Nyolc év mosoly és aranymetszés
1.
Mossunk fogat minden este!
Aranymetszésben vagyunk:
Veszprém, Balaton. Farsang.
Boldog család, Boldog Gizella.
Micsoda szerelem?!
Aranymetszésben vagyunk.
A többes számot is magunkba fogadjuk.
Télűző katyusák. Jégtörő Matyika.
Eldobom az agyamat!
A forradalom helyett maradt az irónia.
A hátunk mögött hetven év katarzisa.
Negyven év osztályharc.
Aranyat metszek. Fáj a fejem.
Ugrok harmincat vissza.
Nem tudjuk elengedni a múltakat.
Roppantsd szét, vár a végtelen.
2.
Ma reggel írtam egy verset.
Mondjál még valamit.
Nem akarom elkapkodni.
Zsír! Pfúj, nagyon állat!
Megvárom, míg befejezed.
Érted? Nem-e?
Miért kérdezel ilyeneket?
Hát akkor mondd el te!
Csak ne legyen semmi gebasz.
Az ablakon éppen besüt a nap.
3.
A gyerekkor egy nagy sötét bánya,
nem lehet a végére járni.
Mintha örökké tartana.
Fürkésszük édesanyánk szavait,
a mellé- és alárendeléseket.
Köszörüljük a torkunkat.
Ötvözzük a múltat a jelennel.
Bablevest eszünk, mint régen, de jó sokat.
Nekem a kedvencem a krumplileves
és mákos tészta volt.
Amikor pedig ebihalak voltunk,
algát ettünk és kishalat.
4.
Rozika volt a tiszta forrás, a jóság.
A csermely partjáról csőrében
vizet hozott, bugyogó hallgatást.
A madarak torkából lángoló napsugarat.
A baromfiudvar reggeli neszeit,
a mezőn púposodó szénakazlak illatát.
Az istálló bűzlő trágyaszagát.
A Tisza partjáról sárga földdarabokat.
Nagyapa kezéből a begyűjtött termést,
hozta a letüdőzött, régi nyarak emlékét.
Hogyan lehetne feledni
Rozika szoknyájának illatát?
5.
Mindig tanulunk valamit,
az alkony pírjában tántorgó szavak sorrendjét,
a napszállta előtti félhomályban
még egyszer feljegyzem magamnak
(talán neked is fontos lehet majd):
ide egy páros rím jönne,
de nem illeszkedik sehogy se.
Kölcsönveszem tőled a hangod,
a mondatok ritmusát, az oktávot,
a szíved billentyűjét, a verseket,
amiket megúsztunk élve.
A beszédhelyzettől függő, változó,
asszociatív többletjelentéseket.
6.
Vannak dolgok, amik miatt
nem szeretem Tom Waitset:
már ötven éve hiteget,
nem szeretne kinőni a gyerekkorból,
soha nem volt az osztálytársam,
nem járt felettem az iskolába,
nem szereti a véres vesepecsenyét.
Soha nem fog Magyarországon turnézni,
nem válaszol a hívásaimra,
nem vállal szülinapi bulikat,
ezért errefelé egyetlen rádió
se játssza a dalait.
7.
Amik kimaradtak:
A bástya vezéroldalon sáncolja a királyt.
Huszár üti parasztot, g4.
A kertet szél fosztogatja,
konceptuális balett, verinájsz.
Nyolc év mosoly és aranymetszés:
összeszedtem egy kis himlőt! Juppiiii!!!
Ők egészen máshogy értik
a művészet esztétikai funkcióját.
A valóság hosszú távon
mindig erősebb a propagandánál!
Vissza a tetejére