Pál Sándor Attila

Sanyi

Te, Sanyi, nem messze születtél
állítólag onnan, ahol én születtem,
most mindegy, hogy Félegyháza
vagy Kőrös, egyik sincs messze
Szanktól, persze én is kavarok ezzel,
anyakönyv szerint Kiskunmajsán
jöttem világra, de gondoltam, ezzel az
apró gesztussal felteszem apró
zsákszülőfalum a magyar irodalom
térképére, micsoda önhitt baromság,
nem igaz?
 
Jaj, a nevünkről ne is beszéljünk!
(Mit tudsz te arról, hogy Haumann
vagy Mihályfy vagy Rideg tönkretette.)
Különben túléltelek már hét évvel,
és tudom, hogy nem verseny,
de a verseid összkiadását kézbe
venni nem egy nagy élmény,
mármint nem nyomaszt vagy
ilyesmi, csak eléggé tönkretett
téged az a cirka kétszáz év
közoktatás. Bár lenne az embernek
olyan válságkorszaka, mint neked
a Felhők volt.
 
Nem bírnánk mi egymást veled,
te nyurga, túlmozgásos,
karrierista gyerek.
 
Tudod, én nem nagyon vegyülök,
nincs olyasféle zsenitudatom sem,
mint neked volt, gondolom, bár
valamiért azt feltételezem, jóval
szorongóbb, modernebb faszi
voltál, mint amilyennek a rád
kövesedett, lekaparhatatlan
nemzeti guanó mutat. Egy
Arany Jánossal azért leveleznék.
A brutális önmenedzseléseddel ma
is sztár lennél.
 
Éppen most olvastam, hogy
egy törvénymódosítás szerint
ha behívnának hadiállapot miatt,
akkor a lelkiismereti szabadságomra
hivatkozva elutasíthatnám a fegyveres
szolgálatot, s valahová máshová
osztanának be, ahol nem kell lőni,
nem kell embert ölni. Csak én halhatok
meg, a kezem által senki. Nyilván
ezt választanám. Ja, foglalod a
kurvanyádat meg minden, persze.
Kozák dárda.
 
Képzeld, időközben kiderült
az is, hogy nő voltál, kivándoroltál
Oroszországba, ott haltál meg.
Kiolvadt a csontvázad a permafrosztból,
Petőfi Sándor, mamutbébi,
ráadásul nőstény, csodálatos
pillanatai ezek az utókornak,
ez maga az utókor, most, itt,
ez a te országod is, tudom,
beszarás, de hát itt élünk.
Leírom, persze, Magyarország,
édes, sós, keserű, savanyú haza.
 
Jól öregedett minden, amit
toltál. Népies vonal, függetlenség,
katonásdi, királyok halála.
Háborgó népek, utópiák.
Szimbólum is vagy, persze,
ha helyenként kellemetlen is.
Túl radikális. Ahoj, Petrovič,
dobré ráno! Pénzed már nincs,
de a bicentenáriumodba
nagyon sok pénz raktak, tényleg.
Különben, hogy miért izgat annyira mindenkit
helyileg a halál, fel nem foghatom.
A meghalás locusa.
Csak azt tudom, hogy Segesváron
egyszer jártam, egy OMV-kút parkolójában
álltunk meg pihenni.
Adtunk néhány lejt egy kispurdéval
kéregető cigány asszonynak.
 
Rest in peace, homie.
 

Vissza a tetejére