Harang
„De látod amottan a téli világot?”
Az ég reggelig bezárul fölöttünk, és akkor megfagyunk.
Elkékül a te körmöd is, a szád kihűl. Hajadat,
évszakokon át növesztetted – akár a gubancos ágú fákat –,
moha szövi be. Hozzánk zarándokolnak idegen
szarvasok, patájuk dobog, a harmadik napon fehér
agancsaikat elénk vetik. Harkály jön, zsoltárokat énekel,
szigorú rend szerint üti a fát. Egyet a te kegyelmedért,
egyet az enyémért. Egyet a tiédért, az enyémért.
Vissza a tetejére