázat miatt még társkiadója maradt a folyóiratnak. 2010-ben az Eső új kiadója a nyírtelki székhelyű Max-kontír ’99 Könyvelő és Szolgáltató Betéti Társaság lett. Az Eső kiadói munkáit ekkortól Fekete Marianna végzi, felelős kiadóként Fekete András jegyzi a lapot.

A 2000-től immár önállóan, a Lapker által országosan terjesztett Eső fő támogatói kezdetben a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint különböző megyei, sőt megyehatáron túli önkormányzatok, cégek, alapítványok, magánszemélyek voltak. Az Eső tördelését hosszú évekig az Axel Springer Magyarország Kft. szolnoki szerkesztőségében végezték, térítésmentesen. 2003-ban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat (azóta többször megújított) hároméves szerződésben fontos részt vállalt a lap fenntartásából. 2007-től folyamatosan erősödött Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzatának lapfenntartó szerepe, ám az NKA 2009-es döntése (a folyóirat-támogatások csökkenése, illetve átrendezése) 2010-ben ismét arra kényszerítette a kiadót, hogy vállalkozókat szólítson meg támogatásért. 2012 elejétől a megyei önkormányzat, a közigazgatási átszervezések következtében, felmondta a támogatói szerződést. 2017-től a lap fő támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma lett.

Az Eső főszerkesztője Jenei Gyula, a szerkesztőbizottság tagjai Benedek Szabolcs (1999-től 2001-ig, majd 2009-től 2017-ig ismét), Körmendi Lajos (2000-től 2005-ben bekövetkezett haláláig), P. Nagy István (1998-2019 végéig, 2000-től szöveggondozói feladatokat is ellátott) és Várszegi Tibor (2019 végéig). 2009-ben Jenei bevonta a szerkesztőbizottsági munkába Kele Fodor Ákost (2019 végéig), valamint a laphoz szerzőként korábban is kötődő kritikust, Simon Ferencet. 2017-től a Verebes György festőművésszel, 2018-ban pedig Fekete Mariannával kiegészült szerkesztőbizottság mellett 2017-től szerkesztői feladatokat végez Benedek Szabolcs (2020-ig) és Molnár H. Magor. 2010 végétől két éven át (haláláig) a szöveggondozói feladatokat Jurkovics János látta el, jelenleg pedig Varga Sándor.

Az Eső általában 120 oldalon jelenik meg, de az anyagiak függvényében előfordult már 80 és 150 oldalas lapszám is. Az önálló folyóirat első arculatát Sárkány Sándor tervezte, 2001-től viszont Hajdú Kata lapterve szerint jelent meg, ám az évek során a korábbi tördelő annak bizonyos elemeit föllazította. 2010-ben Verebes György a „megtartva megújítani” szellemében újratervezte a lapot. A Cseppentő Lajos által akkor készített első honlap látványterve is Verebes munkája. 2017-ben Cselle Judit alakította ki az Eső jelenlegi arculatát, s azóta, Pozsa Józsefet váltva, a tördelőszerkesztői munkát is ő végzi, s a szolnoki KMAK Kft. által készített honlap látványtervét is Cselle alakította ki.       

Az Eső első önálló száma Szolnokon készült, sok nyomdai hibával, ezért a második számtól 2006 végéig a karcagi Nyomda Kft-ben nyomták, 2007-től pedig ismét Szolnokon készül, a Grafiti Press Kiadó Kft. nyomdájában.

Az Eső gyakran tematikus (vagy részben tematikus) számokkal jelentkezik. Felkérésére írtak, rajzoltak szerzők az alábbi témákban, az alábbi hívószavakra: helyek (1998/1); kocsma (1999/1); erotika (1999/2); zene (1999/3); színház (2000/1); Tisza (2000/2); Simonyi Imre-emlékszám (2000/3); cigány (2000/4); foci (2001/1); mese (2001/2); ima, a bereki hévíz (2001/3-4); tárgyak (2002/1); pénz, a 90 éves Kiss Tamás köszöntése (2002/2); utazás (2002/3); In memoriam Ember Mária (2003/1); paródia (2003/2); iskola (2003/3); női szövegek (2003/4); szociográfia, Tabák Lajos (2004/1); rózsa (2004/4); Körmendi Lajos-emlékszám (2005/2); szociográfia (2006/1); irodalomtudomány és irodalomtanítás (2006/3); családtörténetek (2006/4); tánc és színház (2007/2); gyermekirodalom (2007/4); Szolnok (2008/2); a Nyugat (2008/3); Dienes Eszter köszöntése (2009/2); eső (2008/3); karácsony (2009/4); foci (2010/2); ötvenes évek (2010/3); egypercesek (2012/1); Szolnok, újra (2012/2); világvége (2012/4); retró – Kádár-korszak (2014/1); csokoládé (2014/3); fény (2015/3); Erdély (2015/4); irodalomtanítás (2016/3); átírások (2017/2); novellaszám (2018/3); Csáth Géza-emlékblokk (2019/3).

