Alámossa; Apa nélküli fiú; Csak takarítok; Késő
ALÁMOSSA
Bedőlt drótkerítés. Lassan,
meggörnyedve feküdt a földre,
súlyától kifordult
a tartóvas is.
A rozsdás rombuszokon lecsapódik,
pereg az őszi pára,
és a málló járda gödreibe
gyűlik a víz.
APA NÉLKÜLI FIÚ
A szerszámait már nem teheted tönkre,
nem pakolhatod szét.
Csak össze.
Ennyi maradjon legalább,
folytatódjon az alig néhány leckés tanítás.
Fenőkés, spakni, bekészítve
a veranda alatt, a nádtető szarufái alá.
Fabrikálva ebből-abból, és mégis mívesen.
Fahasábból hajó, kifúrni az árbócrúd helyét,
kukoricalevél vitorla, fásszínben képzelt armada.
Töltényhüvelyből vésőnyél;
fogolymunka lehetne,
sohasem látott dédapádé.
Egy férfi ősödtől sem kérdezheted meg,
hogyan lehet a lőszer szabadulóeszköz.
Apák nélküli fiúk, fiuk nélküli apák.
CSAK TAKARÍTOK
A fészerből már nem gördülsz ki,
nem indulsz hozzánk a traktorral szüretre,
hogy nyújtózva feladjam a vödröt, és te elvedd nevetve,
felhúzz a platóra, zötyögjünk együtt, préselni a báródombi szőlőt.
A pincéből nem árulsz ki bort,
a demizsonokról lerohadt a háncs
(apám kérte, hogy az ivásból visszarántsd?),
az ajtó jól zár, a lopókat albínóvá száradt pókok őrzik.
Nem csenget senki kérni két litert hozott kólásüvegekbe,
mi sem köszönünk egymásnak a piacon szemlesütve, hebegve.
A poszméhek kirepültek, a nádtetőt ledarálta az idő.
Nem húzhatsz ki egyetlen szálat, beázik, a fal kidől.
Csak takaríthatok utánad.
KÉSŐ
Túlérett alma tottyan a földre a széthasadt fáról.
A fűcsomók közt csiganyál fénylik a viaszos héjon.
Jönni ide és elmenni innen egyaránt késő.
Vissza a tetejére