Tuning
Az egyik külvárosi benzinkútnál találkoztak. Sanyi nem sokkal tíz után gördült be a Golffal. Lekapcsolta a motort, a zene elhallgatott. Kiszállt, a pisztolyt beledugta a tankba, beakasztotta a kallantyút, hogy magától töltsön, majd a kesztyűtartóból elővett egy darab finom szarvasbőrt, és elkezdte letörölni vele az apró maszatokat, amik útközben a karosszériára ragadtak. A tankpisztoly hangos csattanással jelezte, befejeződött a töltés. Sanyi a helyére rakta, bement az üzletbe, vett egy energiaitalt, kifizette a benzint, majd az épület oldalához ballagott, ahová egy nádtetővel ellátott padot raktak, leült és rágyújtott. Gyorsan szívta a cigit, közben lecsekkolta óráján az időt. Felhajtotta az energiaitalt, eltaposta a csikket, de már gyújtotta is a következőt. Újra megnézte az időt, majd oldalra pillantott, a mellékutca felé. Sehol senki. Az utcalámpák fénykörében éjjeli lepkék rajzottak.
Aztán meghallotta a lépteket. Kisvártatva feltűnt az alak is. Húszéves srác, vele egykorú. Levágódott Sanyival szemben a padra, majd megigazította a bőrkabátja gallérját, és elővett egy csomag cigarettát.
– Azt hittem, már nem is jössz – mondta Sanyi, és odalökte az öngyújtóját a srác elé. Drága Zippo öngyújtó volt, amire egy lábai közt kígyót tartó, fölrepülő sast véstek. A srác felvette, kinyitotta, hüvelykujjával rápöccintett a tűzkőre, mire a kanóc lángba borult.
– Miért ne jöttem volna? – felelt lazán a srác. Megszívta a cigarettát, felizzott a parázs, vörösbe borítva az arcát. – Anyám gofrit sütött, muszáj volt bekajálnom. Különben sem sietünk sehová. Még nem is küldték, hova kell menni.
Sanyi lehamuzta a cigijét, lábai jártak az asztal alatt.
– Ideges vagy? – kérdezte a srác.
– Nem – vont vállat Sanyi.
– Helyes – bólogatott a srác. – Fasza a verda. Meg lett küldve rendesen. Győzni fogunk. Ez gyors pénz.
– Az. Te mit tippelsz, hol lesz?
– Hát… nehéz megmondani. Múltkor a városon kívül volt, feltörték a régi ruszki laktanyát. De ott szét van repedezve a beton. Nagyon dobál. Nem túl jó hely. Van még egy ötletem, de az kicsit elvetemült.
– Mi az? – kérdezte Sanyi, s a lábai egy pillanatra megálltak az asztallap alatt.
– Az egyik lakótelepnél van egy hosszú, egyenes szakasz, ami négysávos, szóval, ha véletlenül jönne szembe valaki, még az se lenne gond. De az azért meredek. Sok ott az ember, bárki kihívhatja a zsarukat. Nem tudom, haver, majd kiderül.
Fél óra múlva beszálltak a kocsiba, és kihajtottak a benzinkútról. Sanyi vezetett, ahogy mindig, a srác az anyósülésen ült. Több nem is volt a kocsiban, a hátsókat kiszedték, hogy legyen hely a hangcuccnak, az első két ülés alá volt felcsavarozva a két nitrós palack, amiket egy kábelre erősített nyomógombbal lehetett élesíteni.
Sanyi kihajtott a kertvárosból, rálépett a gázra, közben feltekerte a hangerőt. A kalaptartóba ágyazott hangszórók felbőgtek, a basszus olyan erővel szólt, hogy belerezegtek a kocsi ablakai. Mindketten ütemesen bólogattak a zenére, és száztízzel hajtottak át az üdülőövezeten, aztán Sanyi egy felhajtón kigördült az országútra, hogy kihúzassa a motort. Tövig nyomta a gázt, a kocsi hangosan bőgött. Tíz perc után az egyik lehajtón befordultak a külvárosba.
Üzenet még mindig nem érkezett. Behajtottak a belvárosba, lassan gurultak a klubok előtt, hogy tudják nézni a csajokat, aztán leparkoltak, és bementek egy pizzériába. A pult melletti falon dartstábla lógott, benne egy nyíllal. Sanyi kihúzta, beállt a vonalhoz, hunyorított, célzott. A nyíl a tízesbe fúródott. A pultoslány annyi százalék kedvezményt adott nekik. Evés közben folyamatosan a telefont bámulták. Már mindketten befeszültek, tizenegy óra múlt, és még mindig semmi hír. Sanyi magában már lemondott az egészről. Úgy volt vele, hogy legalább megjáratták a kocsit, s ha más nem, hát beülnek egy klubba, megpróbálnak felszedni egy-két csajt, aztán hajnalban hazagurulnak. Másnap semmi dolguk, ráérnek.
