Két portré
a dagerrotípia
Szeret ott is, örökre, akkor is,
ki szívedet sebekkel kötözi be.
Könnyű-e feledni, ha annak a
keze, ki a könnyeket letörli,
ugyanazon pofontól ég.
Ha csattan,
magával viszi-e? A világból ki,
a sírba le, hogy nem lehet vissza-
vonni, elszámolni. Akaszd, lobogjon
kereszten kereszt, a sötétben fátylad
alatt, édes rózsabimbóm,
bárki,
bármi
és bárhogyan lehetsz:
özvegy vagy papnő,
koronaékszer, ájulós
kurva. Csak idő kérdése,
és elhagyod szívedből
az én nevemet.
Ifjú szerelme, oh, lángsugarú nyár,
rábírhat-e? (Egyáltalán kérdéses?)
Szemedre borítod majd hajnalonta
az én égő tekintetemet. Fájni fog,
meglátod. Könnyezel-e majd, ha
ágyékom a megcsalás köpenyével
borítom én is?
Mondd, oh, hány darabra törhetsz,
ma, holnap, holnapután, időtlen
– téved, ki ölemből elcsavarja fejedet.
De jlű, Hitvesem, jlű, Kebelem, élet,
orca, -ba/-be stb., elhullavirág, eliramlik,
vége.
A tél dere hóval, faggyal jő.
Vegyűlj már, hagyj békén,
tűnj el. Virítson holtan a
holt kikelet: nyílnak és zölden
az ablak előtt. Nem attól félek,
hogy megcsalatok. Ez a nő szeret,
szeret. Attól félek, hogy
megcsalom őt. Júlia,
elhagyom számból szép nevedet [./?]
a camera obscura
szép nevedet elhagyom számból,
Júlia. félek attól, hogy szeretsz.
hogy az a nő szeret. megcsalatok,
attól nem félek. az ablak előtt nyíl-
nak és zölden virít ez a holtan holt
kikelet.
elnyűtt békéd hadd vegyűlni már.
jő faggyal, hóval, tél derével a vége.
eliramlik, elhull virága, orcájába,
kurva életébe. melebeK, űlj! mesevtiH,
űlj! de fejedet elcsavarja ölemből, ki
téved
– időtlen: holnapután holnap ma
száz darabra törhetsz, oh, mondd,
én is téged?
borítom köpenyével a megcsalás
ágyékát. könnyezni fog majd,
meglátod, fog fájni a tekinteted,
hajnalonta majd borogatod.
szemed rábírhat-e? )kérdéses
egyáltalán?( oh, lángsugarú lány,
oh, szerelme ifjú, szívedben
hagyd meg az én nevemet.
csak idő kérdése, és elájul.
(nota bene: a kurva néha
koronaékszer, a papnő néha
özvegy.
ezt ne feledd. bárki, bármi és bárhogyan lehetsz.)
rózsabimbóm alatt édes fátylad a sötétben
keresztez, keretez, keresztel: lobog és akad,
és elszámolni, elvonni nem lehet. le a sírba,
ki a világból: e-viszi magával,
ha csattan, és visszhangjától ég?
egy pofon a keze annak, ki eltörli
könnyeid, akit elfeledni könnyű-e
még? kikötözi sebekkel a szívedet:
akkor is, örökre is, ott, Sándorod,
Koltó, 1847. szeptember
szeret-nemszeret-szeret
Vissza a tetejére