A mérgek útja bennem; Szókincs; Mit, miért; Látom magam
A MÉRGEK ÚTJA BENNEM
Egy barlangban élek, mióta
megszülettem, miért, hogy mégis
vándornak érzem magam?
Pedig még nem is jártam be
minden zugát, és nem tudom,
mi a dolgom, de máris úgy lassul
minden, mint a vitorlás, ha hosszan
kihagy a szél szívverése.
Bárcsak volna függönyöm legalább,
hogy elhúzhassam, mikor a semmi
túl szemérmetlenül kémlel odakintről.
De hosszú még a mérgek útja bennem,
lám, ez is csak vázlat, szavak,
forma alig, húzások helyett
a remény, hogy eljön majd a nap,
amikor rendesen meg tudom írni.
SZÓKINCS
Félénk szavak castingja, amikor
hozzáfogsz egy vershez.
Engem válassz – mondja,
amelyik egyáltalán meg mer szólítani.
Mintha egyszerre menne a fejedben
a Mátrix és az Avatar.
Közben az elásott kincs fölé emelt
barikádot a jó szavak lebontják,
a belső ruhatárból előkerül a nercbunda,
a tények mögül kiinteget a képzelet,
kipukkad a könnygázzal telefújt luftballon,
sírsz, a semmi ágára karácsonyfadíszeket aggatsz,
száműzött éned kibujdosik a napvilágra,
csuklódra sólyom kerül, repül helyetted,
s te megírod, milyennek látta ő fentről a világot,
amelyre valaki átlátszó térképet terített.
MIT, MIÉRT
Versem szószövetség,
bátrak és hűtlenek zászlóalja.
Én hívtam fegyverbe őket,
és jöttek vonakodva, remélve,
hátha nem lesz rájuk szükség.
Megtanultam, hogy előre
ne tudjak semmit, de mégis én
legyek ura e szent zűrzavarnak.
Ha fölemelem a kezem, csönd lesz,
rám figyelnek. Már csak azt
kell kitalálnom, mit követeljek
halkan, és miért esengjek
hars hangon kiabálva.
LÁTOM MAGAM
Hullámverés és harangszó kergeti
egymást tengervízzel teli fülemben.
A meg nem írt versek városában
bolyongok, mint egy házaló, aki
nem elad, hanem vásárol.
Becsöngetek, és sehol nem kell
bemutatkoznom, ismernek, és
fillérekért tukmálják rám a kincseiket.
Vissza a tetejére