2018 végén Molnár H. Magor ötleteként és szerkesztésében Köpönyeg címmel rovat indult azzal a szándékkal, hogy olyan művekre hívja fel a figyelmet, amelyek önértékükhöz mérten alulreprezentáltak az irodalmi közbeszédben. A rovat tetemes részét a kiválasztott műre íródott szépirodalmi reakciók (újraírások, párversek, hommage-költemények stb.) teszik ki, emellett pedig egy-egy az adott versről szóló, azt közelítő esszé is erősíti az összeállítást. Eddig a kövegkező szerzők és művek kerültek a rovat gyújtópontjába: Zelk Zoltán: Dorosici alkony, 1943; Székely János: A vesztesek; Sziveri János: Appendix; Kormos István: Szegény Yorick; Szőcs Kálmán: Négernek lenni; Baka István: Döbling; Vas István: Pesti elégia; Hervay Gizella: Előszó.

Az Esőben néhány nagyinterjú is megjelent: Berecz Andrással (2002/2); Kiss Tamással (2002/2); Ember Máriával (2003/1); Körmendi Lajossal (2005/2); Simonyi Imrével (2007/3); Dienes Eszterrel (2009/2); Szenti Ernővel (2009/3); Rentz Mátyással (2009/4); Várszegi Tiborral (2010/1); Benedek Szabolccsal (2010/2); Saád Katalinnal (2010/3), Darvasi Lászlóval (2010/4), Serfőző Simonnal (2011/1), P. Nagy Istvánnal (2011/2), Bistey Andrással (3011/3), Rékasy Ildikóval (2011/4), Kele Fodor Ákossal (2012/1), Lázár Balázzsal (2012/2), Bán Mórral (2012/3), Mrena Juliannával (2012/4), Toroczkay Andrással (2013/1), Sepsi Lászlóval (2013/2), Matuz Jánossal (2013/3) Molnár H. Magorral (2013/4), Ahmed Amrannal (2015/3) és Balogh Ádámmal (2016/4). A 2017-ben újraindult interjúrovatban eddig a következő szerzőkkel jelent meg beszélgetés: Jászberényi Sándor, Kiss Ottó, Herczeg Szonja, Szécsi Noémi, Balaskó Ákos, Totth Benedek, Lackfi János, Kötter Tamás, Turczi István, Ferdinandy György, Petőcz András, Zalán Tibor, Grecsó Krisztián, Bánki Éva, Ilia Mihály, Kürti László, Kardos Dániel, Vámos Miklós.

2017-től A for kalára címmel rovat indult írójegyzeteknek.

Az Eső nyolc-kilencszáz példányban jelenik meg. (Korábban ezerben is nyomták.) A folyóirat bekerül az országos terjesztésbe (a Lapker Zrt. terjeszti, kapható budapesti és vidéki újságos pavilonokban; az Írók Boltjában is), a többiből kapnak a megye általános és középiskolái, könyvtárai (vagyis Jász-Nagykun-Szolnok megyében hangsúlyosan van jelen a folyóirat), a szerzők, különböző helyi és országos médiumok, más folyóiratok, irodalmi fórumok, intézmények, egyéni megrendelők. A remittendát a szerkesztőség szétosztja lapbemutatókon, középiskolásoknak tartott rendhagyó irodalomórákon, illetve szolnoki (olykor más városok) kulturális intézményei között (mozi, könyvtár, művésztelep), ahonnan az érdeklődők ingyen elvihetik a régi számokat.