Korán sötétedik
Séta TGM-mel
Bizonyos játékok sohasem érnek véget.
Mondok valamit, ő is mond valamit;
egymásba kapaszkodó leheletkarikák.
Már üres a park, köd ette domboldal,
felhőpáncél. Mozgás csak átellenben,
a kutyafuttatón. A villanypóznán varjak
pofáznak. Átfúj rajtunk az idő.
Ki ez az ember ebben a fejben?
Nem néz fel, összeszorított szájjal
követi a lábait. Néha felmordul, legyint,
elrúg egy kavicsot, szemüveget igazít.
Tócsákba gyűlik a sok harag.
„Amit akarnak, azt tesznek velünk.”
Kattogás a középfülben, megyünk tovább.
Nem tesszük félre kétségeinket.
Lassan felmorzsolódik a csend is,
jussáért jött a januári szél.
Az ég ólomtakarója alatt
összébb húzódnak a dombok.
A városra füst nehezül.
Korán sötétedik.
Vissza a tetejére