Eső - irodalmi lap impresszum

Murteri jegyzetlapok

(felezőszonettek)
 
A magánossághoz
 
Egyedül a tengerrel Vagy inkább egyedül A
fehér víz a fehér horizontig ér Azon is
túl a fehér hegyek belevesznek a kék égbe
Az álmatlan éjszakát követi a reggel az
álmatlanságával Egyhangú élet ez így Egy
hang a költészetben Egyetlen hangszer Egyetlen
elhallgatásig kitartó fáradó kadencia
 
Elhallgatásig tart a megfáradt kadencia
Egyetlen hangszer egyetlen hangja a költészet
és az élet egyhangú álmatlanságában A
reggel tanácstalanul követi az éjszakát
Fehér égbe vesznek bele a kék hegyek Fehér
horizont mögött fehér a víz A víz túl fehér
Magányos Ahogy a tenger magától magános
 
 
A part hieroglifái
 
Lehajtott fejjel billegdél a sziklák között Nem
szégyenből Figyelmét a kövek titkosírása
vonja magára Mély és megfejthetetlen rovások
ábrák sorsvonalak egész a tengerig Talán
az idő jelei Töpreng Talán egy távoli
világ hajdanvolt üzenetei Talán saját
arcába bámul a billegő köveken járva
 
A billegő köveket látva saját arcába
bámul Talán hajdani világa üzen Talán
egy előző idő küld töprengő jeleket A
tengerig érnek az értelmezhetetlen árkok
Keresztül-kasul megfejthetetlen rovások Ám
figyelmét a titkosírás szégyene köti le   
Valaki lehajtott fejjel jár a sziklák fölött

Vissza a tetejére