Elviselhetetlen magány (Ferdinandy György: Szól a kakas; Mamuttemető és más történetek)
Ferdinandy György: Szól a kakas. Magyar Napló Kiadó, Bp.,2022
Mamuttemető és más történetek. Európa Kiadó, Bp., 2022
Mamuttemető és más történetek. Európa Kiadó, Bp., 2022
Legújabb könyvei, a Floridában, Miamiban töltött időskorról beszélő Szól a kakas és a korábban megírt emigrációs életutakat, irodalmi szociográfiákat egy kötetbe rendező Mamuttemető és más történetek régóta megtalálhatók az otthonomban. Olvastam is mindkettőt, újra és újra előveszem őket, és feleségemmel gyakran beszélünk arról, hogy miként boldogulhat a nálam egy évvel „fiatalabb” magyar író a távoli Egyesült Államok délkeleti csücskében.
Ferdinandy György elbeszélései kapcsán nem véletlenül hívom elő a trópusit, az egzotikust, ugyanis az alig százhúsz oldalas Szól a kakas minden írása az immáron önként vállalt távollétben született, és erőteljesen reflektál az elviselhetetlen magányra. Ugyanakkor, akárcsak az éppen általa – L'oeuvre hispanoaméricaine de Zsigmond Remenyik címmel 1969-ben megírt és elfogadott, 1975-ben kismonográfiaként közreadott francia nyelvű doktori értekezésével – újra fókuszba állított Remenyik Zsigmond munkáiban, a forró égöv csak díszlete írásainak: a valódi történések (ezúttal a gyermekkor, a második világháború, az ifjú- és kamaszkori szerelmek, 1956 szabadságharca és az emigráció felelevenítése) valahol egészen másutt, a lélek mélyén játszódnak. Ferdinandy állandó hőse, a magányos és otthontalan figura, akinek életeseményei számtalan ponton megfeleltethetők az író biográfiájával, az álom és a valóság mezsgyéjén téblábol. A megálmodott és megélt összejátszatásán alapuló montázstechnikát a következőképpen világítja meg a kötet címéül választott rövid elbeszélésben: „Ezen a világrészen minden más. Hajnalban nem bőgnek a tehenek és nem kukorékolnak a kakasok. Egyre távolabbról hallom őket, ha Almáskeresztúrról álmodom. Még nem kelt fel a nap, amikor Disztl Miklóséknál, az alvégen rázendítettek a kakasok.” Ugyanitt, ebben az ironikus tollal megrajzolt epizódban régi témáit követve nemcsak az egzotikus trópusi környezet bemutatása, hanem a nyugat-európai és amerikai élet enyhén gúnyos megjelenítése is végbemegy a világháború idején megéltek újrakeretezésével.
Több másik szövegben szintén az álmok vezetik a cselekményt. A Háziállatok című esszéisztikus írásában így fogalmaz: „Úgy alszom el, hogy kamaszkorom forog a fejemben. Álmomban mégsem mekegést hallok, hanem, igen, fél évszázad óta elfelejtett mozgalmi dalokat.” Majd ekképpen: „És jön a következő hajnali álom. Gödöllőn élünk, az udvar végében apró istálló.” A hajnali álmok, amelyekről a gyermekkor emlékei és a trópusi jelen közötti határterületen közlekedő Ferdinandy sokszor ír, elvezetik a (talán mentségként felhozott) műhelyvallomásig: az új világból már végérvényesen kiábrándult, hosszú évek óta betegeskedéssel töltött időskorában a szülőföldtől jelentékeny távolságra élő szerző „egyre kevesebbet és egyre gyötrelmesebben” ír, miközben az „egyik jelentős kiadónk most tervezi az életműsorozatom elindítását”.
A minden bizonnyal 2021-ben született írásban még csak tervként körvonalazott elképzelés időközben valósággá vált. Az Európa Könyvkiadónál előbb az 1988-as Szerecsenségem története, tavaly pedig a Mamuttemető és más történetek cím alatt Ferdinandy irodalmi szociográfiái jelentek meg. (Ferdinandy utóbbi években megjelent könyveit Navarrai Mészáros Márton újságíró, író jegyzi szerkesztőként, megpróbálva visszahelyezni Ferdinandyt az irodalmi köztudatba, ahol legmarkánsabban a rendszerváltást megelőző, majd az azt követő néhány évben volt jelen.) Az új kötet az 1982-es Mammuttemető – magyarok a trópusokon című, az írói pályán fordulópontként értékelt gyűjtemény példáját követve az emigrációban megírt kalandos életutakról mesél, de annál többről is: válogat az idehaza közreadott, újabban megjelent „egyszemélyes irodalmi szociográfiák” nem túlságosan hosszú sorából. A legutóbb született írásban a szerző és az alanya közötti párbeszédből épül a történet, az életút, amely a szükségszerű menekülést követően az otthonra találást és a betagozódást rajzolja meg. A Hontalanok guayaquili főszereplője megtalálja számításait, az „amerikai álmot”, ám vele ellentétben a „köszönünk egymásnak, de nem közösködünk” szentenciában gondolkozó magyar származású Ferdinandy-hősök próbálkozásai általában kudarccal járnak.
A többnyire az „életútinterjúk” mintájára elgondolt, a címben egyszerűen „történetekként” jegyzett írásokban Ferdinandy György elfogulatlanul ábrázol emigrációs léthelyzeteket, kalandokban bővelkedő sorsokat. Az életműkiadás második darabját nyitó, Titótól Trujillóig című elbeszélésben olvasható: „A téma bonyolult volt, akár maga az élet. Érdekes ember lehet ez a fűszeres.” Mégse higgyünk Ferdinandy Puerto Rico szigetén élő tanárember-írójának, mert az írót nem az érdekes emberek, hanem az életút elbeszélhetővé formálása, a halálközeli pillanatban még elmondható-kibogozható számvetés vezérli. Számos nyugati magyar szerzőhöz hasonlóan Ferdinandy György korán felismerte, hogy az emigrációban élő írónak, irodalomtudósnak igenis van személyre szabott küldetése: a magyar kultúra, esetében a magyar nyelv és magyar irodalom gondozása és terjesztése. Ennek a szellemi missziónak a fontos állomása a Mamuttemető és más történetek is.
Vissza a tetejére