Eső - irodalmi lap impresszum

Beavatás; Költözés; Játék; Pormacskák


Beavatás
 
a vérnek való tálat nekem kellett tartani;
a lányok közül én voltam a legidősebb.
erősen szorítottam az edény fülét,
s néztem nagyapa csonka hüvelykujját
miközben kihúzta a kést a nyakból.
egy kevés vér a tál mellé folyt.
azt figyeltem, merre talál utat a töredezett betonon.
a férfiak koccintottak, s elkezdték feldolgozni a húst.
a tál peremétől elvált a vér,
és kivilágosodott, mire megsült belőle a reggeli.
evés közben nagyapa bókolni kezdett nagyanyának.
közben a betonra hulltak szájából
a falatok.
 
 
Költözés
 
Elköltöztem.
Előtte belső szemhéjamra
festettem a szobámat,
a házat a kerttel, a szüleim arcát,
a kutyát, ahogy szalad,
a testvéreket nevetve,
a hegyeket, a fákat, a fényeket,
az árnyat.
Azt, aki otthon voltam.
 
 
Játék
 
Az ágyon feküdtem.
A csípőmre terítettél egy fehér lepedőt.
Elbújtál alá, s arra kértél, játsszuk el a születésed.
Alig kaptál levegőt a lepedő alatt,
rugdostál,
jajgatást imitáltam.
Azt mondtad, ne játsszam túl.
Szerettem volna tökéletesen csinálni,
feszült lettem.
Szerencsére felsírtál,
a lepedő alól előbukkant arcod, mosolyod.
Cinkosan összenevettünk.
Megöleltelek volna, de már ott sem voltál.
Egy ideig még elgyengülve feküdtem az ágyon,
görcsölt a méhem.
 
 
Pormacskák
 
Az ágyam alatt pormacskák gyűlnek,
szürke kis gombolyagok,
egymásba kapaszkodnak a levegőtlen,
fénytelen sarkokban.
Elhullott hajszálaim keverednek
levetett bőrdarabjaimmal.
Nevet adtam nekik.
Azóta nem bírok szellőztetni,
és nem mozdulok ki.
Éjszakánként hallom, ahogy dorombolnak.
Egymáshoz dörgölőznek.
Előbújnak, követelőznek.
Minden nap kapnak belőlem egy kicsit.
Ki tudja, talán én is pormacska vagyok
valaki ágya alatt.
 

Vissza a tetejére