A klubban a szokásos szombat esti tömeg volt. Kígyózott a sor a bárpult előtt, üvöltött a zene, és minden szám előtt bemondták, hogy éjfél után érkezik a sztárfellépő, szóval mindenki maradjon, mert hatalmas italakciók lesznek. Az összes falon egy szőke, női DJ plakátja lógott.
Sanyi üveges kólával a kezében állt a pultnál, vállával egy faoszlopnak támaszkodva, és az öngyújtójával vacakolt; a tűzkő csak szikrákat és apró füstgombolyagokat dobált, de a kanóc nem akart meggyulladni. A haverja két szőke lánnyal beszélgetett. Egyformán volt festve a hajuk, fölül platinaszőkére, alul feketére, és a srác nagyon nyomta nekik a szöveget, mert addigra már elázott az akciós italoktól. Sanyi szólongatta egy ideig, de miután nem is reagált, belebokszolt egyet a vállába. Az megfordult. Sanyi az órájára mutatott, mire a srác elővette a telefonját, ránézett, aztán megrázta a fejét, és visszafordult a lányokhoz. Sanyi idegesen lerakta a kóláját, és elindult a mosdó felé.
Ott is sor volt. Az emberek kézről kézre adták a vécéajtót. Amikor kijött valaki, a következő bement valamelyik piszoárhoz vagy az egyetlen fülkés vécébe. Bentről csípős húgyszag terjengett, a járólapon sör, húgy és sár egyvelege kenődött szét. A falakat embermagasságig csempézték fel, fölötte olcsó, fehér diszperzittel festettek, de messziről látszott, hogy ócska munkát végeztek, a festés csíkjai fényesen virítottak. A fülkés vécé még rosszabb volt. Furnérlemezből rögtönöztek rá ajtót, amit már alig tartottak a sarokpántok, a vécére nem szereltek ülőkét, a fülke falait egymásba érő firkák tarkították. Sanyinak a fülke jutott, onnan állt ki egy fickó, amikor sorra került. A padlócsempét rosszul rakták le, így a sáros-hugyos lé tócsában állt éppen a vécékagyló előtti részen. Vagy tíz csikk lebegett szétázva a tetején. Sanyi terpeszbe vágta magát, hogy vászoncipője ne merüljön el. Közben a falfirkákat nézte. Értelmetlen szövegek, trágárságok, bandák jelei voltak felfirkálva, néhány telefonszám lánynevekkel.
Mikor visszaért, a két lány már elment, a haverja pedig az arcába tolta a telefont. Megérkezett az sms. Tíz percük volt odaérni, különben a dolog tárgytalanná válik. Átvágták magukat a tömegen, szinte félrelökdösték az egymásba fonódó embereket, bevágták magukat a kocsiba. Sanyi indított, és égett gumiszagot hátrahagyva megindultak.
A cím, amit kaptak, az egyik lakótelepnél volt. Behajtottak a panelok közé. Az egyik tízemeletesnél találták meg a parkolót, a garázssor mellett. Az utcalámpa kitompult, narancssárga fénye alatt három autó álldogált. Egy narancssárga, tuningolt Suzuki Swift, aminek az oldalára lángokat matricáztak, egy BMW, ami kívülről gyárinak látszott, és egy Lada, amin már csak a kaszni volt eredeti. A gazdáik a kocsik motorházán ültek. A Suzuki sofőrje huszonévesnek látszott, tejfelszőke, tarajba zselézett hajú kölyök, fehér-fekete mintás motorosdzsekiben, a Ladán az a harmincas fickó ült, akitől az sms-t kapták. Az inggallérja alól előbukkant nyaktetoválása. A BMW-t egy fiatal, szőke lány vezette, aki tetőtől talpig farmerbe öltözött, hófehér deszkás cipője világított a sötétben.
Sanyi leállította a motort, kiszálltak, és odamentek hozzájuk.
Pár perc múlva a kijelölt indulási ponton állt a két autó. A négysávos részen egy zebra mögé sorakoztak fel. Sanyi a Golfjával az útpadka felőli sávban állt, a szőke srác a Suzukival a belsőben. Mögöttük a BMW a padka mellé lehúzódva, járó motorral. Sanyi haverja meg a másik fickó már korábban beültek a Ladába, és előrementek. Náluk volt mindkét fél pénze, nehogy valakinek valami ostobaság jusson az eszébe.
