A jajrózsa
a jajrózsát véletlen szakítottam meg
még kisfiúkoromban
ujjamból kifakadt a tinta
és azóta dől belőlem dől dől a sötétség
miközben már minden eldöntetett
én egyre tépelődöm
sosem fogom megbocsátani
hogy így van
de azt sem bocsátanám meg
ha másképpen lenne
tudom
magamnak
mert énnekem soha semmi se jó
mindig másra vágyom
és onnan ahol vagyok el el messze messze
ám minden választás választhatatlan
minden életút bejárhatatlan
kételyek gyötörnek minden este
tablettákkal játszom minden este
akárha kígyókkal akárha tűzzel
és csak sajnálom és sajnáltatom magam
folyton azt szajkózom hogy minden veszve van
és ebben vész el mindenem amim még megmaradt
ahelyett hogy élnék és dolgoznék értelmesen
ahogyan a meglett megfontolt emberek
akiknek a szekerük egyenesen előre halad
és nem pedig vissza
és nem is a vak ábrándok felé
de hát én ilyen vagyok
a bőrömből nem tudok kibújni
pedig már nagyon szeretnék
mert közben az erőm fogy és az időm is egyre pereg
és még mindig csak járhatatlan utakat látok magam előtt
még mindig csak csupa beteljesíthetetlen végigélhetetlen sorsot
mert igazán egyiket sem akarom
és mindahányat
miközben már minden eldöntetett
én ezeken tépelődöm
miféle élet ez?
semmilyen se
itt állok az út szélén
félúton mindenhova
tanácstalan
és várom hogy ugyan mi lesz
míg mások
a megfontoltak és határozottak
közben cselekednek
és végigvisznek mindent
és végül visznek mindent
ami enyém lehetett volna
hogyha tudom hogy mit akarok
és ami tényleg az enyém volt
amíg még birtokolni bírtam
mikor még voltak céljaim bármilyenek
azt is
a jajrózsa az rózsa az rózsa rózsa rózsa
aki egyszer belekap
azt nyakig felsebzi
és terjed és benő és átfon
mindent de mindent benne
nincs dolgom nekem mással csak önmagammal
nincs bajom nekem mással csakis magammal
én voltam aki veszni hagytam már eddig is annyi mindent
hogy abból kitelne egy egész élet
és én hagyom veszni a maradékot
hogyha továbbra is így megy
szülőket gyerekeket munkát
ami egy egész életet kellene hogy adjon
szétesik darabokra minden
nem vagyok elég erős hogy összetartsam
amit két kézzel bontottam le magam belülről
bár mindig volt aki rám akarta dönteni kintről a házat
réges-régen eldöntetett minden
én meg még mindig csak állok és tépelődöm
már ahová vágyom az az ország sem az enyém
ahonnan jövök azt önként odaadtam
ebben a városban szemlesütve lézengek
abban a városban eztán már másokat látok
csatangolni az utcákon örökké kéz a kézben
de soha magamat nem
és a jajrózsa a szívemet fonja át gyökerével
és az én kezem nem tudja kitépni onnan
ujjam erőtlen szorításom gyönge
maradok bizonnyal hol eddig elvoltam
s az akivé váltam
a magam üledéke
pontosan ez akit a tükörben látok
és nem aki a szemekben tükröződik
hiába mondják a barátok hogy az milyen
mert én tudom hogy olyan aki minden döntés elől elfut
és már jó ideje a saját árnyékától is ijed
és nem kér az álmokból
amelyek néha még lezuhannak
nem-lehet-fényeken nyitott-kés-kapukon túlról
a kimondhatatlanból
e leomlott partfalak közé
a kimondhatatlanba
ami bármi is volt
most csak gyökerekkel átfont rakás semmi
és a jajrózsa az rózsa az rózsa rózsa rózsa
belőlem kér mindennap enni
mikor nekem sincs miből táplálkoznom a napokra
amelyek kérlelhetetlenül jönnek egyre szembe
rám szakad az idő a múlt a jelen a jövő feltorlódva
és nem látom magamat sehol se benne
valahol ott voltam és vagyok és leszek is még
de a hibáim kitakarnak jóvátehetetlen
mert úgy fest hogy eddig csak csupa hiba történt
és innentől meg már nem fog történni semmi
mert nincsen ami engem megtámasszon
hogy bárhogyan de végre cselekedni bírjak
és csak a rózsa nő és nő egyre hatalmasabbra bennem
a gyerekkor fekete gomolygásában szedtem magamnak össze
onnan hozom
és az öregségig viszem
vagy még attól is tovább
hogyha ki nem tépődik valahogy belőlem
ám még ha megtörténnék is
tudom hogy újra szárba szökkenne ott benn
mert énnekem sehogy se volna jó
egy másik életből tudom hogy ebbe vágynék
amelyben maradok
mert már minden eldöntetett
és én mégis tépelődöm
míg világ a világom
örök az örökkém
hogy csak valahogy legyen addig
vagy ne is legyen akkor inkább
semmi
sehogy se
ámen
Vissza a tetejére