A távolban pontoknak tűntek az utcalámpák, de valahol a célnál ott állt a Lada, benne a pénzzel. A lány a BMW-ben üldögélt, térdeit a kormányra nyomta fel, és nyugodtan cigizett. Ahogy Sanyi belenézett a visszapillantóba, csak azt látta, ahogy a kéz kinyúl az ablakon, és lehamuzza a cigarettát. Ettől még feszültebb lett, nem értette, hogy mire várnak még. Lenyúlt az ülések alá, és kinyitotta a két nitrós palack csapját, majd felhúzta a barna, bőr sofőrkesztyűjét, és a kormányt szorongatta. A kesztyű új volt, ütemesen recsegett a bőr minden szorításnál. Oldalra pillantott. A szőke srác őt nézte, majd felcsavarta a hangerőt úgy, hogy a zene dübörgése elnyomta a három járó motor búgását.
Kisvártatva a lány kiszállt a kocsiból, becsapta az ajtót, az aszfaltra pöckölte a csikket, és a két kocsi elé állt, úgy, hogy tőlük csak pár méterre, pontosan középen legyen. A telefonját a farzsebébe csúsztatta. Sanyi rámarkolt a kormányra, lehalkította a zenét, szíve a torkában kalapált. A Suzukiban ugyanúgy dübörgött tovább a mélynyomó. Mögöttük és előttük üres volt az út. Egy lélek sem járt már sehol a környéken.
A lány először a szőke srácra mutatott, az bólintott, és üresben felbőgette a motort, aztán Sanyira mutatott, aki ugyanígy tett, majd a lány magasba emelte mindkét kezét. Sanyi ekkor már olyan erővel szorította a kormányt, hogy a vér kiszaladt a kezéből. A lány várt pár másodpercig, majd egyszerre lefelé lendítette mindkét kezét, és guggolásban várta meg, amíg a két kocsi füstölgő kerekekkel elzúg mellette. Utánuk nézett, felkelt, elmosolyodott, a BMW-hez futott, beugrott, és már száguldott is, pár száz méterrel mögöttük.
Sanyi veszettül taposta a gázt, gyorsan váltott felfelé. Átszáguldottak az első zebrán. Még kettő volt hátra a célig. Fej fej mellett haladtak. A következő zebránál Sanyi átnézett a srác autójába. Az is ránézett. Most úgy érezte, hogy orrhossznyival a Suzuki előtt van, most kell egy kicsit adni neki, rögtön az utolsó zebra után, onnan már a befutó van. Egy löket nitró a motorba, és nincs, aki megelőzhetné. Sanyi már a zsebében érezte a pénzt. Lenyúlt, kézbe vette a kábelre erősített nyomógombot, és várt. Oldalra sandított. A Suzuki már félkocsinyival volt mögötte.
A csapódás hangos volt, Sanyi csak ennyit érzékelt belőle. Az autója pördült egyet, és keresztbe állt az úton. A Suzuki elhúzott mellette, vészfékezett, majd újraindított, és továbbhajtott.
Sanyi autójának a szélvédője keresztben elrepedt, és a nagy, középen végigfutó repedésből több kisebb, vízérszerű szál futott ki. Valami csordogált lefelé a szélvédőn, megtörve és sokfelé szétszaladva a repedések görbéi mentén. Sanyi belenézett a tükörbe. Az aszfalton kicsavarodott test hevert, mellette egy alakját vesztett bicikli, aminek elgörbült kereke töredezetten forgott a tengelye körül.
A lány a BMW-vel ekkor ért oda. Lassított, kinézett az ablakon, majd nagy gázt adott, és pár pillanat múlva már csak a lámpája vöröse látszott a távolban.
Sanyi nem tudta eldönteni, hogy jár-e a motor, vagy sem. Tompa zúgás volt körülötte a világ. Levette a gyújtást, majd újra ráadta, sebességbe rakta az autót, és csikorgó kerekekkel elhúzott.
A célzónát már nem jelölte semmi, a Lada is kereket oldott. Sanyi tekintete a környéket pásztázta, hátha meglátja a haverját, hátha megvárta. Hátha segít neki valaki. Üres volt az út, csak a környék tízezernyi panelablaka meredt rá. Lassan csorgott, amíg ki nem ért a lakótelepről.
A város határában rálépett a gázra. Gyorsított, amíg csak tudott. Közben az ablakmosóval próbálta lecsapatni a szélvédőről a vért, amit előtte a lapátok egyenletesen szétkentek. Sokára tisztult meg a repedt üveg. Az ablakmosó folyadék erős, citromos szaga lassan betöltötte a kocsi belsejét.
Vissza a tetejére